Kabát: A Celeb vagyok után még a fradisták is írták, hogy büszkék rám

Amikor lebeszéltük az interjút, azt mondta, akkor tudunk majd beszélni, mikor úton lesz Győr felé. A végén még visszatér a csapathoz, amelyet elhagyott a Celeb vagyok, ment ki innen! valóságshow kedvéért?

Nem erről van szó, menedzseremmel, barátommal, Vörösbaranyi Józseffel találkoztam, aki jelezte, hogy érkeztek megkeresések különféle csapatoktól. Még nem döntöttem arról, hogy folytatom-e, de nyárig szívesen játszanék. Bár pár helyen így jelent meg, de azt még nem jelentettem ki, hogy visszavonultam.

A Győrnél hogy fogadták, amikor bejelentette, hogy a futball helyett a valóságshow-t választja?

Az RTL már a nyár végén megkeresett, így volt időm felkészülni, addig pedig hezitáltam, töprengtem, és kikértem azok véleményét, akiknek adok a szavára. Aztán leültem a vezetőkkel, és átbeszéltük a szituációt. Nehéz volt meghozni a döntést, de sajnos a kettőt együtt nem lehetett csinálni. Nyilván mérlegelnem kellett, hogy 40 éves vagyok, nincs már sok hátra a pályafutásomból, ez pedig egy olyan lehetőség volt, amit meg akartam ragadni, ki szerettem volna magam próbálni egy ilyen kalandban. Utólag azt mondom, teljesen jó ötlet volt belevágni, és nem csak azért, mert végül megnyertem.

Egy élvonalhoz szokott játékosnak milyen volt az NB III-ban játszani? Az ellenfelek hogyan viszonyultak önhöz? Kapta a zrikákat, vagy inkább azt érezte rajtuk, hogy tisztelik?

Nem derogált, hogy az NB III-ban futballozzam. Amikor Újpesten abbahagytam, még éreztem az erőt magamban, és ugyan voltak lehetőségeim az élvonalból, az Újpest miatt nem akartam másik NB I-es klubhoz igazolni. Józsi segített, így került képbe a Győr, amely nagy terveket vázolt fel, és mivel egyértelműen kijelentették, hogy fel akarnak jutni, a motiváció is megvolt. De ne gondolja senki, hogy olyan könnyű volt bajnokságot nyerni az NB III-ban, az Érd és a Kaposvár is nagy erőket mozgósított, és csak egy csapat juthatott fel. A védőkön azt éreztem, hogy tisztelnek, tudják, ki vagyok, és kettőzött erővel figyeltek rám, de ez a Győrre is igaz, mindig sokkal jobban hajtottak ellenünk az ellenfelek, ők is érezhettek, hogy ez a csapat nem ebbe az osztályba való.

Utánanéztem, ez volt az első bajnoki címe itthon, érzésre mennyire más az NB III-ban révbe érni, mint Magyar Kupát nyerni az Újpesttel?

Gyerekkorom óta olyan típusú játékos vagyok, aki minden meccsen száz százalékot ad a győzelemért, mert nem tudja elviselni, ha veszít. Győrben óriási ünneplés volt a bajnoki cím után, és igazán büszkék lehetünk erre az eredményre, mert bármelyik osztályban dicsőség egy 16 csapatos mezőnyben az élen zárni. Más azért a kettő, mert az Újpesttel kupát nyerni speciális érzés, ami nem mindenkinek adatott meg.

Újpesten sportkoordinátori állása volt, mielőtt Győrbe távozott. Mi lesz ezzel a munkával és mi a feladata egy sportkoordinátornak?

Mindenféleképpen a sportágban szeretnék maradni, és le fogok ülni az Újpest tulajdonosával, Roderick Duchatelet-vel, hogy megbeszéljük a folytatást. Nyártól még van egy évem Újpesten, addig pedig focizom vagy elkezdem az iskolát, és ott van még a tévé, ahol jól érzem magam. A sportkoordinátor feladata, hogy az utánpótlástól az első csapatig felügyelje a munkát, tartsa a kapcsolatot az edző és a tulajdonos között, és a klubot képviselje különböző eseményeken. Nekem ez testhezálló feladat, az edzősködés egyelőre nem foglalkoztat.

Akkor követi nagy kedvence, Francesco Totti példáját, aki maradt a Románál, csak a pálya helyett ezentúl a klubházban dolgozik a csapatért?

Igen, ez a terv. Sajnálom egyébként, hogy Totti már visszavonult, 20 perceket még simán játszhatna a Rómában.

Kispesten lett NB I-es játékos, és feltűnt, hogy egy interjúban ugyanazt mondta, amit korábban Torghelle Sándor is leírt a könyvében, hogy gyerekként mindig a Fradi elleni volt a legnagyobb presztízsmeccs. Ennek az érzésnek tényleg szerepe volt abban, hogy amikor a Fradi 2001-ben megpróbálta leigazolni, akkor fel sem merült önben, hogy igent mondjon?

