Kiss Gergely: Még mindig zavar, ha kihagyok egy edzést

Kiss Gergely 36 évesen is a Honvéd egyik legjobbja
Fotó: DVSE/Facebook

Az interjút fél 12-re beszéltük meg a Kőér utcai uszodába, 11 óra után pár perccel csörgött a telefonom, éppen a közeli pláza könyvesboltjából tartottam kifelé. „ Kicsit hamarabb végeztem, így ha gondolod, elmegyek arra, ahol most vagy” – szólt Kiss Gergő a telefonba. Nem volt szükség a felajánlásra, pár perc alatt ott voltam a Spartacus-telepen.

Gergő épp a parkolóban beszélt csapattársával, elbúcsúztak, mi pedig besétáltunk az uszoda váróterébe. „Kérsz kekszet?” – kérdezte interjúalanyom az edzés utáni szénhidrátbombát falatozva, ismét bizonyítván figyelmességét.

Végül a sokat megélt Kőér utcai uszoda lelátóján ültünk le beszélgetni. A vízben még gyakoroltak egy kicsit az edzés vége után is szorgalmas fiatal csapattársak. Úgy, ahogyan Kiss Gergely tette pályafutása kezdetén.

Megtehetnéd, hogy nem jössz edzésre?

Egyszer-egyszer igen. Egyébként a fiataloknak is van lehetősége alkalmanként hiányozni, ha az iskolai kötelezettségek ezt indokolják. Velem is előfordult ez, mikor az egyetemet végeztem. Havonta egy, maximum két alkalommal hiányzom.

Ilyenkor rosszul érzed magad?

Az a baj, hogy igen. Zavar, ha edzést hagyok ki, még akkor is, ha tudom, ettől nem leszek sem jobb, sem rosszabb játékos. Igyekszem mindig itt lenni, mindig is munkapárti voltam, csakis edzésmunkával lehet teljesítményt produkálni.

Kis képzavarral élve: a mostani Kiss Gergő „hány százaléka” a pályafutása csúcsán lévő Kiss Gergőnek?

Biztos, hogy nem száz, mert annak idején a válogatottal hat-hét órákat edzettünk, és pályám csúcsán nyolc-tíz évvel fiatalabb voltam. London után a válogatottól elköszöntem, úgymond tizennyolc nyár után, így az a típusú edzésmunka nincs bennem. Biztos mérhető lenne, hogy a fáradékonyságom is erősebb, mint régen volt, igaz, ez a meccseken még nem mutatkozik meg igazán. Ezzel együtt, ha mondjuk, Benedek Tibi azt mondaná, menjek le két-három hétre edzeni velük, akkor darabjaimra hullanék szét.

De megcsinálnád.

Biztosan, és ismernek a srácok, néhányukat biztosan lehagynám akár a most alkalmazott teszteken is, a fizikai felkészülést tekintve sosem voltak problémáim. De ez most már az ő harcuk, az ő munkájuk, az ő sikerük. Néhány százalékkal már biztosan „kevesebb vagyok”, mint az a Kiss Gergő, aki az athéni olimpián csúcsformában játszott. Bízom ugyanakkor benne, hogy egy-két évig még tudok hozni egy magasabb szintet. Megkértem a családomat, szóljanak, ha ciki vagyok. Ha már otthagy az ellenfél, ha már lemaradok, ha már nem tudok fizikailag úgy dolgozni úszásban vagy lábtempóban egy meccsen, ahogy kellene, akkor szóljanak. Volt már egy-két korábbi csapattársam, akiknél végignéztem, ahogy elég hamar leépültek. Ezt én el szeretném kerülni. Mikor látom, hogy a mezőny megy el mellettem, akkor elég lesz.

A Szentes elleni legutóbbi bajnokin volt egy jelenetsor, ami megmaradt bennem: masszírozták a kispadon a vállad, miközben hangosan biztattad a többieket, kiabáltál a medencébe. Ilyenkor a saját csapatod figyeled elsősorban, vagy már egy kicsit a vízilabdát is, mint egészet?

