Harry Kane nem volt csodagyerek. Amikor kilencévesen, mindössze egyetlen év után lemondott róla az Arsenal, és emiatt kénytelen volt visszatérni a Ridgeway Rovers nevű kölyökcsapathoz, kevesen tettek volna komolyabb összeget arra, hogy valaha Premier League-játékos lesz belőle.
Akkor sem, amikor 18 évesen, 2011 környékén elkezdett kopogtatni a Tottenham felnőtt csapatának ajtaján, de ezt követően két éven át csak “kölcsönkenyéren élt” – előbb a Leyton Orienthez, majd sorrendben a Millwallhoz, a Norwich-hoz és a Leicester Cityhez került. Szinte senki nem látta benne a leendő szupersztárt.
Esetlen volt, és egyértelműen nem klasszikus kilences; mintha be lett volna oltva góllövés ellen, miközben szélsőnek, vagy épp visszavont támadónak túl ügyetlen volt, és meglehetősen kevéssé kreatív. A Spurs drukkerei sem láttak benne sokat, a legtöbbjük úgy sakkozott, a sikertelen kölcsönjátékok után Kane-nek még azzal is problémája lesz, hogy egy közepesnél jobb Championship-csapatnál helyezkedjen el.
Ha a gólok száma felől közelítünk, mindenképpen kell legyen. A 2017-es naptári évben Kane-é a legjobb meccsenkénti gólátlag a világon, még maga Lionel Messi is csak úgy tudott nála többször a kapuba találni, hogy tizenkettővel több találkozón lépett pályára, mint az angol csatár. Idén szeptemberben – egy szokásosan eredménytelen és frusztráló augusztust követően – Kane valósággal kirobbant a rajtgépből és nyolc meccsen összesen tizenhárom gólt helyezett el az ellenfelek kapujába. Hogy lássuk, mekkora dolog ez: ennél több gólra egyetlen hónapon belül korábban csak Cristiano Ronaldo volt képes, de Lionel Messi egyéni rekordja például pont ugyanennyi.
| Játékos | Meccs | Gól | Gól/m |
| Harry KANE (angol, Tottenham) | 31 | 36 | 1,16 |
| Lionel MESSI (argentin, Barcelona) | 43 | 45 | 1,05 |
| Robert LEWANDOWSKI (lengyel, Bayern München) | 34 | 35 | 1,03 |
| Edinson CAVANI (uruguayi, PSG) | 38 | 36 | 0,95 |
| Pierre-Emerick AUBAMEYANG (gaboni, Dortmund) | 35 | 33 | 0,94 |
| Cristiano RONALDO (portugál, Real Madrid) | 34 | 31 | 0,91 |
A fenti statisztikák alapján nem is kérdés, hogy Kane felzárkózott Európa legjobb klasszikus csatárainak élmezőnyébe, szorosan a Bayern lengyel klasszisa, Robert Lewandowski, illetve a PSG uruguayi ásza, Edinson Cavani mellé, vagy már elé.
Ronaldo, Messi illetve Neymar egy külön kategória jelenleg, hihetetlen amit letesznek a pályára, igazi szörnyetegek. Ugyanakkor vannak rajtuk kívül klasszikus gólvágók, mint például Lewandowski, Cavani, vagy korábban Alan Shearer, és teljesen biztos vagyok benne, hogy Harry is beleillik ebbe a sorba. Egészen kivételes képességű támadó
– mondta róla a korábbi angol válogatott bekk, a jelenleg televíziós szakértőként dolgozó Gary Neville.
Nem zseni, csak megszállott
Pedig Kane-t egyáltalán nem kivételes adottságai emelték az átlag fölé. Amikor kölcsönben a Norwich City színeiben focizott – és rúgott mindössze három meccsen nulla gólt -, a szurkolók valósággal körberöhögték.
Egyáltalán nem volt jó. Semmit nem volt képes kezdeni a labdával, és semmilyen formában, semmilyen posztról, semmilyen mértékű veszélyt nem jelentett a kapura
– nyilatkozta később, már a csatár berobbanásának idején a Norwich City egyik bérletes szurkolója az angol FourFourTwo-nak. Maga Kane sem tagadja, hogy ebben az időben nagyon messze volt egy sikeres karrier lehetőségétől:
Tizenkilenc voltam, távol éltem az otthonomtól, és nem tudtam bekerülni a csapatba. Bennem volt a kétség, hogy ha itt és most nem vagyok képes játéklehetőséget kiharcolni magamnak, ugyan mi a búbánatot keresnék a Spursnél? Semmi önbizalmam nem volt
– mesélte a Daily Mailnek.
