1947. október 15-én Budapesten született. Jóllehet gyermekkori példaképe Albert Flórián volt, mégis a Megyeri úton kötött ki. A Kapa vagy Fazék becenéven ismert focista az Újpesti Dózsa saját nevelésű játékosaként 18 évesen már az első osztályban szerepelt, írja portréjában az MTI.
A hatvanas évek végén minden idők egyik legjobb magyar csatársora, a legendás Fazekas László, Göröcs János, Bene Ferenc, Dunai II Antal, Zámbó Sándor “ötösfogat” tagja volt. A lila-fehér együttessel kilenc bajnoki címet szerzett, ebből hetet megszakítás nélkül. Háromszor volt kupagyőztes (1969, 1970, 1975), háromszor lett magyar gólkirály (1976, 1978, 1980), a harmadik alkalommal 36 góllal európai ezüstcipőt nyert. 1970-ben az év legjobb labdarúgója, 1985-ben az Újpesti Dózsa örökös bajnoka lett.
Pályafutása egyik legemlékezetesebb meccse 1976 tavaszán a 8:3-as Újpest-Ferencváros volt, amelyen öt gólt lőtt, és a szaklaptól a legmagasabb, 10-es osztályzatot kapta. A legenda szerint amikor már 6:3 volt az állás, a ferencvárosi Nyilasi Tibor odament a Dózsa csatárához, Fekete Lászlóhoz és megkérdezte:
– Megőrültetek? Álljatok már le!
Mire azt a választ kapta:
– Kapának szólj, mert ő rugdossa a gólokat.
A nagy verés ellenére a bajnokságot abban az évben a Fradi nyerte.
Videóinterjú Fazekassal a 8-3-ról:
Fazekas nagy szívfájdalma volt, hogy sohasem játszhatott az Üllői úton, mert abban az időben minden Fradi-Dózsa meccset a Népstadionban rendeztek.
A másodikon, a Salvador elleni – a lőtt gólokat és a legnagyobb különbségű győzelmet tekintve ma is rekordnak számító 10:1-es – győzelemből két góllal vette ki a részét. Sokak számára fájó emlék, ahogy 1982-ben az utolsó csoportmérkőzésen 1:0-s magyar vezetésnél a belga kapus, Jean-Marie Pfaff legázolta a kiugró Fazekast. A kapus büntetlenül megúszta tettét, a belgák később egyenlítettek, és ezzel ők jutottak tovább.
Fazekas László 1968 és 1983 között 92 alkalommal húzta magára a magyar válogatott mezét (ezzel az ötödik helyen áll Dzsudzsák Balázzsal holtversenyben), a nemzeti tizenegyben 24 gólt szerzett. A válogatottól hivatalosan 1983. március 27-én, a Luxemburg elleni 6-2-es Európa-bajnoki selejtezőn búcsúzott el.
1980-ban – a fradista Bálint László után – második magyar játékosként szerződhetett a hazai szövetség (MLSZ) engedélyével külföldre, Belgiumba ment. Négy éven át volt a Royal Antwerpen csatára olyan játékosok mellett, mint Simon Tahamata, Wlodzimierz Lubanski, Grzegorz Lato, és minden idők három legjobb antwerpeni játékosa közt tartják számon. Az aktív labdarúgást a St. Truiden csapatában fejezte be 1985-ben, a belga élvonalban 105 mérkőzésen 34 gólt szerzett.
A technikás és kiváló játékintelligenciával megáldott csatár veszélyes volt a kapura, és jeleskedett a helyzetek megteremtésében is. UEFA-diplomás edzőként több belga csapatnál dolgozott, 1994-ben egy évig a magyar válogatott pályaedzője volt Mészöly Kálmán mellett.
Családjával Belgiumban él, 1996-tól sportmenedzser, és sporttal kapcsolatos reklámokkal foglalkozik. 2001-ben megkapta az MLSZ jubileumi emlékérmét.
Fotó: mlsz.hu