Elsősorban a csapatom játékát, másrészt az egyéneket. Ilyenkor látom azt, hogy egy fiatal mennyit fejlődött, hogy azt a figurát, amit harmincszor megmutattunk neki, meg tudja-e csinálni. Ha nem, akkor mérgesek vagyunk. Mára a csapatunk szerkezete olyan, hogy egy kicsit tudunk pihenni és padozni, tavaly ez még nem így volt. Mellesleg pénteken fájt a vállam, mert vélhetően van egy porcleválásom, néha hasogat. A padról egyébként sokat tudunk segíteni a csapatkapitánynak, Gergely Pistának és edzőnknek, Vad Lajosnak is. Megteszünk mindent, hogy jól és látványosan játsszon a csapatunk. Utóbbi egy fontos cél. Sokszor jönnek azzal, régen sokkal látványosabb volt a vízilabda, nem szeretem ezt a vélekedést, sőt, utálom. Igenis, ma is akadnak technikás gólok, elég csak a centerek csavargóljaira gondolni, vagy a távoli, csuklózós lövésekre.

Nem beszélve egy-két barcelonai gólunkról…

Igen, vissza is utasítom, amikor a vízilabdás generációk játékának különbségeiről beszélnek. Trükkös, előre megbeszélt kacsintós gólokat is szereztek a srácok a világbajnokságon. Jól ismerem őket, lehetett látni, hogy többször is átverős, fineszes megoldásokat választottak. Az természetesen tény, hogy a mai világ megkövetel egyfajta marketinget, népszerűsítést, és ebben nagyot kell előrelépnie a világ és Európa vízilabdájának, a magyarnak is. Azt szokták mondani, hogy el lehet adni az „sz” betűs szót is, csak jó megoldásokat kell választani. Nahát, a mi vízilabdánkat nem az „sz” betűs szóval lehet leírni, ez világszínvonal. El kell tudni adni a magyar vízilabdát, akár az aktuális meccseken is, a mutatott játékkal. Csak így lehet kikecmeregni abból a nehéz helyzetből, amiben vagyunk.

A pekingi aranyérem megszerzése után, Gergely Istvánnal
Fotó: MTI

A saját bőrödön érzed, hogy nehéz a helyzet?

Persze. Amatőr státuszban vagyok a csapatomban, ez 15 éves korom óta nem fordult elő. Nagy döntés volt, hogy Pesten maradtam, itt, ahol nehéz helyzetben vannak a csapatsportok. Vállaltam, hogy az anyagi juttatásokról lemondok, a Honvéd számláját tehát nem terhelem, egyéni szponzorom volt korábban, később is ez részmegoldás lehet. A klub szempontjából ennek valahol örülök is, még ha persze nem lenne rossz, ha a sportág olyan helyzetben lenne, hogy sztárfizetéseket osztogatnának. Megnyugvást okoz, hogy mi öregek nem szipkázzuk el a klub pénzét a fiatalok elől. Sőt, igyekszünk támogatókat találni, hétről hétre akadnak megbeszéléseink ezzel kapcsolatban. Azt gondolom, a RacioNet szerepvállalása is valamelyest a személyünknek köszönhető. Nagyon boldogok lennénk, ha Pesten lenne egy jó vízilabdacsapat.

Sok csapatban játszottál. Mondhatjuk, hogy honvédos vagy?

Igen, azzal a kikötéssel, hogy már olimpiai bajnokként jöttem ide, nem honvédos nevelés vagyok. De azt az időszakot, ami egy sportoló életében a legfontosabb, azt itt éltem meg, itt teljesedtem ki. Ez a kilencedik évem összességében, és a legtöbb klubsikert itt értem el, ráadásul a csapatvezetés hozzáállása a sporthoz itt volt a legpozitívabb.

Remekül indult a bajnoki szezonotok, egyedül a kupakiesés fájó. Az ob I.-ben eddig hatból hat meccset nyertetek. Hová futhat ki ez a teljesítmény?

