A londoni újságíró közösség nagy része rendkívül közvetlen, bárkivel, bármiről el lehet dumálni. Persze vannak kivételek is, akik tűzön-vízen át, de keresztülviszik akaratukat és egójuk határtalan.
De én nem velük foglalkozom, hanem a nekem kedves kollégákkal. Vannak bőven, működik a kollegialitás, ha valakinek segítségre van szüksége, általában partnerre talál a másikban.
Már csak azért is, mert elég gyakran dagad a májam a kis beszélgetések után.
Hála a sportolóinknak.
1. Belga újságíró a liftben:
– Háj! Honnan vagy, kedves Dobos?
– Magyarországról.
– Ahh, Roland Juhász!
– Szóval te Belgiumból jöttél.
– Igen, kéred Roland számát?
– Igen, végül is jöhet.
– Hány érmetek van?
– Két arany, egy ezüst, egy bronz. Nektek?
– Egy bronz.
2. Svéd újságíró a helyszínek között járó buszon:
– Elég lassan megy a busz, honnan jöttél?
– Magyarországról, és te?
– Svédországból. Ti jók vagytok vízilabdában meg kenuban, ugye?
– Aha, de nektek inkább a téli olimpia a nyerő…
– Svédországban szinte nagyobb a rangja a télinek igen, mint a nyárinak. Persze az úszókért mindig nagyon sokan szurkolnak. A nemzeti sport amúgy nálunk a sí és a foci. De szerintem erről nem akarsz hallani, elég gyakran találkoztunk mostanában. Kár, hogy a magyar foci már nem olyan jó.
– Nekem mondod?
3. Brazil újságíró Gyurta Dani döntője után, a médiaközpontban:
– Ti magyarok vagytok, ugye? Gratulálok.
– Igen, köszönjük.
– Meg tudnád mondani, ki a vízilabdázók legnagyobb sztárja? A főnököm szeretné, ha egy nagy cikket írnék a magyar válogatottról, mert háromszoros olimpiai bajnokok.
– Igen, de összesen kilencszeresek vagyunk, csak az utolsó hármat mi nyertük sorozatban. Szécsi, Kásás, Kiss, valahogy így.
– Ti megvertetek minket 66-ban.
– Vízilabdában?
– Nem, fociban.
– Ja, az más. Amúgy igen.
4. Izraeli újságíró a magyar-dán kézilabdameccsen:
– Te Dániából jöttél, ugye?
– Nem, Magyarországról.
– Pedig olyan dán fejed van. Fura, hogy itt van a magyar válogatott, nektek biztos nagy dolog ez.
– Nem olyan fura, nagyon erősek vagyunk. Még a franciákat is megvertük.
– Igen? Hogy kell mondani: Mokszaj?
– Mo-csa-i.
– Kszázár?
– Csá-szár.
– Nadzs a sztár, ugye?
– Igen, Nagy.
– Hol játszik?
– A Barcelonában játszott 10 évig. Most költözik haza Veszprémbe, a két klub nagy nehezen megegyezett egymással.
– Hát, sok sikert.
– Köszönjük.
5. Indiai újságíró, miután útbaigazítást kértem tőle:
– Nem olyan bonyolult, tíz perc alatt odaérsz. Amúgy honnan érkeztél?
– Magyarországról.
– Voltam ott. Nagyon szeretem azt az országot.
– Hol jártál?
– Budapesten, gyönyörű város, le voltam nyűgözve a hangulatától, a történelmétől. Vissza is akarok menni. Amúgy indiai vagyok, de már egy ideje itt élek.
– Várunk Budapestre! Sok szerencsét!
