Novembertől egyre több légúti megbetegedés fordul elő a lakosság körében szétszórtan vagy koncentráltabban, esetleg kifejezetten járványos formában. Ezeket gyakran influenzának nevezik, részint kialakult szokás szerint, részint azon téves elgondolás alapján, hogy ez egy gyűjtőnév a hűléses, lázas, hurutos tünetekkel járó betegségek jelölésére. Pedig a valódi influenza az influenzavírusok által okozott megbetegedés, mely mind járványügyi nagyságrendjében, mind klinikai sajátságaiban eltér az egyéb légúti megbetegedésektől – írja cikkében a HáziPatika.
A járványügyi különbség az, hogy az influenza hazai viszonylatban akár több százezres vagy -milliós nagyságrendű országos járványt is okozhat, míg az egyéb 5 víruscsalád mintegy 175 tagja jóval kisebb nagyságrendben okoznak megbetegedéseket. Csupán helyi járványokért lehetnek felelősek, például egy családban, óvodai, iskolai közösségekben vagy munkahelyeken, kisebb településeken, de sohasem okoznak nagy kiterjedésű, több megyére kiterjedő járványt.
Klinikai szempontból fontos különbség az influenza és egyéb légúti megbetegedések között, hogy az influenza kezdeti tünetei közül a hurutos tünetek hiányoznak. Hirtelen kezdet, magas láz, erős levertség és izomfájdalmak a jellemzők. Ugyanakkor a légutak sejtjeiben szaporodó vírusok nemcsak helyileg alakíthatnak ki akár közvetlenül, akár közvetve (a felülfertőző baktériumoknak kedvező helyzetet teremtve) rendkívül súlyos, akár halálos elváltozást, hanem a véráramba kerülő toxikus anyagok révén életveszélyesen súlyosbíthatják a már meglevő, kóros folyamatokat (krónikus tüdő, szív és érrendszeri, vese-, anyagcsere-betegségek és immunhiányos állapotok). Az influenza fokozott veszélyt jelent a 60 évesnél idősebb emberekre is a gyengült immunológiai reakciókészség miatt.
A klasszikus világjárványok kórokozói közül az influenzavírusok A és B típusai maradtak azok, amelyek változatlanul évről évre világszerte a legnagyobb számú megbetegedést hozzák létre, és amelyek közül az influenza A típuson belül a szerkezeti adottságokból és állatvilági elterjedtségéből eredően olyan altípusok keletkezhetnek, melyek a 20 millió ember halálával járó 1918-1919 évi spanyol náthához hasonló világjárványt is képesek kiváltani. Mind az A, mind a B típusú influenza vírusrészecskék (virionok) fertőző- és kórokozó-képességét alapvetően a felületükön elhelyezkedő H és N jelű fehérjék (antigének) határozzák meg. Az ezek által kiváltott immunreakciók képesek a fertőzés megakadályozására. Ezeknek a fehérjéknek a szerkezete nem stabil.
Tovább olvasom a cikket!
