Az adótanácsadók meg a könyvelők egyesületei már tiltakoztak az ellen, hogy a NAV készítse el a vállalkozók adóbevallását is, amire mondhatjuk, hogy egyikük okoskodik, a másikuknak meg érdekében áll a tiltakozás, de ha megnézzük az érveiket akár meg is nyugodhatunk. Egyik cég sem bólintana rá ugyanis automatikusan egy NAV-os verzióra, hiszen maga tudja, mire, hogyan tud például ÁFÁ-t visszaigényelni, következésképp, úgyis elkészíttetné maga is az adóbevallását. Másképp hogy is tudná leellenőrizni és kiegészíteni a NAV által elkészítettet? A hozzáértők amellett érvelnek: a NAV gyakorlatilag még ha akarná sem tudná megcsinálni a vállalkozók beadványait.
Akkor miért? Miért röppentek fel ilyen hírek? Nekem van egy rossz- meg egy jóindulatú feltételezésem. Kezdjük a jóindulatú verzióval: sikeres projekt volt, hogy a NAV készítette el a magánemberek beadványait.
A rosszindulatú feltételezés viszont az, hogy jött a politikus a grandiózus énjével – avagy a politikai tanácsadó, aki tanult pszichológiát – és machiavellista szándékkal tette meg javaslatát. Hadd legyenek a polgárok minél inkább ráutalva az államra, mert akkor lesznek hálásak az uralkodónak. Machiavelli olyan megoldásokat keresett mindig hatalma megtartásához, melynek során a nép gyermeki szintű gondolkodásban tartható és irányítása nélkülözhetetlenné válik.
Az Egyesült Államokban progresszív javaslatnak számít – mert ott is napirenden ez az elképzelés –, hogy az állam készítse el a magánszemélyek adóbevallását, de ott a polgárok autonómak, s rengeteg autonóm közösség létezik. Az emberek többsége nem is egynek a tagja, vagyis nincs olyan veszély, hogy kialakulna egy paternalista rendszer. Nálunk ennek megvan a veszélye, mert az elvárás is létezik. Ne kelljen a közszolgálati televízió számára külön előfizetési díjat fizetni – Medgyessy vezette be, hogy népszerű legyen -, de máris nem magunkénak érezzük a televíziót, és roppant könnyű aztán politikai befolyás alá vonni, hisz úgysem a mi pénzünkből finanszírozzák működését. Ha külön kellene fizetni rá, kevésbé lennénk megértőek, mikor nem kiegyensúlyozott a hírtevékenység.
A szocialista rendszer mutatta meg ennek a lélektani összefüggésnek a szélső pólusát. A fizetéseken, ami a dolgozók zsebébe kerültek nem volt feltüntetve semmilyen adó. Úgy tűnt, mintha minden ami van, egészségügyi ellátás, oktatás, televízió-rádió, az állam jóvoltából, pontosabban a párt jóvoltából lenne. Emlékszem, gyerekként a Szabad Európa Rádióban hallottam egyszer egy beszélgetést arról, hogy ez mennyire hamis, és hogy nem véletlen csinálják így, mert ha látnák az emberek mennyit vonnak le a fizetésükből, ahogy ez Nyugaton megy, máris megváltoznának az elvárásaik.
Az elvonást, és a közcélokra való újraelosztást redisztribúciónak nevezi a szakirodalom, és egy világhírű magyar tudós írt erről először. Polányi Károly egész munkássága bekerült a nemzetközi tudományos élet körforgásába. Ő egy afrikai társadalomról is írt egy könyvet, egy bizonyos Dahomeyről, ahol a király minden zsákmányt, termést begyűjtött, majd saját szempontjai szerint osztotta szét. Ezzel maximalizálta hatalmát, mert úgy tűnt, mindennek ami jó, ő a forrása. Valójában e modell szerint működött később a szocializmus is.
Az, hogy a NAV idén elkészítette az adóbevallásom, és csak az ügyfélkapun kellett kipipálnom egy mezőt, bennem is a hála érzetét váltotta ki. Egy gonddal kevesebb. S talán ettől még megmarad a tudatosságom és a közpénzek elköltése iránti elvárásom. Ám a vállalkozások jól bejáratott csatornákon számolják el adóforintjaikat, és ha meg akarjuk tudni miként segíthetne az állam a cégeknek, ha nagyon akar, érdemes a fentebb említett civil szervezetek javaslataira odafigyelni.