A magyar talán a világ legerősebb bajnoksága. Különösen idén, amikor a tizedik helyezett meg tudja szorongatni a harmadik-negyedik-ötödik helyezettet. A három vidéki fellegvár, a Szeged, a Szolnok és az Eger dönti majd el az érmek sorsát, ha nem így lesz, akkor az nagy meglepetés lesz. A Debrecennek a kiscsapatokhoz képest még elég masszív a költségvetése, ő pályázna a negyedik helyre, és mi, pesti csapatok, mint a Vasas, a Fradi, a Honvéd szeretne még ott lenni a közvetlen élmezőny mögött. Aztán ott van a BVSC, a Kaposvár, sűrű a középmezőny. Nagyon jó játékkal negyedikek lehetünk, egy jóval ötödikek, egy gyenge, közepessel hatodikok, minden más rossz eredménynek számítana. Lesznek pontvesztések, körbeverések, eddig is voltak már meglepőbb eredmények, pedig még csak október végén járunk. Ha ez így lesz, egy jó átlaggal akár ki is lehet lógni a mezőnyből, nem kell extrát nyújtani.

A Honvéd japán légiósával, Takei Kojival
Fotó: RacioNet Honvéd

Sok mindennel foglalkozol, hogy néz ki egy átlagos napod?

Erre a kérdésre sokkal egyszerűbben válaszoltam két-három évvel ezelőtt, amikor szinte minden a vízilabdáról szólt. 2005-ben végeztem el a jogi egyetemet, tavasszal pedig egy három féléves képzés keretében sport-szakjogászként végeztem, így akkor az előadásokra és vizsgákra járás részét képezte a mindennapoknak. A mostani napjaim hektikusak. Elég sok a média felől érkező felkérés, egyre több céges megkeresés is akad, gyakran tartok előadásokat közép- vagy felsővezetőknek, mindezek átalakítják a hétköznapokat. Szervezem és intézem az új egyesületünk a Modern Sport Akadémia ügyeit, és ott van a gödöllői városi uszoda építése is, ahol projektmenedzserként dolgozom. Célunk egy jó kis uszoda felépítése, majd üzemeltetése. Vannak tehát olykor ez irányú megbeszéléseim is, van, hogy naponta kettő is. Általában egyébként napi két edzésem van, reggel nagyon korán és este, elég későn. A két edzés között igyekszem a gyerekeimmel lenni, ha épp ők nincsenek valamilyen különórán vagy edzésen.

Viktória 10, Patrícia 7 éves, lassan kiskamaszok lesznek. Mi foglalkoztatja őket?

Fogékonyak a sport iránt, nagyon szeretik nézni a vízilabdát. Csinálni nem szeretnék, aminek nagyon örülök.

Miért?

Mert túl sok a rossz példa a híres sportolók gyermekei közt: mutogatnak rájuk, kivételeznek velük vagy éppen látványosan nem kivételeznek velük. Lelkileg kapják folyamatosan a dózist, a csapattársak cukkolják őket. Persze van ellenpélda is, de kevesebb. A Steinmetz-testvérek például bebizonyították, hogy úgy is lehet teljes értékű, olimpiai bajnoki címig vivő sportkarriert befutni, és mellette diplomát szerezni, ha az embernek élsportolók a szülei. Ezzel együtt a vízilabda egy kis közösség, szerintem egy háromszoros olimpiai bajnok gyerekének lenni nem kis teher, ráadásul lányokról van szó. A tánc, a gitár, a zongora, a rajz érdekli őket, és a dzsúdó. Amikor Montenegróban játszottam, a lakásunktól nagyjából 100 méterre egy jó ismerősöm működtetett egy dzsúdóklubot. A nagyobbik lányom oda kezdett járni, majd mikor hazaköltöztünk, a Honvéd válogatott kerettag oktatóját, Ilyés Gyulát ajánlották, így már odajár a kisebbik lányom is. Viktória már narancssárga öves, Patrícia pedig a kis klubon belül az év lány dzsúdósa lett. Benne egyébként látom magamat, nagyon kis szorgalmas, odafigyel, koncentrál, alázattal tekint arra, amit csinál. Mindkét lányomról csak szép dolgokat tudok mondani, a barátok, a tanárok, az ismerősök visszajelzései is hasonlóan pozitívak. A vendégségben jól viselkednek, a különórán fegyelmezettek, az iskolában jó jegyeket szereznek. Bátran, tiszta lelkiismerettel lehetek büszke rájuk, nagyon értékes gyerekek.