Hat évesen még jégkoronggal kezdtem, majd 9 évesen jött a foci, és mivel apukám, nagybátyám és nagyapám is a Honvédban játszott, egyértelmű volt, hogy én is ezt a csapatot választom. Végigjártam a korosztályos csapatokat, és a Fradi ellen mindig kétszer annyi szülő volt kint, 12-14 évesen ez az élmény beleivódik az emberbe, és onnantól számít rá, hogy ezek a meccsek mindig parázs hangulatúak lesznek. Felnőttként is mindig vártam a Fradi elleni rangadókat, az Újpesttel ez volt a legnagyobb derbi, rendre sok néző előtt, és szerencsére sikerült győztes gólokat is szerezni, ezeket az emlékeket örökre megőrzöm. 2001-ben gólkirály lettem, ráadásul 24 góllal, amit azóta csak egyszer sikerült túlszárnyalni, addigra már válogatottnak is mondhattam, és szabadon igazolható voltam, úgyhogy nagyon sok csapat megkeresett. A Fradival tárgyaltunk, de csak meghallgattuk az ajánlatot, és végül a Dunaferrhez írtam alá.

Az a 24 gól 2001-ből valóban jól hangzik, abban az idényben Andrij Sevcsenko ugyanennyivel lett második a Serie A góllövőlistáján, a Real Madrid ikonjának, Raúlnak pedig szintén gólkirályi címet ért. Önt itthon mindig a legveszélyesebb csatárok között emlegették, épp ezért nem sajnálja, hogy gólkirályi címből csak egy jött össze?

Nincs bennem hiányérzet emiatt. Amikor a Honvédnál bemutatkoztam, még fiatal voltam, és bár nagyon sokat köszönhetek a klubnak, életem egyik legjobb döntése volt, hogy átigazoltam a Vasashoz. Angyalföldön két szezont húztam le, már az első is jól sikerült, de a másodikban nagyképűség nélkül mondhatom, hogy abszolút kitűntem a mezőnyből. Ezek után igazoltam külföldre, 23 évesen, és hét évet töltöttem légiósként, ha itthon maradok, biztos lettem volna még gólkirály, és 200 gólnál tartanék. Egyébként hazatérésem után az első újpesti évemben holtversenyben második lettem 16 góllal és 2013-ban is az első háromban zártam.

A Vasastól az akkor itthoni léptékkel sztárcsapatnak számító Dunaferrhez igazolt, de mielőtt bemutatkozhatott volna új klubjában,  a török Göztepe Izmirhez távozott. Utólag visszagondolva, megérte belevágni a török kalandba, amely úgy végződött, hogy a tulajdonost letartóztatták, a klub pedig tartozott a játékosoknak, és ön ott is hagyta az őszi szezon után?

Azért akkoriban nem nagyon vittek külföldre magyar játékosokat, és nehezítette a helyzetet, hogy Magyarország még nem volt az EU tagja, és a török bajnokságban csak három EU-n kívüli játszhatott, rajtam kívül egy szlovák, valamint egy lengyel légiósa volt a Göztepének. Kaptam hideget-meleget, amikor kiderült, hogy ott folytatom, pedig a török bajnokság akkor is sokkal erősebb volt, mint a magyar. Ráadásul folyamatosan játszottam, nem a padra igazoltak, ezt sem sokan mondhatták el magáról. Mehettem volna színvonalasabb bajnokságba, mert volt megkeresés német klubtól is, de a folyamatos játéklehetőség volt az elsődleges szempont, és az sem titok, hogy anyagilag sem jártam rosszul.

A bolgár Levszki Szófiánál bajnok és kupagyőztes lett, mégis továbbállt egy fél év után, és ismét Törökországban kötött ki. Miért?

A Levszkinél tényleg nagyon jól ment, két sorozatot is megnyertünk, a kupadöntőben gólt is lőttem. Topon voltam, de sajnos túlságosan türelmetlen. A Marseille akkor már egy ideje figyelt, vártuk az ajánlatot, folyamatosan hívogattam Vörösbaranyi Józsit, hogy mi van már. Közben a korábbi edzőm, akit a Göztepéből ismertem, átment a Denizilihez, és csábított, hogy igazoljak hozzájuk. Végül aláírtam a törökökhöz, majd tíz nappal később megjött az ajánlat a Marseille-től, én meg elsírtam magam. Ez olyan lehetőség volt, ami csak egyszer adódik az életben. Ha most lennék olyan helyzetben, mint amilyenben 2001-ben voltam, gólkirályként, válogatottként, Józsi bárhova el tudna adni. Korábban Spanyolország volt a nagy álmom.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy sok minden nem tetszett önnek Törökországban, de a bajnokság profi volt, a játékosok pedig minden edzésen úgy pörögtek, mintha az életük függne az egymás közti játék végeredményétől. Ez tényleg akkora újdonság? Hiszen a legtöbb külföldön játszó magyar megemlíti.

