Lapunk nemrégiben közölte Gerő András történész vitaindító cikkét a Sorsok háza holokauszt-emlékhely koncepciójával kapcsolatban. Gábor György és Vörös Kata válasza.
Egy pofonból tudta meg, hogy zsidó, ami egy életre leszoktatta a verekedésről, pedig úgy érzi: néha nem ártott volna fizikailag elégtételt venni. Új regénye a 20. század áldozatairól, hatalom és szexualitás kapcsolatáról szól. Interjú.
A háború utolsó hónapjaiban lopott lapokból született, alig képeslapnyi méretű könyvben közel száz recept sorakozik, bebizonyítva, hogy a foglyok a legrosszabb helyzetben sem adták fel a reményt.
A közhiedelemmel és az újra divatos mentegetésekkel ellentétben a kormányzónak nem csupán lehetősége, de számos eszköze is lett volna, hogy a deportálásoknak és a zsidókkal való embertelen bánásmódnak véget vessen.
Lale Sokolov a 32407-es számú auschwitzi fogoly, ő varrta az életben hagyottak bőrébe a rabszámukat, egy Gita nevű lányét is, akivel a lágerben egymásba szerettek. Igaz történetükből regény lett, a szerzővel beszélgettünk.
Ezt azután mondta, hogy Mahmúd Abbász többedszer elmondta, hogy szerinte a holokauszt a történelem legaljasabb bűncselekménye. De az is igaz, hogy a doktori disszertációját a cionisták és a nácik összejátszásáról írta.