Mostanában nem játszik már úgy filmekben, mint gyerekkorában, azonban amiatt A Bizonyos Film, pontosabban kettő bizonyos film miatt most meg is engedheti magának, hogy ne szerepeljen, helyette inkább saját magát szórakoztassa olyan dolgokkal, mint hogy megszavaztatja másokkal, mire változtassa meg a középső nevét, vagy hogy a Velvet Underground dalait pizza-tematikájúra dolgozza át együttesével, a Pizza Undergrounddal. De ezeken kívül is van még hasonlóan komoly projektje Macaulay Culkinnak, aki az Esquire-nek adott most egy kifejezetten izgalmas interjút, amihez egészen csodálatos fotók is készültek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Culkin mostanában leginkább a Bunny Ears-szel foglalkozik, ami elmondása szerint egy átmenet Gwyneth Paltrow Goopja és az Onion viccoldal között. Viccet csinál az önsegítő oldalakból és cikkekből, de viccet csinál az internetből is. Ha valaki rákeres a Google-ban arra, hogy mennyi Macaulay Culkin vagyona, akkor az első találatok közt szerepel az a cikk, ami a Bunny Ears-en jelent meg, és aminek az a címe, hogy „Miért nem aggódik Macaulay Culkin a vagyona miatt”. De sokat elmondanak még az oldalról a következő címmel megjelent cikkek is: „Légzésgyakorlatok arra az esetre, amikor épp kirabolják a lakásod”, vagy „A legjobb Macaulay Culkin-filmek Macaulay Culkin szerint”.
Azt hiszik, őrült vagyok. Zakkant, sérült, furcsa. És egészen tavalyig vagy tavalyelőttig nem is mutattam meg magam teljesen, szóval valójában megértem. De közben jó lenne, ha nem érne mindenkit sokkhatásként, hogy valójában rendben vagyok.
Reszkessetek…
Macaulay Culkin gyakorlatilag az apja miatt lett az, aki. Az apja ugyanis nem tudta megvalósítani magát színészként, ezért inkább a fiára tolta a dolgot. Első nagyjátékfilmje a
Rocket Gibraltár, a viking bárka volt – egyébként Kevin Spacey-nek is ez volt az első rendes filmje, amiben szerepelt. Rögtön utána kapta meg John Hughes filmjében, a Belevaló papapótlóban (az eredeti címén elviselhetőbb Uncle Buckban) John Candy mellett az egyik főszerepet, hogy aztán emiatt Hughes megírja neki a Reszkessetek, betörők! forgatókönyvét:. „Van benne egy jelenet, amikor kinézek az ajtó levélnyílásán. Amikor Hughes ezt látta, beugrott neki az ötlet a gyerekről, aki megvédi a házat. Majd megírta nekem a Reszkessetek, betörők!-et.”
Ettől kezdve pedig ő volt A Gyerekszínész Hollywoodban. Elmondása szerint az elején kifejezetten élvezte: tetszett neki, hogy a középpontban van, mindenki rá figyel. „Élveztem, mert jó voltam benne, és tudtam, hogy jó vagyok.” Csakhogy az Esquire szerint apja ekkor már inkább azt látta benne, mivel tudna még több pénzt keresni. A Reszkessetek, betörők! folytatása, a My Girl és A jófiú jól sültek el, de voltak ezeknél kevésbé sikeres filmjei is. A Richie Rich-ben szinte már látni Culkinon, mennyire utálta az egészet – utána kilenc évig nem is szerepelt semmiben. (Később egyébként, amikor tizenéves korában szülei szétmentek, hivatalosan is függetlenítette magát tőlük, vagyonát pedig rábízta valaki másra, hogy anyja és apja helyett ő kezelje.)
Olyan volt, mint a kötelező házimunka. Amikor hangot adtam ennek, nem hallgattak meg, pedig már iskolába akartam járni, mivel az első osztály óta nem csináltam végig egyetlen teljes évet sem. (…) Persze lehetett volna rosszabb is. Nem egy szénbányában dolgoztam. Nem gyerekkatona voltam. Az apám nem molesztált. Történtek elcseszett dolgok, de hasonló elcseszett dolgok sok gyerekkel történnek meg, mégis túlélik. Mármint nézz csak rám: van pénzem, híres vagyok, van egy gyönyörű barátnőm, otthonom és állataim. Sok idő volt, mire eljutottam idáig. Nem akarok se többet se kevesebbet. Jól vagyok
– mondja az interjúban Culkin, aki egy ideje egyébként Brenda Song színésznővel van együtt, akivel Seth Green filmjének, a Changelandnek a forgatásán találkoztak.
