Az első Vasaloppetet 1922-ben rendezték. A versennyel I. Gusztáv (Gustav Vasa) svéd királyra emlékeznek, aki 1521-ben Norvégiába menekülve tette meg a távot.
136 sífutó jelentkezett indulásra akkor, a leggyorsabb sífutó 7 óra 32 perc 49 másodperc alatt ért célba. Manapság, ahogy most a 89.-en is a 90 kilométeres, hosszú távú verseny köré egyéb futamokkal tíznapos síünnepet szerveznek.
A futást a morai síklub és pár másik egyesület szervezi. A rendezési munkákat 99 százalékban önkéntesek látják el, így a verseny bevétele elképesztően magas. A nevezési díj csaknem 1400 svéd korona, azaz közel 45 ezer forint. Mora városának és a környékbeli településeknek tavalyi összbevétele 20 millió euró volt. Ez az összeg az itt megforduló vendégek költése – számol be minderről a helyszínen tartózkodó rádiós, Lantos Gábor.
Csak lejtő ne lenne: olykor vicces jelenetekbe, tömegbalesetbe torkollik a nagy tömeg:
A mezőny 99 százaléka amatőr. Idén 16 ezren indultak szerte a nagyvilágból, köztük a Borlänge-ben élő és dolgozó magyar Lenkei Zsolt is, aki nem mellesleg tájfutó-világbajnokságon volt már 8. helyezett is.
„Bár az idei versenyre tavaly márciusban tizenegy nap alatt elkelt mind a tizenhatezer induló hely, nekem szerencsém volt” – nyilatkozta Lantos Gábornak Lenkei egy nappal a verseny előtt. „Többen lemondták az indulást, és az egyik visszalépő helye nekem jutott. Eddig 45 kilométer volt a leghosszabb táv, amelyet sífutóléccel megtettem, vasárnap a duplája jön. Magam is kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből az egészből.”
A versenyt amúgy a norvég Jörgen Auckland nyerte, Lenkei 1120-as rajtszámmal hat és fél óra alatt valahol a tömegben ért célba, de jelen esetben talán ez mellékes is. A lényeg a tömeg, meg a sport. Érdemes lenne példát vennünk róluk.