Nem véletlenül, Kane korábbi pályafutása ugyanis egyáltalán nem hordozta magában a könnyű, egyértelmű siker lehetőségét. Az Arsenal előtt egy próbajátékról már hazaküldte a gyerekkori kedvenc klubja, a Tottenham Hotspur, majd mielőtt három évvel később a Ridgeway Roverstől visszakerült volna álmai csapatához, a Spurshöz, volt egy kevéssé örömteli próbálkozása a Watfordnál is.
Mivel júliusi születésű, korosztályában mindig a leggyengébbek közé tartozott, fizikálisan szinte sosem tudta felvenni a versenyt nála erősebb, magasabb, gyorsabb vetélytársaival. Egyet tehetett: dolgozott megalkuvás nélkül, annál is inkább, mivel tizennégy éves korában edzői azt közölték apjával, ha egy éven belül nem lép előre érdemben, mehet Isten hírével.
Összeszorított fogakkal küzdött, mert mindenképp focista szeretett volna lenni. Nem számított neki, ha edzője más poszton játszatta, mindig, mindent beleadott, éhes volt a sikerre, tanulni, fejlődni akart. Mentálisan emelkedett ki kortársai közül, és erre hamarosan az angol U16-os válogatott akkori edzője, Kenny Swain is rájött.
A személyisége, a karaktere fogott meg. Nem volt igazán technikás, de hihetetlen alázat volt benne a játék és a munka iránt, mindig tanulni, fejlődni akart, és minden idegszálával a sikerre, a gólokra koncentrált. Az ő sztorija egy igazi, klasszikus, romantikus fejlődéstörténet
– emlékezett vissza Swain a Guardian hasábjain.
A Spurs U18-as csapatában már majdnem meccsenkénti egy gólos átlagot ért el (18 gól, 22 meccs), de a válogatottba így sem fért be támadóként. Ma már szinte nevetséges, de Nathan Redmond, Saido Berahino és Benik Afobe is megelőzte a sorban, támadó középpályásként pedig az evertonos Ross Barkleyt favorizálták abszolút korosztályos sztárként. Kane jobb híján szélsőként játszott, időnként pedig egészen hátra, a védekező középpályás posztjára rendelték edzői. Zokszó nélkül tűrte, a játéka pedig évről-évre, meccsről meccsre lett egyre határozottabb, érettebb és jobb.
Kihagyott büntetővel mutatkozott be, de ezt is túlélte
A siker ezzel együtt nem jött könnyedén. 2011 januárjában a Spurs kölcsönadta a Leyton Orientnek a harmadosztályba, ahol 18 meccsen ötször talált a kapuba. Mentálisan és fizikálisan is megerősödött, de a League One darálója arra is rádöbbentette, mennyire fontos számára a megfelelő fizikai állapot, az atletikusság. Augusztusban, egy Hearts elleni Európa Liga-selejtezőn debütált a Tottenhamben, borzasztóan rosszul: kihagyott egy büntetőt, a meccs pedig 0-0-s döntetlennel ért véget.
Januárban újabb kölcsönjáték jött, ezúttal egy osztállyal feljebb, a Championshipben a kiesés elkerüléséért küzdő Milwall színeiben. Kane-nek jól ment a játék, kilenc góllal segítette a megmenekülést, a szurkolók pedig a szezon legjobb fiataljának választották. “Itt lettem felnőtt” – emlékezett vissza Kane a hírhedt szurkolóiról ismert londoni klubnál töltött időszakára.
A Premier League-ben 19 évesen, 2012 augusztusában mutatkozott be: öt percet kapott csereként egy Newcastle elleni meccsen. Ennek ellenére nem volt maradása a klubnál, és ismét kölcsönbe került, ezúttal a Norwich-hoz, ám egy sérülés teljesen keresztülhúzta a számításait, és januárban már vissza is rendelték Londonba. Ezután következett a szintén másodosztályú Leicester, ahol Kane négy teljesen sikertelen hónapot töltött el, és jobbára a kispadon üldögélt David Nugent, Chris Wood, illetve az azóta szintén szupersztárra váló Jamie Vardy mögött.
