Idris Elba angol színész a Vanity Fairnek adott egy terjedelmes interjút, aminek van egy igencsak érdekes része, amikor arról beszél, miért nem érdekli különösebben, hogy a fél világ őt szeretné a következő James Bondként látni, ha Daniel Craig otthagyja az ikonikus szerepet. Hogy Elbát miért tartják alkalmasnak a szerepre, rendszerint az alábbi érvek kerülnek elő:
- angol,
- karizmatikus,
- sármos,
- nem utolsósorban pedig kiváló színész.
Van azonban egy ok, amit nehezen tudnak elfogadni a filmszéria rajongói: Elba színes bőrű, Ian Fleming pedig nem ilyennek álmodta meg Bondot a filmek alapjául szolgáló regényben. Az MI6 titkos ügynöke egy 180 centi körüli fehér férfi, aki nagy eséllyel alkoholista.
Amióta a filmstúdiók vászonra vitték Fleming írásait, Bondot több kivételes színész eljátszotta már, köztük Sir Sean Connery, Pierce Brosnan vagy elég csak Craigre gondolni, aki hamarosan ötödször formálja meg az ügynököt. Ők mind-mind különböző karakterek, összehasonlítani nem is nagyon lehet őket, több okból sem: mind különböző időszakban léptek be a szerepbe, így
Egyvalamiben viszont nem volt kérdés: Bond egy szarkasztikus humorú, a nők nyelvén kiválóan értő, kivételes harci képesítéssel bíró fehér férfi. Az, hogy színes bőrű is lehetne, a 2010-es évek végéig fel sem merült Hollywoodban, néhány évtizeddel ezelőtt még Liam Neesont is meghallgatták a szerepre, aki ezzel meg is előzte volna kései akciósztár-karrierjét.
Nagyjából 2014 körül röppent fel a hír komolyabban, hogy az akkor még két filmre aláíró (Spectre – A Fantom visszatér, Bond 25) Craig leköszönése után teljesen más irányt vehet a franchise. Elba neve is ekkortájt merült fel, aki épp a Bosszúállókban kapott rövidebb szerepeket, de ugyanígy feltűnt a Thorban, a Star Trekben és Ridley Scott Prometheusában is. A ghánai felmenőkkel rendelkező Elbát kifinomult stílusa miatt rögtön Bond-szerepbe követelték a rajongói, bár hivatalos álláspont sosem volt azt illetően, hogy a stúdiók egy percre is komolyan elgondolkodtak a színész kapcsán.
A Hollywood Reporter 2018-ban készített egy felmérést, amiből az derült ki, az amerikaiak 63%-a örülne, ha Elba lenne a következő James Bond. Ő viszont nincs lenyűgözve az ötlettől, elég szomorú okból kifolyólag-
Ha valaki megkérdezné, szeretném-e James Bondot játszani, persze, hogy azt felelném, igen, mert elbűvöl az ötlet. De nem hangoztattam soha, hogy én akarok lenni a fekete James Bond. Egyszerűen elszomorító, mikor egyes generációk azt mondják erre, hogy nem történhet meg. És ez nagyon úgy tűnik, tényleg a bőrszínem miatt van. Aztán ha megkapnám a szerepet, és esetleg nem működne a film, az is a bőrszínem miatt volna? Ez olyasvalami, aminek nem akarom kitenni magam. Nincs erre szükségem
– mesélte Elba, akit láthatóan csalódottsággal tölt el egyes rajongók hozzáállása. Erre pedig minden oka megvan 2019-ben. Mert bizony a legtöbb ellenvélemény nagyon ingatag lábakon áll azt illetően, megérdemelné-e a szerepet vagy sem. Nagyjából ezeket olvashatjuk mindenhol:
- „Miért kell divatot csinálni ebből is? Fekete James Bond. Mi a következő?”
- „A hülye politika miatt erőltetik ránk ezt is.”
- „Fleming forogna a sírjában, ha ezt látná.”
- „Lassan már női karaktert találnak Craig helyett.”
Igazából ezeket a véleményeket bármely kommentszekcióban megfigyelhetjük, legyen szó egy egyszerű hírről vagy YouTube-tartalomról – nagy valószínűséggel az eredeti műhöz történő konzervatív hozzáállás pedig csak álca, az elfogadás magas szintű kizárása. Abban lehet valami, hogy egy ilyen volumenű irányváltást igazából nem indokolná sok minden, mert a James Bond-filmekre őrült nagy az igény, a mozipénztáraknál is jól szerepelnek, viszont egy színes bőrű karakter középpontba állítása pontosan azért lenne kissé logikátlan, mert a bőrszínen kívül igazi okot nem találnánk a váltás mellett.
Csak azért nem érdemes megtalálni Idris Elbát, mert ő népszerű színes bőrű színész, akinek amúgy a tehetsége is simán megvan ezekhez a szerepekhez. Az emberekben akarva akaratlanul sem az csapódik le, hogy Elba vagy bármely más színes bőrű színész azért kapta a szerepet, mert a tehetségével szolgált rá. Minden más érv erősebb lesz a közbeszédből. Erősebb és könnyebb lesz ezt ráhúzni a „divatra”, a politikára, az eredeti művel szembeni tiszteletlenségre, a különféle genderelméletekre.
Aztán csodálkozunk, hogy Idris Elba elszomorodik az ilyen véleményektől.
Ez nem Elba ellen van, de egész egyszerűen még 2019-ben sem olyan érett a közönség nagy része, hogy ilyesmit normálisan tudjon kezelni. Csak bizony lassan jó lenne eljutni odáig, hogy sem Elbának, sem másoknak nem kellene emiatt csalódni az emberekben. Érdemes lenne azt is mérlegelni, mennyire alakítható az alapmű és maga Bond karaktere. Nem egyszer volt már arra példa a filmművészetben, hogy rendezők, forgatókönyvírók a saját szájízük szerint formáltak át egy-egy „sérthetetlen” szereplőt csak azért, mert úgy jobban illeszkedik az ő elképzeléseikbe.
Bond is formálódott, hiszen Connery-t, Brosnant és Craiget egymás mellé helyezve – hogy a legemblematikusabb Bond-színészeket említsük – jól látszik: trendkövetés van mind a rendezés, mind az írói szempontokat figyelembe véve, nem beszélve a különböző divatváltozásokról. Még Brosnan előtt, például Timothy Dalton volt az utolsó 007-es, aki dohányzott a filmekben, utána már kihagyták a füstölést. De az alkohol megjelenése talán pont a Craig fémjelezte mozikban volt a legerősebb.
Hogy ennek az egész interjúnak mi a legfontosabb üzenete, érdekes kérdés, mert nem az kellene legyen, hogy ilyen apró dolgokat sem képesek sokan elfogadni, hanem az a fontos, vajon mi alapján mérlegelnek a nagy filmstúdiók, mikor felröppen egy ehhez hasonló lehetőség. Azt nézik, hogy Elba színészi kvalitásai megfelelőek a szerepre, vagy pusztán a tényt, hogy mekkora hírverés lesz emiatt a készülő alkotás körül a popkultúra minden egyes szegletében?
Mert ha utóbbit, úgy bármennyi klisét pakolnak is bele a 007-es új történeteibe, azok sem lesznek annyira szomorúak, mint a színes bőrű James Bondot övező negatív reakciók.
Kiemelt kép: Amy Sussman/Getty Images
