Foci

Román-magyar: a pokol legmélyebb bugyra

Háborús övezeztben éreztem magam a napokban, pedig csak a bukaresti Nemzeti Stadion sajtópáholyából néztem a soros Eb-selejtezőnket.

Életemben először 2014. október 10-én láttam meg a román fővárosban elhelyezkedő arénát, igaz ekkor még igen nyugis volt a helyzet, hiszen a válogatott sajtónyilvános edzését lehet megszemlélni. Ráadásul csak tizenöt percre engedtek be a nézőtérre, mi pedig alapból késtünk nyolcat.

Már akkor éreztem, hogy szombaton este pokoli lesz a hangulat. Legutóbb a Groupama Arénában, az északírek elleni találkozót láttam a helyszínen, s bár az ultramodern sportlétesítmény mesébe illő, húszezres férőhelyével nem tudja lepipálni a háromszor ekkora befogadóképességgel rendelkező bukaresti “csarnokot”. Pláne nem egy román-magyaron, vagy fordítva.


Fotó: MTI

A meccs napjának délelőttjén aztán már megbizonyosodtam róla, hogy valóban nem színházba megyek, nem mintha ne fogtam volna fel. Román busz várt minket a reggeli után a szálloda előtt, a mi magyar járművűnkről pedig leszedték a rendszámot. Biztos ami biztos alapon, hogy legyen mivel hazamennünk.

Helyi idő szerint 11 órakor jelenésünk volt egy sportcsarnokban, ahol a magyar sajtóválogatott a román média képviselőivel mérték össze erejüket. Kikaptunk 4-2-re, de jó volt a hangulat, ráadásul Razvan Burleanu, a Román Labdarúgó Szövetség elnöke is tiszteletét tette a “rangadón”.

Mindezt csak azért mertem leírni, mert az étterembe menet már minden utcasarkon rendőrautók, lovasrendőrök vártak. Naná, hogy nem minket, de azért cseppet furcsa volt, hogy valami polgárháborúban éreztem magam.

A TrollFoci könyvbemutatóját követően elindultunk – ugye a román busszal – a stadionhoz. Út közben csak a petárdákat hallottuk, pedig még mindig volt szűk három óra a kezdésig.

Személy szerint azt hittem, hogy senki nem lesz még a stadionban, de a magyar szurkolók tudnak meglepetést okozni. Még be sem léptem a nézőtérre, mikor már hallani lehetett a Hajrá Magyarország!, Ria Ria Hungária!, illetve egyéb, rigmusokat, melyek nem feltétlen tűrik a nyomdafestéket. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy hat óráig szívesen randalíroztak volna az utcákon.

 Fotó: Sport24

Persze idővel el kezdtek szállingózni a hazai szimpatizánsok is, ráadásul igen nagy számban. 45 perccel a várva várt találkozó kezdete előtt érkeztek meg a melegítésre a magyar válogatott játékosai, és olyan mértékű füttyszó fogadta őket, amilyet valószínűleg csak egy román-magyaron lehet elképzelni.

A két válogatott az izmok átmozgatása után bevonult az öltözőbe, majd mikor kijött onnan a meccsről, akkor kezdődött csak a hacacáré.

A legnagyobb román ultrák rafináltan és balhézni vágyóan a magyar B-közép mellé vettek jegyeket, amire nem lett volna szükség.

Fotó: Sport24

A himnuszok alatt és után jó pár percig egymást dobálták különböző tárgyakkal, robbanószerekkel, ami nem feltétlen a futballpályára, vagy a nézőtérre való.

Addig addig háborúztak, míg a pár ezer román rendőr a hazai fanatikusokat kivezette a szektorukból, s bő három lelátónyi lett így a különbség az ultrák között.

Azért életveszélyben nem voltam, de olykor félelmetes volt. Dzsudszák góljától pedig a hideg is kirázott.

A meccs összefoglalója:

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.