Mindenki szeret játszani, főként, ha van előnye belőle. Vagy versenghet a környezetével és még le is győzheti őket. A gamifikáció (értsd: játékosítás) az emberi gyűjtőszenvedély és versengés hátán csúszott bele a web 2.0-be, aztán a mobilapp-fejlesztésbe, így lett az, hogy napi tizenöt különböző kávézóba is ellátogattunk a környékünkön, mert csak akkor adta meg a Foursquare a nagyonkávézófüggő kitüntetés következő szintjét. De most az vesse ránk az első követ, aki nem volt hajlandó legalább ennyire huszonötször huszonöt pixelért, főként, ha kiderült, hogy a héten még mindig mi volt a legextrovertáltabbak barátaink közül, pedig remegve álltunk két kávézó között az utcasarkon, hogy sem a kávét nem bírjuk már, sem a túl sok embert, a barátainkat meg ezek után pláne nem. A pontszám persze fontosabb volt annál, hogy a saját integritásunkra figyeljünk.
Így érkezünk el az egyik legdisztópikusabb és leghangosabb ellenrekaciókat kiváltó kínai projekthez, a Sesame Credithez. Ha összefoglaljuk a nyugati sajtó eddigi értesüléseit és rémképeit: a rendszer bikacsököt lóbáló olvasztótégelye Orwell legsötétebb elképzeléseinek, a Facebook lájkvadász-gazdaságának és a csordaszellemnek, emiatt pedig, tegyük hozzá, zseniálisan hatékony és egyszerű. A Sesame Credit ugyanis olyan, mint egy hiteltörténet-kezelő rendszer, csak “társadalmi hitelt” mér, ehhez különböző szolgáltatások adatbázisait használja fel, ebből pedig számszerűsíti, hogy mennyire vagyunk hasznosak az állam szerint.
Rémhírek?
Ha még nem is hallottunk volna a Sesame Creditről, a mögötte tornyosuló, több mint 400 millió felhasználós Alibaba neve nem lesz ismeretlen. Ha mégis: ez a világ legnagyobb vásárlói platformja (amely mögött még az eBay is csak kullog), a felhasználók tranzakcióiból, illetve az ebből legyűjthető vásárlási mintázatokból egészen sokminden kiderülhet az egyes kínai állampolgárokról – az Alibaba adatbázisa pedig kapuk és torlaszok nélkül áll a Sesame Credit rendelkezésére, amelyet amúgy az Alibaba partnereként ismert Ant Financial Services Group működtet.
2015 decemberében a (később saját bevallása szerint is spekuláló és túlzó) Extra Credits még arról számolt be, hogy a rendszer azt is figyeli, hogy a közösségi oldalakon mit művelünk: ha a kormányközeli híroldalakról osztunk meg egy hírt arról, hogy milyen jó a gazdaság, azzal növeljük pontszámunkat, ha arról írunk, hogy tőzsdekrach van a világban vagy fotót posztolunk a Tienanmen-térről, akkor csökken. A cégvezetés és a sajtóosztály ugyan elzárkózott a nyugati média témábavágó kérdései elől és külön sajtónyilatkozatban is kiemelték, hogy nem kombinálják az Alibaba adatait a kínai közösségi médiából érkező személyes adatokkal, de hozzátették: vannak kívánatos és nemkívánatos árukategóriák. Aki például PC- vagy konzoljátékokat vesz, vélhetően nagyobb eséllyel lusta és kevésbé felelősségteljes, mint az, aki pelenkát vesz, mert az vélhetően szülő és a le-hátra-alsó ütés problematikája helyett inkább gyerekeivel foglalkozik, ergo az állam fenntartása szempontjából kívánatosabban viselkedik.
Gyanakvó álláspotba helyezkedik a BBC is: ők a kínai Állami Tanács tervezeteire hivatkoznak, amelyekből több dolog is kiderül: nem csupán az, hogy minden kínai állampolgárnak lesz egy Sesame Credit-pontszáma, hanem az is, hogy lesznek olyan foglalkozások, amelyekre az állam nagyobb figyelemmel tekint: ezek nyilván olyan olyan malterpozíciók, amelyek könnyebben változtathatják az emberek véleményét vagy hozzáállását egyes témák iránt és könnyebb is lehet rajtuk keresztül társadalmi hatást kifejteni: ilyenek a tanárok, könyvelők, újságírók, orvosok vagy akár az idegenvezetők is. A híroldal szerint a rendszer azt is figyeli, hogy időben befizettük-e az adót vagy a parkolócédulákat, jogszerűen szereztük-e meg diplománkat vagy a nők esetében még azt is, hogy értesítették-e őket arról, hogy esetleg fogamzásgátlót kellene szedniük. A rendszer értelemszerűen a hatékonyságra fókuszál, nem is csoda, hogy a tervezet ezzel kapcsolatban extrémebb irányokba is elmegy. A “társadalmi hitel” hatására, írja a BBC, a közvéleményben várhatóan még jobban elterjed az, hogy a (rendszer felé mutatott) bizalom fontos dolog, azok pedig jutalmat érdemelnek, ha jelentik a bizalom ellen fordított törekvéseket vagy eseteket.