Jackson
John Hughes fontos része volt Culkin életének, akkor is, ha utoljára a Richie Rich forgatása alatt beszéltek. Hughes 2009-ben halt meg, másfél hónappal Michael Jackson halálát követően. Hughes-hoz hasonlóan Jackson is fontos volt Culkin életében. A Reszkessetek, betörők! után barátkoztak össze, és bár az énekes huszonkét évvel idősebb volt a gyerekszínésznél, sokat lógtak együtt, a dolgot Culkin szülei sem ellenezték. Utoljára 2005-ben találkoztak egy bíróság férfivécéjében. Culkin éppen Jackson védelmében tanúskodott abban az ügyben, amikor az énekest egy tizenhárom éves rákbeteg fiú molesztálásával vádolták, és ami alól végül felmentették.
Ennél a pontnál nyilván mindenkinek eszébe jut: Jackson bizonyára molesztálta Culkint is. Ezzel a színész is tisztában van, aki egyáltalán nem mellékesen Michael Jackson lányának, Paris Jacksonnak a keresztapja. Culkin mindig is kifejezetten visszafogottan beszélt Jacksonról, pontosabban az őt érintő ügyekről.
Az az igazság, hogy soha nem tett velem semmit. Soha nem is láttam, hogy bármit is csinált volna. És most már nincs is okom arra, hogy bármit is titkoljak. Meghalt. Nem mondom, hogy ízléses lenne, de ha máskor nem, hát most már lehetne erről beszélni. És ha mondhatnék bármit, megtenném. De nem, soha nem láttam semmit, nem tett semmit. (…) De itt egy jó sztori Michael Jacksonról, amiben Michael Jackson egyáltalán nem szerepel. Összefutottam James Francóval egy repülőn. Ez évente úgy két-háromszor megtörténik. Intettem neki, miközben felpakoltuk a táskáinkat. Ez pont azután történt, hogy bemutatták a Neverland elhagyása dokumentumfilmet, ő pedig csak annyit mondott: »Szóval az a dokumentumfilm…« Én pedig bólogattam, amit hosszú csend követett, majd azt kérdezte: »Szóval mit gondolsz?« Én pedig ránéztem és visszakérdeztem: »Most a TE halott barátodról szeretnél beszélgetni?« Mire visszakozott, hogy nem dehogy, én pedig mondtam neki, hogy örültem, hogy találkoztunk.
Jó, de mi van a drogokkal?
Culkin huszonöt évesen könyvet írt, gyakorlatilag saját magáról. Könyve első fejezete egy cirkuszi majomról szól, amit egész egyértelműen a gyerekszínészsége ihletett. Ebben arról ír, mi a különbség a szórakozás és a boldogság között.
Rengeteget szórakoztam úgy, hogy közben nem voltam boldog. És voltam boldog anélkül, hogy szórakoztam volna. De lehet a kettőt egyszerre is. Csak ne keverd össze a két dolgot. Mert könnyű összekeverni. Sokszor amikor jól szórakozol, arról csak egy adag MDMA tehet. De ez nem jelenti azt, hogy boldog is vagy. Csak azt, hogy megváltoztál. Sokszor megvádoltak azzal, hogy drogproblémáim vannak, de ez nem is állhatna távolabb a valóságtól. Sokkal keményebb dolgok is voltak az életemben a drogoknál. A legjobban talán úgy tudom leírni, hogy párszor játszottam a tűzzel. De közben soha nem jártam a rehabon vagy hasonló helyen. Soha nem kellett leszoknom. Persze volt egy-két alkalom, amikor össze kellett kapni magamat. De amikor pár barátom azt kérdezte, hogyan kell leszokni, azt mondtam nekik, hogy engem kérdezzenek utoljára, mert a legrosszabb tanácsot tudom csak adni. Azt, hogy hagyják abba. Csak hagyják abba! Pedig valójában nem így működik. Csak én soha nem jutottam el arra a pontra, ahol segítséget kellett volna kérnem. Nem lennék ma az, aki vagyok, ha néha nem használtam volna drogokat. Az izomlazítókon kívül, amit néha beszedek, már nem használok semmit. Viszont iszom és dohányzom. Más szerekhez már nem nyúlok. Persze szeretem őket, de olyanok, mint a régi barátok, akiktől néha inkább elbúcsúzol.
Macaulay Culkin egyébként idén lesz negyvenéves, amivel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Van egy-két fekélyem, amivel foglalkozni kéne. Nem szarok már úgy, mint régen. Mintha a testem azt mondaná: ó, szóval ilyen érzés, amikor haldokolsz”.
Kiemelt kép: Instagram/Esquire
