Szórakozás

Dobó Ági az iskolakezdésről: Becsaptam magam mögött az ajtót, és úgy sírtam, mintha nem lenne holnap

Katona László / RTL
Katona László / RTL
Nehezen éli meg, hogy a kisebbik fia is elsős lett.

Pénteken kezdetét vette az új tanév, országszerte megteltek a padok az általános- és középiskolákban. Szeptember elsejével Dobó Ágiék életében is új fejezet vette kezdetét, ugyanis mára a kisebbik fia is elsőosztályos lett. Arról, hogyan élte meg mindezt, az Instagram-oldalán írt.

…alig vártam, hogy becsapjam magam mögött a kocsiajtót, beérjek az üres, csendes házba, és kiengedhessem azt a torkomat keservesen fojtó szorítást, ami már annyira gyötört az elmúlt 2 órában, hogy azt hittem az iskola udvarán, az évnyitó közben, hogy menten elájulok. Napszemüveget vettem fel, ami mögött csak finom könnyeket engedtem meg magamnak, hiszen »mindenki tartja magát«, na meg »ez az élet rendje«, és amúgyis, »minek itt érzelgősködni«…

– fogalmazott a modell, aki saját bevallása szerint néhány nappal ezelőtt, a nyáriszünettől kimerülve még alig várta, hogy elkezdődjön az iskola, de közben mégis tartott ettől az új életszakasztól.

Becsaptam magam mögött az ajtót, és végre kiszakadhatott belőlem a zokogás. Úgy sírtam legalább fél órán át, mintha nem lenne holnap. Ami igazából nem is lesz. Óvodás, pici gyermekemmel már biztosan nem, hiszen ma Ő is a felnőtté válás újabb mérföldkövéhez érkezett. Iskolapadba ült, hamarosan írni és olvasni fog tudni. (…) Ma egy idegen helyen, több tucat ismeretlen gyermek között előttem sétálva iskolatáskát cipelt, benne kulacsot, tolltartót, és az első tízórait, amit neki készítettem. Vajon tudni fogja, hogy nem veheti elő akármikor, amikor éhes, szomjas? Még cipőtfűzni is csak most tanul… próbáltam minden lehetséges helyzetre felkészíteni még indulás előtt, de rá kellett jönnöm, hogy volt közel 7 évem a »felkészítésre«.

Dobó hozzátette, jelenleg bizonytalannak érzi magát, attól tart, valamit elfelejtett, kihagyott, vagy esetleg nem csinált jól ezalatt a bizonyos felkészítés alatt, emellett pedig egyfajta gyászt is érez amiatt, hogy az óvodás gyereke iskolába ment.

Szomorúságot, búcsút, rettenetesen nehéz elengedést éreztem, hogy többé nincs kicsi ovisunk, akinek létezéséhez feltétlenül elengedhetetlenek vagyunk. Mert már pontosan tudom a bátyja révén, mit hoz az általánosságban ismert és várt dolgokon túl az iskola. Önállóságot, függetlenedést. De nem csak ezeknek a kicsi gyermekeknek, nekünk, nekem is…

– zárta gondolatait.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Agnes dr Kis – Dobo (@doboagi) által megosztott bejegyzés

Ajánlott videó

Olvasói sztorik