A világjárvány ellenére Rubint Rékának sikerült összehoznia egy Alakreform tábort a Maldív-szigeteken, ahová természetesen a családja is vele tartott. Schobert Norbi a dohai reptérről jelentkezett be, hogy elmondja, agyon tesztelik ugyan őket, de örül, hogy végre el tudtak utazni.
Jelen pillanatban egy étteremben ülhetek maszk nélkül. Őrület. Nekem ez most boldogság
– mondta Schobert, aki úgy érzi nem kockáztat többet az úttal, mintha elmenne bevásárolni.
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi történik a világban. Nem értem, hogy egész nap tapossuk egymást a Tescóban, fogdossa mindenki puszta kézzel és visszarakja a pékárukat a Sparban, de este nyolc óra után nem megy sehova, mert így nem fertőz a vírus, de beszól annak, aki mondjuk elutazik. Nem értem azt, hogy ötszázezer-egymillió munkanélküli lett Magyarországon, leküzdöttük a vírust, csökkennek a halálozások, de Szenteste mindenki megcsókolhatta a másikat és összejöhettek és utazhattak, mert Szenteste Jézus ereje megvédett minket attól, hogy a vírus fertőzzön. Nem értem ezt a játékot.
Schobert Norbert a bejelentkezése végén arról is beszélt, hogy mindenképp beoltatja magát, mert a szabadsága többet ér, mint hogy a mellékhatásoktól rettegjen.
Be fogom adatni az oltást is. Tudom, biztos van mellékhatása, de hogyha a szabadságom múlik rajta, nekem beadhatják a szemgolyómba is, ki fogom bírni. Egy a lényeg, szeretnék újra szabad lenni és most azért ülök itt Rékával meg 41 emberrel és a családommal, hogy újra szabad legyek.