A magasabb pontszám pedig előnyökkel jár a húsvalóságban: könnyebb a bürokratikus ügyintézés, egyszerűbb vagy éppenséggel olcsóbb foglalásokat fixálni, sőt, a legnagyobb (több mint 90 milliós felhasználóbázisú) kínai randioldal, a Baihe is beállt a Sesame Credit mögé és a magasabb pontszámú párkeresőket ajánlja ki az oldal látogatóinak. Mindezt a Baihe azzal indokolja, hogy a külsőnél még a jövő biztosítása is fontosabb és akinek nagyobb a vagyona, az biztosabb életet tud biztosítani partnerének.
Aki persze mélyen ül a disztópikus scifikben (említettük korábban a Black Mirrort, de a Person of Interest, az Incorporated vagy a Mr. Robot legalább ennyire erős kapcsolódási pontot ad), az érzi, hogy az ilyen jellegű rendszert gond nélkül össze lehet kötni a Weiboval, a Wechattel és az összes, kínai internetezők által használt platformmal – a profilozó algoritmusok pedig már elég régóta megvannak ahhoz, hogy még pontosabban meg lehessen mondani, hogy melyik állampolgár mennyire felhasználható, hadrafogható, motiválható, manipulálható.. vagy mennyire nem az.
Tények?
A Sesame Credit mögött álló Ant Financial (akiknek nem csupán az Alibabához van közük, hanem a Paypal kínai megfelelőjének tekinthető Alipayhez is, a maga 350 millió felhasználójával) természetesen mást mond, ennek pedig több platformon hangot is adnak. Az egyik legrészletesebb angol nyelvű forrás Zheping Huang egy Quartzon publikált anyaga, amely teljesen más szemszögből mutatja be a Sesame Creditet. Posztja szerint a Sesame Credit írd-és-mondd hiteltörténet-figyelő rendszer, amely teljesen érthetően kanalazza fel a paranoiát mindenkiből, ahhoz viszont sok időnek kell eltelnie, hogy az állampolgárok pontszáma elkezdje tükrözni politikai hozzátartozásukat, erkölcseiket vagy akár érdeklődésüket, hobbijaikat is.
Az Ant Financial a következő kategóriákat figyelve állapítja meg pontszámunkat, állítja Huang: mennyit vásároltunk az Alipayon keresztül (a rendszer elméletileg nem figyeli, hogy mit vásároltunk), milyen személyes adatok szerepelnek rólunk a rendszerben (ilyenek pl. a foglalkozás vagy a lakcím, amelyek elméletileg szintén nem játszanak szerepet a pontszám súlyozásában), időben fizetjük-e be számláinkat, időben terhelhető-e hitelkártyánk, illetve hány barátunk található meg a Sesame Credit rendszerében. A mobilapp egy, az alábbihoz hasonló infografikában tájékoztat minket arról, hogy melyik szegmensben mennyire vagyunk erősek, illetve éppen mennyi a pontszámunk (az óramutató járása szerint haladva a kategóriák a következők: személyes adatok, számlafizetés, bankkártyás fizetések, szociális érték (hány barátunk szerepel a rendszerben), ill. vásárlási szokásaink.
A már korábban is említett disztópiarajongók körében is erősödő “a kínai kormány úgyis átveszi majd a Sesame Credit felett az irányítást” természetesen esélyes, bár legalább addig várat magára, míg az SC (és riválisai) szerverein össze nem gyűltek a megfelelően kiépített adatbázisok. Jelenleg abban is biztosak lehetünk még, hogy az SC rendszere még függetlenül működik a kormány online hiteltörténet-elemző rendszerétől (ez a Credit China), a Sesame Credit-felhasználók tömkelege próbálta ugyanis megtalálni magát eddig a Credit China felületén – mindeddig sikertelenül.
Azt azonban mindenféleképpen érdemes két kávé mellett megfuttatnunk, hogy milyen szintű monitorozási lehetőséget lehet állampolgárok felett tartani, ha egy kézben fut össze minden, értsd, minden adatuk. A rendszer jelenleg opt-in, azaz az érintették még megmondhatják, hogy igénybe akarják-e venni az értékelést, vagy sem – 2020-tól viszont kötelezővé válik Kína határain belül. Hogy a világ más országában ez mennyire lesz elfogadott, azt túl sok tényezős egyenlet írja le, mindenesetre nézzük meg a Black Mirror sorozat idevágó részét (Nosedive, ld. fent). Biztos, ami biztos.
