Ha megkérdezzük az utca emberét, szerinte hogy dolgoznak egy informatikai cég fejlesztői, a legtöbben valószínűleg szürke, zsúfolt irodákat, egymásra halmozott, álfalakkal elválasztott “kockákat”, zajos tereket képzelnek el, és ez talán egy átlagos munkahelyen nem is állhat messze a valóságtól. Mi azonban most benéztünk egy olyan helyre, ahol már a legújabb, amerikai mintára alakult át a munkakörnyezet, és bizony, kedvünk lett volna ott lehuppanva megírni ezt a cikket.
Persze tény, hogy a LogMeIn úgy magyar cég, hogy most már legalább annyira amerikai is. A cég 2003-ban indult, miután a magyar és amerikai alapító páros eljött egy itthon működő, de amerikai tulajdonban lévő játékfejlesztő vállalattól. Legnagyobb sikereiket azóta a számítógépeket és teljes rendszereket távolról elérő és kezelő megoldásaikkal érték el, amiket a nagyvállalatoktól akár a nagymamákig bárki használhat (az utóbbi példa nem légből kapott, jómagam többször 150 kilométer távolságból javítottam meg anyósom számítógépét az ingyenes join.me segítségével).
A LogMeIn hamar kinőtte az “ígéretes startup” kategóriát, és ma már Bostonban található központtal szolgálja ki az egész világot. Magyarországot azonban a nemzetközi sikerek ellenére sem felejtették el, a fejlesztői központ, tehát tulajdonképpen a cég “agya” továbbra is itthon működik. Mi pedig belestünk a belvárosi irodába, melyet nemrég teljesen felújítottak, hogy az ott dolgozók számára amerikai mintára igazán kényelmes, otthonos, munkára és pihenésre egyaránt szolgáló környezetet teremtsenek. Az alábbi videóban bekukucskálunk a Paulay Ede utcai főhadiszállás üvegfalai közé.
Az épület külső zajszigetelése máris figyelemre méltó, a forgalomból semmi nem hallatszik be a csendes belső térbe. Annak ellenére, hogy az iroda a belváros közepén, a Paulay Ede utcában található, a zajártalom fogalma az ajtón belül ismeretlen. Odabent szinte egy felület sem ugyanolyan. Egyszínűre festett falak helyett játékos minták, változatos színek fogadnak, valamint egy csomó élő növény, és persze sok természetes fény.
A legkülönfélébb irányokban találunk olyan helyeket, ahol a nagy tér ellenére kicsit magunk lehetünk, a csendes megbeszéléseket zajszigetelt székek, vagy épp teljesen elválasztott boxok segítik. A sokszor 10 órás napi munkaidő alatt a fejlesztők háta és dereka is komolyan megroppanhat, ezért olyan asztalokat kaptak, amelyeket egyetlen gombnyomással át lehet alakítani álló használatra. A munkaasztalok ügyesen kialakított hátsó fala pedig nem csak látvány, de akusztika terén is pajzsként viselkedik. Ha pedig valaki elfárad a hosszas kódolásban, egy időzítve “kisajátítható” nyugiszobába vonulhat vissza, akár egy rövid szundítás erejéig is.
