Szerda este írtunk róla, hogy a macedón csapat a papírformára fittyet hányva két ponttal legyőzte a jóval esélyesebb Litvániát, így a házigazda helyett bemasírozott a legjobb négybe. Tavaly augusztusban még vertük őket…
Vertük bizony, 85-82-re, Eb-selejtezőn, Szolnokon. Méghozzá úgy, hogy mindenki játszott a vendégektől, aki csak számít, Bo McCalebb például 35 pontot dobott, egyedül Gecevski hiányzott a menők közül, mert ő megsérült – igaz, ő meg nem játszott szerdán a litvánok ellen.
„Óriási bravúr volt akkor tőlük a macedónok legyőzése, ilyen egyszeri bravúrokra mindig képesek vagyunk – a probléma ott kezdődik, amikor tartósan kellene kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtani”, mondta erre Mészáros Lajos, a magyar válogatott napokban leváltott szakmai igazgatója, aki a közelmúltban a csúfos kudarccal végződött Eb-pótselejtezőn dirigálta legjobbjainkat.
Nos, tizenhárom hónapja még partiban voltunk Európa egyik legerősebb válogatottjával, amely minden bizonnyal ott lesz a londoni olimpián is – azóta viszont meredeken eltávolodott egymástól a két válogatott teljesítménygörbéje.
Pedig számos a hasonlóság. A macedónoknál is vagy egy honosított amerikai, nálunk is van egy: Lester „Bo” McCalebb és Obie Trotter. Mindkettő amerikai, mindkettő fekete – de ezzel nagyjából véget is ér a hasonlóság.
„McCalebb gyönyörűen felvette a délszláv mentalitást, elfogadta a szerepét a csapatban, makedónabb lett a makedónoknál, egyszóval tökéletesen beilleszkedett. Mindez Trotterről aligha mondható el”, vélekedik Rátgéber László mesteredző, aki maga is az egykori Jugoszlávia „terméke”, kosárlabdában mindenképpen. „Tökéletes a macedón válogatott csapatkémiája, Marin Dokuzovski edző – aki egyébként a szkopjei Rabotnicski csapatában kosarazott, de nem volt komoly játékos az egykori Jugoszláviában – szépen összerakta az együttest. Persze pénteken a címvédő Spanyolország ellen már kevés lehet az, ami a litvánok ellen elegendő volt…”
McCalebb kosárra tör Litvánia ellen:
„Ez volt a pályafutásom, sőt, életem legnagyobb dobása”, jelezte Twitter-lapján Vlado Ilievski, a győzelmet jelentő tripla szerzője. Az eufória tökéletesen érthető, ez a siker – az elődöntőbe jutás – a húsz éve független Macedónia (vagy ahogy hivatalosan nevezik: F. Y. R of Macedonia, azaz Former Yugoslavian Republic of Macedonia, vagyis az Egykori Jugoszláv Tagköztársaság Macedónia – a „Macedónia” névért elkeseredetten küzdő Bulgária és Görögország megnyugtatására) történetének legnagyobb sportdiadala, sőt, úgy általában, a legnagyobb diadala.
Szkopje utcái benépesültek szerdáról csütörtökre virradóra, és már most bejelentették, hogy akár kiesik, akár döntőbe jut a válogatott, hétfőn hősöknek kijáró fogadtatás lesz a szkopjei Nagy Sándor Nemzetközi Repülőtéren.
A mérkőzésről csak annyit, hogy végig a litvánok vezettek, hol több, hol kevesebb ponttal, csupán egyszer, 42-41-nél álltak jobbak a délszlávok – de csak egyetlen pillanatig. Utána Darius Songaila azonnal visszavette a vezetést, és így csörgedezett a meccs a macedónok által áhított mederben. Nekik csak az volt a fontos, hogy ne nagyon húzzon el a hazai csapat, a végén karnyújtásnyi távolságban legyenek.
A drukkerek nehezen emésztették meg a vereséget:
Ott is voltak. 69 másodperccel a lefújás előbb Bo McCalebb egy ziccerrel 63-65-re faragta a hátrányt, majd miután Songaila eladta a labdát, a rutinos Vlado Ilievski 11 másodperccel a lefújás előtt remek passzt kapott az amerikai irányítótól. A török Anadolu Efes 31 éves bedobója felemelkedett, és bebombázta a győztes triplát. A hajrában még értékesített egy büntetőt, kialakítva a 67-65-ös végeredményt.
A remekül védekező macedónok húsz ponttal az átlaguk alatt tartották a litvánokat.
Bo azonban népszerű volt, sőt, legenda lett belőle. Egyszer 78 pontot dobott másodikban (gimiben), és olyan dolgokat művelt a parketten, amire senki sem volt képes a városban.
A nagy főiskolák azonban nem érdeklődtek a szupertörpe iránt, aki otthon maradt, és az UNO (University of New Orleans) hallgatója lett.
Bo másodéves volt (2004-2005), amikor Katrina lecsapott. A hurrikán után sokan elköltöztek a városból, Bo azonban hűséges maradt az alma materhez, és bár a junior évadját sérülése miatt ki kellett hagyni, 2008-ban sikeresen lediplomázott.
Az NBA csak álom maradt, ezért átjött Európába. A 2008-2009-es évadot Törökországban, a Mersin BB csapatában töltötte, majd jött a Partizan Beograd, s 2010-ben a Montepaschi Siena, amellyel hároméves szerződést kötött. Mára Európa egyik legjobb irányítójává nőtte ki magát, s miután 2010-ben magkapta a macedón útlevelet, ellenünk már játszhatott is tavaly a válogatottban.
Eközben klubkarrierje is fényesen alakult: 2010-ben a Partizant, idén a Sienát vezette be az euroliga négyes döntőjébe – most meg új hazája válogatottját az Eb Final Fourba.
És a történet még egyre folytatódik…