Közben megállás nélkül a befejezéseket gyakorolta. Edzések után még órákig maradt kint gyakorolni és minden szögből, minden létező távolságról lőtt, lőtt és lőtt. Ballal és jobbal egyaránt folyamatosan próbálkozott: futtából, lefordulásból, állított labdából egyaránt veszélyessé akart válni. A Millwallnál Joe Gallen másodedzőre már ráparancsolt főnöke, hogy hozza be az öltözőbe Kane-t, mert bele fog sérülni a folyamatos gyakorlásba, de hiába, a csatárral nem lehetett bírni: egy megszállott kitartásával dolgozott játéka fejlesztésén.
Amikor a Tottenham 2013 nyarán újra kölcsönbe akarta küldeni, Kane ellenvetéssel élt. Meggyőzte edzőit, a tartalékokkal dolgozó Tim Sherwoodot és Les Ferdinandot, hogy vétózzák meg a kísérletet és inkább segítsenek neki a edzőpályán.
Amikor a borzalmas eredmények miatt decemberben a vezetőség kirúgta André Villas-Boas menedzsert, és Sherwoodot ültette a kispadra, eljött Kane ideje. Addigra már bérelt helye volt a nagycsapat edzésein, és nem lehetett nem észrevenni, mennyivel élesebb, mennyivel veszélyesebb a kapura, mint a csapat rekordigazolása, a spanyol Roberto Soldado.
Egy Sunderland elleni 5-1-es győzelem alkalmával volt először kezdő a Spursben, rögtön góllal és gólpasszal járult hozzá a sikerhez. Egy hétre rá a WBA ellen újra ő volt a kezdőben, és ismét gólt szerzett, majd hét nappal később a Fulham ellen megismételte a bravúrt. A szezon hátralévő részében már nem lehetett kiszorítani a csapatból: az utolsó hat fordulóban három gólt és két gólpasszt jegyzett. Úgy tűnt, beérett a kemény munka.
Egy megpattanó szabadrúgás volt a fordulópont
Igen ám, csakhogy Daniel Levy klubelnök nyáron úgy döntött, nem hosszabbítja meg az eredményesen beugró Sherwood szerződését, hanem inkább lecsap a Southampton kispadján figyelemre méltó eredményeket produkáló argentin edzőre, Mauricio Pochettinóra. Kane ugyan ötéves szerződéshosszabbítást kapott, és vitathatatlan helye lett a felnőtt keretben, de az új edző egészen novemberig egyetlen egyszer sem számított rá kezdőként a bajnokságban.
Úgy tűnt, az ígéretesen, de annál nehezebben induló karrier már az első bukkanónál végleg megfeneklik, de Kane-t nem olyan fából faragták, hogy emiatt feladja a küzdelmet. Folyamatosan játszott az Európa Ligában – öt meccsen hat gólt szerzett a csoportkörben, közte egy mesterhármassal a görög Aszterasz Tripoli ellen -, de a bajnokságban csak padozott Soldado mögött.
Egy novemberi, Aston Villa elleni bajnokin jött a fordulat: Kane 1-1-nél lépett pályára csereként, majd egy utolsó perces szabadrúgásgóllal megnyerte a meccset csapatának. Ezt követően bekerült a kezdőcsapatba, gólt szerzett a Hull ellen, majd december közepén zsinórban három bajnokin is kapuba talált, győzelemhez segítve a Spurst. Január elején, a bajnokságot utcahosszal vezető Chelsea elleni 5-3-mas meccsen pedig megszületett Kane, a szupersztár: két gólt és két gólpasszt jegyzett, hogy aztán tavasszal már vissza se nézzen, és 14 bajnoki góllal segítse ötödik pozícióba csapatát a tabellán.
Soldado, he came from sunny Spain, to train with Harry Kane
– szólt a Spurs-drukkerek éneke ebben az időben, arra célozva, hogy a Tottenham rekordigazolása, Soldado szinte egyáltalán nem képes felvenni a versenyt a klub saját nevelésű ígéretével, és már azt is vegye megtiszteltetésnek, hogy egyáltalán edzhet az új sztárral. A sors furcsa fintora volt ez: miközben maga Kane is szívesen elismeri, mennyire sokat fejlődött a játéka Pochettino szigorú edzéseinek köszönhetően, hogy mennyivel erősebb és gyorsabb lett az argentin edző módszereinek hála, nem lehet elmenni szó nélkül, hogy a nehezen induló kapcsolatot egy nagyon is szerencsés szabadrúgásgól billentette ki a holtpontjáról.
