De közben megtanultam, hogy ezeken az embereken semmit sem segít, ha kezüket fogva sírni kezdek – vallja be, hozzáfűzve: más segélymunkásokhoz hasonlóan néha ő is megterhelőnek érzi, ha rázúdul az emberek nyomora, de ezen túl kell lendülni. Megítélése szerint a humanitárius ügyekben romlani fog a helyzet. A bolygó lakossága nő, élelmezési gondokra kell számítani, a gazdasági válság is tartósnak ígérkezik. Mint fogalmaz, nem a pesszimizmus szól belőle, pusztán realistának tartja magát.
“Reggel, amikor felkelek, azt mondom magamnak, arra kell összpontosítani, amit meg tudok változtatni, semmi másra. Légy erős és pozitív” – árulja el. Nem lenne politikus A híresség a humanitárius munkája révén alaposan “beépült” a politika világába, alig van államfő, aki ne fogadná szívesen. Beszédet mond az amerikai kongresszusban, az ENSZ-ben, magas szinten elsajátított már bizonyos politikusi képességeket, tapasztalatait azonban mégsem akarja politikusként kamatoztatni. Meggyőződése, hogy épp azért tud többet elérni, mert nem politikus. “Elutazom az ENSZ-szel valahová, és amikor leveszem a kék sisakot, találkozhatok államfőkkel, katonákkal vagy az utcán sétáló emberekkel. Olyanokkal beszélhetek, akiket sem az amerikai külügyminisztérium, sem az ENSZ nem fogadna szívesen. Sajátos módon világok között vándorolhatok. Ezt hívom én csendes diplomáciának. Politikusként egy országot vagy egy álláspontot kellene képviselnem” – húzza alá. Viccesen megjegyzi, hogy ő lenne az első politikus, akiről már hivatalba lépése előtt minden szennyest kiteregettek, beleértve a drogozást és a kicsapongó szexuális életet. Komolyabbra fordítva a szót hozzáfűzi, hogy a politika a családjára is nagy terhet róna.
Élettársának, Brad Pittnek már így is nehéz néha, ha gyerekei anyja épp Líbiába utazik, és ő marad otthon a hat csemetével. Jolie saját szakállára látogatott 2011 őszén a polgárháborús afrikai országba, nem sokkal azelőtt, hogy elfogták Moammer Kadhafi líbiai diktátort. Mint feleleveníti, akkoriban egyetlen ENSZ-segélymunkás sem tartózkodott Miszrátában, így egyértelműnek tűnt, hogy tulajdonképpen magának szervezi az utat. “Fontosnak tartottam, hogy akkor fejezzem ki együttérzésemet az ottaniaknak” – válaszolja arra a kérdésre, hogy miért nem várt a látogatással. Bár Miszrátában átláthatatlan és fenyegető volt a helyzet, Jolie állítja, hogy veszélyesebb lett volna hivatalos delegációval utazni. Szabadon mozoghatott, az emberek nagyon kedvesen fogadták. Még egy börtönbe is beengedték, találkozhatott foglyokkal, senki sem akadályozta. “Nem először csináltam ilyet, fel tudom mérni a kockázatokat, soha nem tennék könnyelmű utakat háborús zónákba. Tudatában vagyok annak a felelősségnek, amellyel a családomnak tartozom” – szögezi le.
