Feje tetejére állt a világ Vágó Istvánnal az első kiadás óta, ahogyan azt még a megjelenés előtt megjósolta. Elveszítette állását, sok-sok újabb ellenséget szerzett, nyugdíjba ment…
„Amikor 2010 októberében befejeztük a könyvet, átolvastuk, azután megbeszéltünk a Vágó-villában egy utolsó találkozót. Fotóst is hívtunk, a kép ott található a könyv hátoldalán. Békés kép. Barátságos. Pedig a beszélgetés cseppet sem volt az. Vágó ugyanis némi bevezető, némi magyarázat után azt javasolta, hogy a könyv ne jelenjen meg. – Talán jobb lenne mindannyiunknak. Nekem feltétlenül – mondta.”
Így kezdődik az epilógus, amellyel a könyv bővült három hónappal a megjelenés után. Vágó már az első kiadásban is zavarba ejtő őszinteséggel vallott tévés múltjáról, a pénzhez való speciális viszonyáról, arról, hogyan került a politika közelébe, és hogy miért nem lett végül politikus, de részletesen mesélt indai kalandjairól is, melyek során szinte az összes könnyű drogot kipróbálta. Bárdos András beszélgetőtársaként szerepel végig a műben, és magán-, illetve szakmai életének olyan részleteiről is beszélt, amelyekről eddig még soha sehol.
A kvízmester korábban úgy nyilatkozott, most, hogy végre kibeszélte magából a dolgokat, megkönnyebbült, nem érez már lelkiismeret-furdalást, nincs benne düh vagy fájdalom. Ugyanakkor tart attól, hogy sokan támadják majd véleménye miatt. A botránykönyvben ugyanis számtalan, ma is reflektorfényben élő szereplőről rántja le a leplet.
Igaza lett. Néhány nappal a könyv megjelenése után állás nélkül maradt, a TV2 a tudta nélkül szakított vele. Órák alatt minden megváltozott körülötte. Talán ezért is döntött úgy, hogy, mivel már nincs mitől tartania, ismét kinyitja a száját.