Elképesztő szerencsém volt. Ki tudja, ha nem megy be, akkor is játszom vajon ennyit abban a szezonban?
– mesélte a The Times-nak Kane, amikor visszaemlékezett a Villa elleni, győzelmet jelentő találatra.
Kane szabadrúgásgólja 3:50-től:
Szerencse. Ez volt a kulcsszó azokban az időkben, amikor az angol sajtó elsősorban még azon a véleményen volt, Harry Kane az újabb egyszezonos csoda, a one-season wonder, aki Andy Johnson, James Beattie, Kevin Phillips és Darren Bent után kérészéletű meteoritként felvillan a Premier League egén, hogy aztán villámgyorsan szénné égjen. Úgy tűnt, a jóslatok bejönnek, Kane-nek ugyanis egészen szeptember végéig egyetlen gólja sem volt az új évadban.
Amikor aztán a Manchester City ellen végre betalált, egy héttel később öngólt szerzett a Swansea ellen, csapata pedig pontokat bukott miatta. A teljes angol sajtó rajta és a formahanyatlásán csámcsogott, de őt ez sem billentette ki: fókuszált maradt, rengeteg időt töltött az edzőpályán és valósággal itta Pochettino szavait arról, hogyan léphetne még feljebb és válhatna valódi klasszis játékossá.
Három héttel később, a Bournemouth ellen megszerezte első mesterhármasát a ligában, majd sorrendben a Villa, az Arsenal, és a West Ham (2-szer) ellen is betalált. December 19-ét követően összesen 17 gólt vágott a Premier League-ben, a Spurs pedig elsősorban neki köszönhetően volt képes nyomást gyakorolni a bajnoki cím felé menetelő Leicesterre a tavasz végén. Az utolsó fordulókra ugyan kiengedett, de ennek ellenére is övé lett a bajnokság gólkirályi címe, 25 találattal. 2000, vagyis Kevin Phillips 30 gólos szezonja óta ő volt az első angol, akinek sikerült a bravúr.
Tavaly ismételt, ráadásul a Tottenham is előrébb lépett, bronzérem után már másodikként végzett a tabellán a Chelsea mögött. Kane 26 gólt szerzett, a bajnokság hajrájában előzte meg a góllövő listán Romelu Lukakut, és lett Robin van Persie után a következő csatár, aki zsinórban két gólkirályi címet tudott szerezni a Premier League-ben. Az igazán sokkoló azonban az volt, hogy tovább fejlődött: nem lehetett nem észrevenni, hogy mennyivel hatékonyabban segítette a csapatát például védekezésben, mint korábban, de az összjátékba is sokkal jobban lépett be az előző évekhez képest.
A góljai nagy része ráadásul igazi erődemonstráció – Kane nem ez a típusú center, aki bekotorja a lepattanót, vagy pusztán jó helyen áll a jó időben. Góljai nagy része melós, igazi támadóteljesítmény szükségeltetik hozzá, erő, koncentráció, figyelem, helyezkedés, állóképesség. Mind-mind olyan erény, amely fejleszthető, vagyis jól látszik, Kane esetében kifizetődött az a rengeteg munka, amit az edzőpályán elvégzett.
Olyan mint Shearer, nézzétek meg. Tiszta erőből játszik, szinte dühösen, mindig éhesen a gólra. Elemi erővel bombázza szét a kaput, minden érzékszervével a gólszerzésre koncentrál
– jellemezte őt a Telegraph-nak Les Ferdinand, a korábbi remek csatár.
Nem állok le, tovább dolgozom a játékomon. Ahogyan ez ember egyre idősebb lesz, fejlődnek az izmai, megjön az erő, az állóképesség, egyre nehezebb elnyomni. Persze erre figyelek is, sok időt töltök a konditeremben, igaz, az utóbbi időben elsősorban a lábaimra gyúrtam, hogy robbanékonyabb, gyorsabb legyek valamivel, és könnyebben előnyt szerezhessek a védőkkel szemben
– fogalmaz Kane. Telhetetlen. Akaratos. Megszállott. Született góllövő. Nem zseni, nem géniusz, nem az adottságaiból élő, széplelkű művész – hanem sportember. Szeretni nem kell, tisztelni muszáj
(Nyitókép: AFP PHOTO / Adrian DENNIS
Felhasznált irodalom: a BBC, a Guardian, a Telegraph, az Independent, a Times, illetve a Time on the ball blog cikkei.)