London után volt egy bizonyos véleményed a kialakult helyzetről, döntést is hoztál. Az elmúlt több mint egy évben tisztultak benned a gondolatok?

Sokat tisztultak. Akkor azt hittem, hogy hamar tiszta fejjel látom a dolgokat, ami részben igaz is volt, az egyszerűbb következtetésekben. Néhány dologban viszont időre volt szükség, úgy, ahogy a sikerek után is kellett idő, amíg felfogtam azokat. Az 5. hely borzalmas kudarc volt számunkra, hiszen nagyon jó csapatunk volt, és nem hoztuk ki magunkból a maximumot. Magamat nagyon szapultam, de a sportszerető közönség megértő volt, hisz korábban szép sikereket értünk el. Nagyon önkritikusak voltunk az olimpia után. A kapitányválasztás kérdésében biztos voltam, hogy jó döntés születik. Nem voltam elég határozott abban a kérdésben, hogy kiálljak Tibor mellett, de akkor azt gondoltam, hogy nem is feltétlenül kellett annak lennem. Kicsit még a saját sebeimet nyalogattam. Amikor kimondtam, hogy a válogatottat lezártam, kellett még pár hónap, amíg szépen-lassan ezt megemésztettem. Minden nap feltettem a kérdést: jó döntés volt? Tényleg komolyan gondoltam?

No, és jó döntés volt?

Volt pár nap az elmúlt évben, amikor úgy gondoltam, nem, hiszen valaminek vége szakadt. Amikor az ember nagyon szerelmes valakibe, és ki kell mondani, hogy vége, és lehet, hogy soha nem fognak találkozni már az életben, miközben gyönyörű éveket töltöttek együtt, az kemény dolog. Ez egy 18 éves házasság volt a magyar válogatott és köztem. Nehéz azt kimondani: „sosem szerepelek többet a magyar válogatottban”. De eljött ez az idő, és köszönöm a mai válogatottnak, a mai stábnak, hogy ennek a döntésnek a belső megerősítéséhez hozzájárultak. :) Hiszen nyertek egy Világliga-ezüstöt és egy világbajnoki aranyat.

Ez a két siker kellett ahhoz, hogy igazolva lásd a döntésed?

Igen. Sokkal rosszabb lenne, ha a válogatott esetleg szenvedett volna, mert akkor jöttek volna a hangok: miért nem játszanak a régiek. Jó dolog, hogy tőlem teljesen függetlenül jött ez a megerősítés. Sokat segített persze, hogy családos ember vagyok. Ránéztem a két gyönyörű lányomra, és arra gondoltam, a többiek másnap is korán kelnek, edzenek mint az őrült, én viszont a tengerparton éppen homokvárat építek a gyerekeimmel. 20 évesen ezt nem lehet elképzelni, 36 évesen már igen. Ennek így kellett lennie.

Kiss Gergely a válogatottban már nem szerepel
Fotó: MTI

Mennyire érezted az utolsó időszakban, hogy Benedek Tibor lehet az új kapitány?

Sokan pedzegették. Az ő maximalizmusa, a sport iránti alázata nemcsak példaértékű, hanem egyedülálló is. Két világversenyen vett részt a csapat az őr irányításával, és a Világligán egy ezüst, a világbajnokságon egy arany lett a menetelés vége. Ez mindent elmond róla.

Milyen gyakran beszéltek?

Ahhoz képest elég gyakran, hogy ő elég elfoglalt, és sokat tesz azért, hogy a csapat sikeres legyen, nekem pedig sok más elfoglaltságom van. Nyáron, mikor a máltai bajnokságban játszottam, kint voltak nyaralni, és akkor sokat tudtunk beszélni, és akkor is szoktunk, amikor lejön a Honvédhoz megnézni egy-egy edzést. Tibi mindenkinek meghallgatja a véleményét, kíváncsi is rájuk, és egyáltalán nem esik hasra attól, hogy ő a szövetségi kapitány. Az eleve is pozitív személyiségéhez újabb pozitív elemek társultak, emiatt is jöhetett létre a barcelonai siker. A vízilabda-társadalomnak kutya kötelessége őt támogatni mindenben, mert a válogatott sikerei továbbsegíthetik a pólót azon a helyzeten, amiben most van.

