Nagyon bekezdte a bajnoki címvédő ellen. Melyek voltak ennek a jó első tizenöt percnek és az első félidőnek a fő momentumai?
Az első harminc percben megtapasztalhattuk, hogy mik az igazi lehetőségek a csapatunkban. Kifejezetten jól védekeztünk, és sikerült meglepnünk a Győrt a lerohanásaink gyorsaságával. Sokat ütköztünk, egymásért is dolgoztunk, és hittünk abban, amit tettünk.
Mi volt az, ami változott a szünet után?
Egyre nehézkesebbé váltak a támadásaink, és belekényszerültünk távoli lövésekbe, amitől Katrine Lunde-Haraldsen egyre jobban feljavult, és egymás után védte a próbálkozásainkat. Ezzel a Győr lehetőséghez jutott arra, hogy könnyű lerohanás-gólokat szerezzen, míg mi elvesztettük az önbizalmunkat és hitünket. Amikor elkezdünk kételkedni a magunk dolgában, akkor rendre késésbe kerülünk, nem törünk elég nagy lendülettel kapura, és kicsit habozva rendeződünk vissza. Egy Győr szintű csapat ellen rögtön megbűnhődünk az ilyen hibákért, így ezek megengedhetetlenek, ha végig szorosan akarjuk tartani a mérkőzést.
Egy edző hogyan tudja felkészíteni a csapatát a világ talán legerősebb alakulatával szemben? Milyen hozzállást várhat el a játékosaitól ilyen helyzetben?
A saját, előre megbeszélt feladatainkon kell dolgoznunk, ha úgy teljesítünk, mint az első félidőben, akkor azt bizonyítjuk, hogy nagyon magas szinten vagyunk képesek kézilabdázni – amennyiben nagyon motiváltak vagyunk. Ezt kell magunkkal vinnünk egy ilyen meccsből, és ezt kell felhasználnunk a további fejlődésünk érdekében végzendő munkánk során.
Melyek voltak a legpozitívabb benyomásai a mérkőzésen?
Megmutattuk a bennünk rejlő potenciált, és egyre inkább csapatként működtünk. Azt is láthattuk, hogy több olyan játékosunk van, akik érdemben hozzá tudnak tenni csapatunk teljesítményéhez.