Nem tudom, miért más a mentalitás külföldön, de az tény, hogy amikor a Denizlivel az UEFA-kupában kivertük a francia Lorient-t, a cseh Sparta Prahát, majd a Juninho Pernambucanóval, Edmilsonnal, Sonny Andersonnal felálló Lyont, akkor azt éreztem a törökökön, hogy semmi sem lehetetlen számukra. Otthon 0-0-t játszottunk a Lyonnal, de a visszavágó előtt a társaim folyton azt hangoztatták, hogy miért ne juthatnánk tovább? És tényleg nyertünk 1-0-ra, persze szerencsénk is volt, mert a franciák kihagytak mindent. A 16 között a későbbi győztes, José Mourinho által irányított Porto állított meg minket, de nekem akkor is tanulságos volt ez a menetelés, mert tudatosult bennem, hogy amit az ember kitűz maga elé, azt meg is tudja csinálni. A Celeb vagyok-ot is ezzel nyertem meg, kitartó voltam, és nem adtam fel, pedig volt, hogy rohadtul szenvedtem, a folyamatos esőzés kibírhatatlan volt, de a többiekkel ellentétben egyszer sem sírtam, fejben erős voltam.

David Beckham neve hallatán mi jut először eszébe?

Volt egy legendás sztorink, amikor egy 2009-es, Milan elleni gálameccsen kakaskodtunk egy sort. Eléggé fel lett fújva a történet, bár igaz, hogy meccs közben kicsit elgurult a gyógyszerem. Utána egy hétig címlapon voltam.

Volt még néhány olyan története, amin a bulvársajtó elcsámcsogott, például az ukrajnai őrbódé megrongálása vagy amikor fizetés nélkül távozott egy benzinkúttól. Zavarja, amikor ez a téma önnel kapcsolatban, és nem a játéka vagy a góljai?

Mindkét eset után rengeteg mém született rólam, de ezeken nem sértődöm meg, inkább csak nevetek rajtuk. El tudja képzelni mit kaptam, mikor kiderült, hogy megyek a dzsungelbe, de abszolút nem érdekelt, nem olvasom el a kommenteket.

Volt olyan edző, akivel nem jött ki idehaza?

Nem, csapatembernek tartom magam, és mondhatom, hogy minden klubomnál szerettek, Győrben is nagyon kedveltek a fiatalok.

Ha lehetősége lenne beszélni a 18 éves énjével, milyen tanácsokkal látna el?

Csak annyit mondanék, hogy soha ne adja fel, és amit eltervezett, azt csinálja is végig.

Kit tart a 2000-es évek három legjobb magyar csatárának?

Kenesei Krisztián, Tököli Attila, Kabát Péter.

Tizenhat alkalommal játszott a válogatottban, ami sokkal több is lehetett volna. Mennyi lett volna a reális ön szerint?

Sokat voltam sérült és beteg, harminc meccs nagyon simán összejöhetett volna.

A Celeb vagyok milyen volt egy téli edzőtáborhoz képest?

Nem lehet összehasonlítani a kettőt, ez nagyon kemény volt, keveset ettünk, keveset aludtunk, mintha egy túlélőtáborban éltünk volna.

Az egyik legbizarrabb feladat az volt, amikor zsiráfvaginát kellett ennie. Milyennek képzeljük az ízét?

A szalonnához tudom hasonlítani, nagyon rágós, alig bírtam lenyelni.

Volt olyan a többiek közül, akit nehéz volt elviselni?

Neveket nem mondanék, de egy-két játékos a vége felé már sok volt. Annyit panaszkodtak, hogy nem is értettem, egyáltalán minek jöttek el.

Ön szerint mivel nyerte el a nézők szimpátiáját, minek köszönhető a győzelme?

Szórakoztató és vicces voltam, és ami ennél is fontosabb, hogy önmagamat adtam. Ezúton is szeretném megköszönni a nézőknek, nélkülük nem sikerült volna!

A Trollfoci azóta naponta tesz ki mémeket, ahol a matektudásán viccelődnek. Az ismerősöktől vagy a szurkolóktól milyen üzeneteket kapott a valóságshow után?

Talán meglepő lesz, amit mondok, de ezerből ezer üzenet pozitív volt, fradisták, honvédosok írtak, hogy nem gondolták, hogy ilyen jó fej vagyok és büszkék rám.

A labdarúgóknak nem túl jó a megítélésük itthon, mit gondol, a mostani szereplése javított vagy rontott ezen?

Tudom, hogy élcelődtek azon, hogy az egyenletet nem tudtam megcsinálni, de ebben a műsorban szerintem az volt a lényeg, hogy ki tudja jobban szórakoztatni az embereket, ebben pedig Pumped Gabóval nagyon jó párost alkottunk.