Tudta, hogy ön lesz a magyar férfi pólóbajnokság első külföldi edzője?
Nem, de szerintem ez nem is annyira fontos, sokkal többet számít, hogy a csapatommal a lehető legjobb eredményt érjem majd el. Külföldi vagyok, de hat éve Magyarországon dolgozom, amikor havonta egyszer hazamegyek, akkor ott is azt mondom a visszaút előtt, hogy jövök haza. Magyarul is gondolkozom és egész jól beszélem már a nyelvet, bár nem tökéletesen. Emlékszem, amikor elkezdtem a gyerekekkel foglalkozni, az elején angolul beszéltünk, majd utána hatalmas előrelépés volt, hogy megtanultam magyarul. Háromféleképpen tanultunk, én tanítottam nekik a vízilabdát, ők nekem a magyar nyelvet, és mindannyian gyakoroltuk az angolt. Emellett nem számít annyit, hogy szerb vagyok.
Hogyan kerül egyáltalán Magyarországra egy szerb szakember?
Újvidéki vagyok, a Vojvodinánál dolgoztam és a vidékbajnokságban magyar csapatokkal is sok meccset játszottunk. Ismertem az edzőket, Gyöngyösi András volt a Debrecen edzője, míg Brainszlav Mitrovics a csapat kapusa, vele pedig játszottam együtt annak idején, és akkor kérdezte András, hogy lenne-e kedvem idejönni edzősködni. Nagyon nehéz volt eleinte, a jó napoton kívül semmit se tudtam, de Bane és az elnökség is bízott bennem. Életem egyik legnehezebb, egyben viszont legjobb döntése volt.
Huszonkilenc éves volt ekkor és már javában edzősködött, mások ilyenkor még hosszú távú terveket szőnek játékosként.
Tizenkilenc évesen hagytam abba a játékot, amikor pedig visszavonultam, rögtön egyetemre mentem, edzőnek tanultam. Tizenhárom évet vízilabdáztam, három évet játszottam a szerb első osztályban, s immár tizenöt éve edzősködöm. Most 34 vagyok, és nem úgy tekintek magamra, mint egy fiatal edzőre, hanem egy olyan szakemberre, aki tud fejlődni, van még bőven ideje tanulni. Nem félek a felnőttcsapattal való munkától sem, úgy érzem, jó kapcsolatot tudok majd kialakítani a játékosokkal.
Szerb módszerekkel dolgozik?
Nem akarok változtatni a módszereken, inkább a magyar irányvonalba próbálok integrálni egy-két szerbiai elemet, például a sok lábtempót. Nagy hangsúly van taktikán, azon, hogy bizonyos mozgások teljes automatizmussá váljanak. Vegyes módszerrel dolgozom, a gyerekeknek tetszik, eredményeink is vannak, és nem is szabad teljesen háttérbe szorítani egyik felfogást sem.
Nemcsak a férfibajnokság első külföldi edzője lesz, hanem jelen állás szerint az ob I legfiatalabb trénere is. Nem lesz furcsa, hogy a kortársai még a vízben vannak?
Ha egy játékos profi, akkor ezzel nem lesz gond, míg edzőként tartani kell a három lépés távolságot. Ha a játékosok akarnak, akkor egy-egy meccs után elmennek bulizni, amikor lehet ünnepelni, de oda csak ők mennek, az edzőjük nem. Nincs bajom az idősebb edzőkkel. Náluk van a tapasztalat, míg nálunk az energia. Nem félek attól, hogy fiatal vagyok. Oda kell állni a partra és dolgozni.
Másként kell dolgozni a felnőttekkel, mint a gyerekekkel?
A felnőttek kész játékosok, ott már nem feltétlenül technikai képzéssel kell foglalkozni, fontosabb a taktika begyakorlása és szintén nagy a hangsúly a mentális felkészülésen, erősnek kell lenni, bízni egymásban és az edzőben. A gyerekek mindent megcsinálnak, amit kérsz tőlük, a felnőtteknél már másfajta szigorra van szükség.
A szerbek kapcsán rendre szóba kerül a rengeteg munka. Barátját, az Egerben védő olimpiai, világ- és Európa-bajnok Braniszlav Mitrovicsot néha úgy kell elküldeni pihenni. Ön is munkamániás?
Éppen az irodámban ülök és mielőtt beszélni kezdtünk, magyar bajnoki gólokat néztem a neten. Reggel nyolckor az uszodában vagyok és este 10-kor megyek haza. Múlt szombaton például meccsünk volt, aztán ott maradtam az utánunk következő mérkőzésre, majd elmentem a Miskolc-Debrecen ob I-es találkozóra. Ezzel együtt próbálom úgy szervezni az életem, hogy jusson idő a családra, a barátokra. Nem tehetem meg, hogy a vízilabda miatt ne legyen szabadidőm, de igen, mondhatjuk, hogy munkamániás vagyok.
Milyen eredményre lehet képes a Debrecen a következő szezonban?
De azt is tudom, hogy nem lehet mindenkiből kitűnő játékos. Ezért elengedhetetlen, hogy jó kapcsolatot alakítsunk ki mindenkivel, mert így később majd ők is szívesen hozzák vízilabdázni a gyerekeiket.
Amikor mérges, akkor szerbül, vagy magyarul kiabál?
Inkább szerbül. De nem ez a lényeg, hanem hogy a játékos vegye észre, azért vagyok mérges, mert tudom, képes lett volna jól is megoldani az adott helyzetet és ezt neki is fel kell ismernie.
Nehéz volt megtanulnia magyarul?
Nagyon. Az apukám beszélt magyarul, de én csak felnőttként tanultam meg, miután ideérkeztem. Viszont most már tudom, ez is fontos, ha lesznek majd saját gyerekeim, akkor ők magyarul és szerbül is megtanulnak majd.
Egy szerb–magyar mérkőzésen kinek szurkol?
Furcsa kérdés, egyelőre még mindig a szerbeknek. Bár ezt úgy finomítanám, hogy annak a csapatnak, amelyikben játszanak a gyerekeim. Ez a hatodik évem Magyarországon, ez nem múlik el nyomtalanul.
Mi lehet az oka annak, hogy több szerb, délszláv edző dolgozik külföldön, mint magyar?
Van egy jól működő rendszer a szerbeknél, a tapasztalt edzők a vezérek, folyamatosan foglalkoznak a fiatal edzőkkel, rendszeres a kommunikáció. Illetve azt gondolom, a magyar edzők például azért nem mennek külföldre, mert sok klub van Magyarországon, így több a munkalehetőség is. Érdekes viszont, amikor zsinórban nyerte az aranyérmeket a magyar válogatott, akkor sok játékosuk szerepelt külföldön, ami kifejezetten jó útnak bizonyult. Most is több olyan magyar pólós van, aki bármelyik, akár a legerősebb külföldi csapatokban is megállná a helyét, viszont itthon szerepel. Persze azért is, mert a magyar ob I, jelenleg egy prémium szintű bajnokság. Nem véletlen, hogy az előző szezonban két magyar klub, a végső győztes Szolnok és az Eger szerepelt a Bajnokok Ligája hatos döntőjében, míg a mostani idényben Fradi–Miskolc elődöntő volt az Euro-kupában.