Kemény Dénessel milyen gyakran beszélsz?

Hivatalosabbá vált a kapcsolatunk. Neki a szövetség elnökeként rengetege dolga van, egyben felelőssége is. Sok hivatalos kérdésben kell beszélnünk, de ilyenkor nem Dénes és Gergő, hanem az elnök úr és egy ügy képviselője beszélgetnek.

Nyilván beszéltetek már az új egyesülettel kapcsolatban is. Kinek volt ez az ötlete?

Decker Ádám és Nagy Viktor egy régi csapattársukkal, Fábri Józseffel közösen fogalmazták meg az elképzeléseiket. Úgy gondolták, van szervezőkészségük, ötletük, és láttak már sok mindent a vízilabdából ahhoz, hogy sok dologgal ne értsenek egyet. Vannak elképzeléseik arról, hogyan kellene előremutatóan dolgozni. Elkezdtek erről beszélni, én pedig egy ilyen beszélgetésbe csöppentem bele. Jobban megismertük egymás véleményét, és mára eljutottunk oda, hogy nyáron bejegyezték a Modern Sport Akadémia Sport Egyesületet, amely alapvetően a vizes sportágakra specializálódik. A tizenhárom alapító között vannak üzletemberek, médiából érkezők, sportolók. Vegyes a kép, ami nagyon jó: sok szem sokat lát. Nem fogunk egy-két hónap alatt jól menő brandet teremteni, ez egy nagyon hosszú folyamat. Határozottan, teljesen tisztán, teljesen szakmai alapon viszonyulunk mind a medencében, mind azon kívül a partnereink felé. Az első lépés megtörtént: egy óbudai iskolával állapodtunk meg, melynek lényege, hogy a gyerekek hozzánk járnak a testnevelésóra keretén belül úszni, a Dagály strand sátras medencéjébe. Szeretnénk jó oktatókkal dolgozni, jó kapcsolatot ápolni a környezetünkkel, és minden szinten a XXI. századi utat járni.

Modern sportegyesületet alapított
Fotó: MTI

Gödöllőn a helyi uszodaépítés projekt-menedzsereként is dolgozol. Könnyű ezeket a dolgokat vinni, vagy ütközöl falakba is?

Vannak hullámhegyek, amikor minden rózsaszínnek látszik, mindenki bólogat, akár hivatali szinten is, és vannak völgyek, amikor a kétnapos ígéretből két hónapos lesz, a beígért dolog kicsit átalakulva teljesül, de hát ez a nagybetűs élet.

Elkezdted az edzőit a főiskolán. Nem gondoltál arra, hogy a szövetség által elindított képzésre iratkozz be?

A TF-en az egyéves képzést választottunk Steinmetz Barnával és Gergely Pistivel közösen, igaz, neki korábbi sportszervezői végzettsége miatt szakedzői képesítése lesz, nekünk egyelőre középfokú. A jogi diploma, a civil élet elfoglaltságai és a vízilabda mellett nem akartunk két évet bevállalni, így mi középfokú edzői papírt szerzünk majd. A szövetség képzése fontos, remélem, hosszú ideig tart majd. Nem zárom ki, hogy később továbblépek egy magasabb szintre, ha erre esetleg szükségem lesz, de most úgy éreztem, erre van energiám, kapacitásom.

Akkor a jövőben még lehet belőled edző…

Mindig azt nyilatkoztam az elmúlt négy-öt évben, hogy nem szeretnék egyetlen csapattal nap mint nap foglalkozni. Az, hogy egy vízilabda-iskolában lemegyek a gyerekekkel foglalkozni, az egy másik kérdés, de ott is meghagynám a munka dandárját az erre talán jobban rátermetteknek. Persze, ha tíz év múlva edző leszek, és lesznek, akik visszaemlékeznek arra, amit ezzel kapcsolatban mondtam, akkor meg fogom őket követni.