Szórakozás

„A háziorvosomnak mégsem mondhatom, hogy bocsi, nem áll fel”

Sereg Tímea
Sereg Tímea

szexuálterapeuta. 2018. 01. 11. 11:47

A magány érzéséről, a gátlásosságról és a csökkent önbizalomról írt nekünk olvasónk, aki merevedési gondokkal és évek óta tartó boldogtalansággal él együtt. Akár homoszexuális valaki, akár heteroszexuális, az érzések, amiket a magány és az önbecsülés hiánya okoz, mindenkit gátolnak a teljes, harmonikus élet kialakításában. Ördögi kör ez, ahonnan nehéz a kiút.

Tanulságképpen és talán megkönnyebbülési szándékkal megosztom veletek a történetem. 37 éves meleg fiú vagyok. Azért fiú, mert nem érzem magam ennyi idősnek, és ahogy haladok a korral, ez a különbség egyre jobban elborzaszt. Van saját kialakított egzisztenciám, szakmáim, diplomáim, hobbim, házam, autóm, motorom, nyaralóm és még sorolhatnám. Nem tartom magam gazdagnak, egy átlagos munkával és élettel rendelkező, sajnos magyar állampolgár vagyok. 37 évem boldog időszakai alatt magaménak tudhatok két három, valamint egy 7 éves hosszú kapcsolatot. A melegeknél ezek nem tartanak javarészt hosszú ideig — tisztelet a kevés kivételnek. Ezen időszakok alatt, mint minden kapcsolatban, nálunk is voltak boldog és kevéssé boldog időszakok.

Amikor rájöttem, hogy meleg vagyok, körülbelül 16 éves lehettem, ekkor voltam először fiúval és onnantól már csak azt akartam. Ez idő tájt indult a kiélős korszakom is, amikor számtalan alkalmi kapcsolatom volt. Mellette tanultam, építgettem az életemet. Kezdtem a lázas húszas éveimmel, amikor még pajzán fiatalként, életem nagy szerelmével úgy hittem, a sírig húzzuk, aztán egy idő után kihűlt a kapcsolat, elillant a szerelem, megszűnt a szex, és már csak a szánalmas próbálkozások maradtak. Ezt rögtön egy fellángoló szerelem újította meg egy másik fiúval, akivel a korkülönbség 13 év volt, de mi boldogok voltunk. Talán túlságosan is. Minden jól működött, összeköltöztünk, együtt éltünk, ő középiskolás volt, én meg pályakezdő. Kapcsolatunk azonban a túlzott féltés és féltékenység miatt ért véget, próbáltunk többször is újra helyrehozni, egy idő után azonban ennek is vége lett. Amikor rájöttem, mit is veszítettem igazán, már késő volt. Akkoriban alig dolgoztam valamit, két év depresszió és az élet árnyékos oldalával való megismerkedés, a jó öreg szerelmi bánat utáni sebnyalogatás következett.

Marcell nevű olvasónk küldte el az Így jártam párkapcsolatokkal foglalkozó blognak, hogyan alakult a szerelmi élete 37 éves koráig. Homoszexuálisként rávilágít arra az egyszerű tényre, hogy ő sem szeretne mást, mint boldognak lenni egy tartós párkapcsolatban, ami megadná számára azt a teljességet, amiben jól érezhetné magát. Ez ugyan visszás, hiszen amíg az önsajnálat és depresszió állapota tart, addig az ismerkedés sem lesz sikeres. A levele tartalma nem sokban különbözik azoktól a levelekétől, amiket szeretői státuszban tartott nőktől kaptunk.

„Az emberektől elfordultam, a baráti kapcsolataimat elhanyagoltam, lassan teljesen egyedül maradtam. Próbáltam kitörni, belefogtam új dolgokba, amik részben talpra állítottak, azonban az eltelt idő alatt mást is elveszítettem. Nincsenek bennem érzések, kietlennek, üresnek érzem magam. Gyászoltam a kapcsolatom, ittam, meghíztam, és senkim nem maradt. Édesanyám támogat, de már nem akarok neki semmit elmondani sem magamról, sem a nem létező kapcsolatokról. Egyéb közeli családtagom nincs.  Dolgozok rendesen, a munkámmal meg vannak elégedve. Amikor végzek a teendőimmel, mindig egyedül vagyok, most már több mint négy éve. Amikor csak tehetem, elfordulok az emberektől, mert nem szeretem őket, és ez ma már az utálat határát súrolja. Nem szeretek semmit, ami emberekhez köthető, bulizni több mint hat éve nem voltam.

Ez idő alatt a libidóm is igencsak megcsappant. Próbáltam időnként a szex hiányát alkalmi kapcsolatokkal pótolni, de sajnos többször előfordult, hogy nem állt a zászló, ami nagyon megrémisztett. Helyette a kezemet kezdtem gyakrabban használni, ami bevált, annyira, hogy már nem is érdekelt a normál szex. Pornóvideókra képes vagyok napi többszöri kielégülésre is, sosem okoztam magamnak csalódást, ez évekig így ment, így megy. Időnként még próbálkoztam, de rájöttem, hogy potencianövelőkkel is képes vagyok besülni egy kaland alkalmával. Így eljutottam odáig, hogy nem merek senkivel ágyba bújni, mert nem tudom, hogy tudok-e teljesíteni. A munka szeretete, a hobbik valamelyest ellensúlyozzák a szituációt, de amikor egyedül maradok, akkor csak az ivás, alvás és depi marad, és az állandó agyalás ezen az egészen, miközben látom, hogy a saját korosztályom családot alapít, vagy kapcsolatban él. Természetesen saját gyermekben Magyarországon nem gondolkodhatok melegként, ráadásul a sok munka miatt az egykori két gyönyörű kutyámat is el kellett helyeznem valahogy, nem volt időm rájuk.

