Számszerűsítve ez 48 millió embert jelent az Egyesült Államokban, ami ugrásszerű növekedés, mivel a korábbi becslések “csak” 21 millióval számoltak.
Az utóbbi 20-30 évben felnőtt emberek számára teljesen természetes volt, hogy menet közben is lehet zenét hallgatni – legyen szó a jó öreg walkmanről, a rövid életű discmanről vagy épp az MP3-lejátszók bármely formájáról. Pontosabban nem is róluk van szó, hanem a helytelenül használt hangerőszabályzó gombról – és akkor a fesztiválokon és diszkókban terjedő “volume” volumenéről még nem is beszéltünk.
Mielőtt bárki azzal vádolna meg minket, hogy evidenciákról írunk, hogy a túl hangos zene nyilván nem tesz jót – épp az előbbi számok cáfolnak rá arra, hogy a téma valóban evidens lenne.
A probléma ugyanis az, hogy a túl nagy hangerő hatását és következményét az emberek általában már csak akkor veszik észre, amikor túl késő – pont, mint az egészségtelen életmód egyéb tényezőinél.
Általánosságban azt lehet elmondani, hogy ha akár diszkó, akár fülhallgató után az embernek cseng a füle, vagy egy kongó hangot hall, akkor gyanakodhat arra, hogy valami gond van. A hallás károsodását persze okozhatja még fertőző betegség, sérülés vagy egyszerűen az öregedés is, de a WHO szerint az eseteknek akár a fele megelőzhető lenne.
