1986. április 26-án az ukrajnai Csernobil városától 18 kilométerre működő Lenin atomerőmű egyik reaktora hajnali 1 óra 23 perckor egy nem szakszerűen végrehajtott kísérlet kivitelezése során kigyulladt, majd az ellenőrizhetetlen működésű reaktorban bekövetkezett, az erőmű falait és tetejét is felszakító robbanások hatására magleolvadás következett be.
Ennek nyomán hatalmas mennyiségben került radioaktív szennyeződés a környezetbe a reaktorból. Annak ellenére is, hogy a mentési munkálatokat azonnal megkezdték, sok a mentésben részt vevő, de nem megfelelő védőfelszereléssel rendelkező ember vesztette életét.
Másfél nappal később a közeli Pripjaty város teljes lakosságát kitelepítették. Az eredeti tervek szerint csupán három napot kellett volna otthonaiktól távol tölteniük, de végül örökre ki kellett költözniük az erősen sugárszennyezett területről, amely az erőmű nagyjából harminc kilométeres hatókörében fekszik.
Azóta Pripjaty a katonaság által őrzött, lakatlan szellemvárossá vált. A vadállatokon kívül legfeljebb fosztogatók látogatják. Az épületeket az elmúlt több mint harminc évben elkezdte visszafoglalni a természet: az utak jelentős részén, de még egyes épületekben is a fák törnek maguknak utat.
Virtuális utazás Csernobilba
Bár 2011 óra már hivatalosan szervezett túrák keretében is fel lehet keresni a katasztrófa helyszínét, sokan érthető okokból ennek ellenére sem utaznának Csernobilba személyesen. Számos videofelvétel és fotógaléria örökítette meg az elhagyott várost, ahogy a pripjatyi vidámpark soha nem használt – eredetileg a katasztrófa után néhány nappal átadni tervezett – óriáskereke a videojátékokban és filmekben is kulturális szimbólummá vált.
Nem véletlen, hogy a lengyel The Farm 51 fejlesztőcég fantáziát látott abban, hogy speciális technológiákkal: 3D-szkennelésére alkalmas berendezéssel, drónra szerelt és kézbe fogott 360 fokos kamerával egy virtuális valóságban bejárható alkotást készítsenek a baleset tavalyi, harmincadik évfordulójára.
A valódi helyszínek egy 360 fokos virtuális térben éledtek újjá. Ezt elsőként drágább, Oculus Rift és HTC Vive VR-sisakokkal tudott bebaragolni az érdeklődő, aztán múlt év végén Playstation VR-ra, majd nem sokkal karácsony előtt a jóval olcsóbb a Samsung Gear VR platformra is megjelent a Chernobyl VR Project – jóval szélesebb tömegek számára elérhetővé téve a virtuális utazást.
Nem játék, inkább “doku-virtual-reality”
A Samsung mobiljaival operáló Gear VR-ra 5 dollár ellenében letölthető alkalmazás leginkább egy oktatóprogram és egy dokumentumfilm keverékének tekinthető. A fejlesztő honlapján drágább verziókat is meg lehet vásárolni, mellyel egyben az áldozatok hozzátartozóit képviselő alapítványokat támogathatjuk.
Angol nyelvű narrációval tekinthetjük meg a különböző helyszíneket: az erőmű vezérlőtermét például a fejlesztők a helyszínen körbefotózták, a virtuális makett elkészítéséhez pedig 3D-ben beszkennelték. A beszkennelt modellekre kerültek aztán rá a több ezer fotóból kivágott textúrák. például az elhagyott osztálytermekben még a földre hullott plakátokat is elolvashatjuk, az elhagyott lakásban pedig jól kivehető a lemálló tapéta eredeti mintája, a falak repedései, a beázások foltjai is. (A 360 fokos előzetes itt elérhető.)
Nem mindenhol volt elérhető ez a megoldás. A pripjatyi vidámpark óriáskerekét egy drónra rögzített, térhatású képet rögzítő panorámakameráról vették fel. Míg a 3D-szkennelt makettekben sétálni is tudunk, a panorámavideón csupán nézelődésre van lehetőség – az exkluzív látvány miatt azonban ez is elég érdekes.
Van olyan jelenet is, ahol a panorámaképet 3D-makettel ötvözték. A Moscow Eye feliratra bökve a szovjetek 1976-ban megépített, hidegháborús Duga rakéta-előrejelző radarrendszerének egyik állomásának tetején találhatjuk magunkat. A hatalmas, rozsdás fémmonstrumnak még a virtuális változatáról is szédítő a mélybe nézni. A közelmúltban egy valódi bejáráson ez a videó készült róla:
Ijesztően kicsinek tűnik az ember a szarkofág mellett
A programban felkereshetünk elhagyott művelődési házat, a mentést végző tűzoltók kezelésére használt műtőt, a likvidátorok sugárfertőzött járműveinek roncstelepét és egy omladozó uszodát is.
A legérdekesebb felvétel mégis a csernobili atomerőmű fölé magasodó új szarkofágról készült.
A médiában korábban látható fotók és tévéközvetítések közel sem képesek olyan hatásosan közvetíteni a 31 ezer tonnás építmény valós méreteit, mint a virtuális valóság, amelyben az egész a néző feje fölé magasodik.
Ráadásul a VR-alkalmazás készítőinek tavaly még lehetősége nyílt egy panorámát készíteniük a régi, már omladozó szarkofágról is. Olyan szögből láttatják így a sérült erőművet, amely a valóságban – az új épület felépítése után – már nem is látható – így már csak az appban tekinthetjük meg.
Ez lesz az ismeretterjesztés új módja
Ezt a technológiákat – 3D-szkennelést és a térhatású panorámavideót – használtak a jelenleg is tartó Tribeca Filmfesztiválon bemutatott, The Last Goodbye című, ugyancsak virtuális valóságban játszódó rövidfilm elkészítéséhez.
Ebben a VR-sisakot és fejhallgatót viselő nézőnek Belép egy marhavagonba, majd egy egykori gázkamrába, valamint egy rég bezárt láger barakkjának megmaradt falai közé, ahová még 11 éves korában hurcolták el.
Az alkotás készítői több tízezer képet rögzítettek, a tereket 3D-ben szkennelték be, hogy aztán öt hónapos munkával elkészítsék a lágerbeli helyszíneket egy eredetileg videojátékokhoz kifejlesztett szoftvermotorban. A készítők szerint a történetét mesélő túlélő pedig green screen technológiával jelenik meg a virtuális környezetbe vetítve. Korábban soha nem volt még elérhető olyan technológia, amelynek használatával lehetővé vált volna történelmi helyszínek vagy események élethű bemutatása.