Az életemet teljes mértékben magamnak rendeztem be, szabad vagyok és korlátlan, de egyben rab is. Orvoshoz még nem fordultam, a háziorvosommal nem vagyok olyan viszonyban, hogy odaállhassak elé, hogy bocsi, de nem áll fel. Bocsi, lelankad szex közben. Nincs, akivel ezt megbeszélhettem volna valamikor is, a bizalom mint olyan nem létezik számomra senki iránt. Ettől a dologtól szenvedek minden nap, és már el sem tudom képzelni, hogy valaha is kapcsolatba legyek bárkivel is, ahol minden nap teljesíteni kéne.

FIGYELEM!

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelkielsősegély-számot!

Vannak periódusok, amikor kitörök, megpróbálok talpra állni, egy darabig nem iszok, sportolni kezdek, aztán megint lezuhanok a mélybe és ott ragadok. Ami legjobban hiányzik a szex mellett, az a simogatás, a támogatás, közös élmények, beszélgetés, megértés és az együtt alvás, ami nagy ölelkezéssel jár. Úgy érzem itt a vége, ezt nem lehet így tovább csinálni. Sokat gondolkodtam, hogy egyszerűen csak inni kéne, rá nyugtatókat és örökre elaludni. Hiába vagyok a mindennapokban a társadalom hasznos tagja, aki heti szinten elég sok ember személyiségi változásait és fejlődését segíti, akkor is csak egy rohadt buzeráns lehetne a címkém, vagyis csak lennék az emberek szemében, ha nyíltan vállalnám magam. A másik lehetőség természetesen a megújulás. Sokat olvastam a témában és rájöttem, hogy ilyen problémával nem csak én küzdök. Az itallal és a súlyommal sem csak én küzdök. Most éppen ebben a cipőben járok, olyan mint egy döntési helyzet. Hogy mit szeretnék? Mint minden ember. Boldognak lenni és szeretni.”

Mit lehet tenni?

Homoszexuálisként teljes életet élni Magyarországon a szexuális identitás tabu jellege miatt szinte lehetetlen. Akinek összejön, az igen szerencsés, de ehhez az is szükséges, hogy nyíltan vállalhassa magát a munkahelyén, a barátai előtt, a családja előtt. Ellenkező esetben az egész élete a titoktartásról szól és a magányról. A coming out azonban mindenki saját döntése, ezt ráerőltetni nem lehet egy emberre. A megoldás olvasónk esetében egyértelműen az lenne, ha ennek terhétől megszabadulna, és legalább egy vagy két olyan barátra is szert tenne, akivel beszélgetni tud önmagáról. Nem véletlenül hangoztatja minden önsegítő könyv és cikk, hogy a nyitottság mennyire fontos az emberi kapcsolatokban.

A másik lehetséges kiút az önsajnálatból, ha azzal a két konkrét problémájával segítséget kérne: a merevedési gondjával – aminek úgy tűnik, mentális okai vannak – illetve a súlyproblémáival kapcsolatban, amik szintén nyomasztják. Az egészséges önbizalomhoz, az önbecsüléshez szükség van arra, hogy a testünkkel jól legyünk, a 100 %-os merevedés elérése, és annak megtartása sokat adhat az önbizalomhoz.

Olvasónk pszichológiai szempontból egyértelműen a magányt éli meg: nincs egyetlen intim kapcsolata sem, érzelmileg nem tud kötődni senkihez, és bár igényli, hogy legyen intim kapcsolata, képtelen kialakítani egyet is. A magány érzése fakadhat a szégyenérzésből, a tagadásból és a félrenézésből is, egyértelműen magával vonja a személyes csőd érzését. 

A magány érzése abból fakad, hogy az ember veleszületett társas lény, így akár homoszexuális, akár heteroszexuális igénye van az intim kapcsolatokra. A társkereséshez azonban önbizalom és önismeret szükséges, ami azt jelenti, hogy tudnunk kell, mit akarunk egy párkapcsolattól, és mi mit tudunk ahhoz adni (kulturális, érzelmi, szexuális értelemben is), továbbá a jövőkép is fontos. A párválasztáshoz kommunikációs készség is kell, ezt pedig igencsak megakadályozza, ha az illető gátlásos és csökkent az önbizalma.

Ez meg micsoda?

Az Így jártam a 24.hu párkapcsolati blogja, ahol megoszthatod a saját tapasztalatod, elküldheted a véleményed mások történeteivel kapcsolatban, és leírhatod, te hogyan jártál hasonló helyzetben. A leveleket az igyjartam@24.hu email címre várjuk, aggódnod pedig nem kell: a nevedet mindenképpen megváltoztatjuk.

A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.

Kiemelt kép: Besenyei Violetta

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.