A nyáron átadott és tényleg minden igényt kielégítő Groupama Arénában a kedd esti mérkőzés volt az első a két ősi ellenfél között. Nem is olyan rég minimum ennyien zsúfolódtak össze a két egylet U19-es meccsein, míg a felnőttek bármilyen szinten is vitézkedtek, ott többnyire munkájuk akadt a jegyüzéreknek (Ha valaki már nem ismerné e fogalmat: ők azok, akik az esemény előtt felvásárolták a jegyet, majd a nagy igénynek köszönhetően feketén, két, háromszoros haszonnal adtak túl rajta.)
Na most nekik kedd este a Fradi-Újpest (4-1) előtt nem kellett “melóba” menniük… A lelátón 100 alatti újpesti és maximum 400 ferencvárosi szurkoló hangoskodott. Nyugodtan mondhatjuk, ők a magyar labdarúgás legfontosabb láncszemei, mivel ők azok, akik ellene mennek az egyes Fradi ultrák által elindított és országossá tett szurkolói bojkottnak. Pedig érdemes lett volna megnézni a találkozót, ahol volt minden.
Ez a távolmaradás közel sem egyszerű történet. Az ultrákat madzagon rángató 8-10 fő ugyanis nem elsősorban a szurkolói kártya és a vénaszkenner miatt haragos, ez csak az indok arra, hogy megmozgassák a jóval nagyobb tömeget.
Emlékezetes módon a rendszerváltás utáni időszakban annyi balhé volt a főleg fővárosi stadionokban, hogy jó érzésű ember már nem mert kimenni a mérkőzésekre. Az Újpest és a Fradi ezt a problémát azzal a huszárvágással oldotta meg, hogy a ’90-es évek végén a saját szurkolói csoportjaiból megalakuló biztonsági szolgálatokat bízta meg a rendfenntartással. Így lett a “Szőkékből” és “H. Ferikből” hirtelen sárga mellényes security. A balhék gyorsan meg is szűntek, de ne szépítsük: a “srácok” lényegét tekintve védelmi pénzt kaptak.
Az Újpest-szurkolók alig voltak kevesebben, mint a Fradisták
Forrás: facebook.com/sasgabor
A Groupama Aréna megnyitásával ez az immár bő tízéves üzletág, bevételi forrás szűnt meg többségük számára, ami valljuk meg, elég komoly érvágás. Nincs kétségünk afelől, hogy igaz az a hír is, miszerint a bojkott fenntartása érdekében a mag jelenleg is terrorizál, hazakísér és megfenyeget még kitartó szurkolói csoportokat – csak, hogy minél látványosabb legyen a bojkott.
Afelől sincs kétségünk azonban, hogy a kormány és a ferencvárosi vezetés elkötelezettségét látva az ügyben előbb-utóbb lesz olyan megoldás, amellyel végleg kihúzzák alóluk a talajt, és egyszer, és mindenkorra kigyógyítják a magyar klubfutballt ebből a fekélyes gócból.
