Mikor 2022 szeptemberében Abęl Tesfaye hangja előbb megbicsaklott, majd teljesen elment a Can’t Feel My Face kellős közepén a Los Angeles-i koncertjén több tízezer ember előtt, még valószínűleg senki sem sejtette, hogy egy ilyen, egy énekes életében meglehetősen tragikus eseményből album, életesemény és film is lesz. A Hurry Up Tomorrow – Az éjszaka határán nemcsak film, hanem egy multimédiás metaprojekt része, művészi önvallomás, szenvedésanatómia, egy trauma feldolgozása többféle médiumon keresztül. És remek marketingfogás.
Tesfaye életében érthető módon komoly törést okozott az, hogy képtelen volt végigénekelni a koncertet, ami végül emiatt félbe is szakadt. Később arról vallott, hogy akkoriban nagyon nem volt jól, idegösszeroppanást kapott, ami arra ösztönözte, hogy átgondolja karrierjét. A traumát a művészetén keresztül dolgozta fel: bejelentette, hogy „meg kell ölnöm The Weeknd-et”, a temetést pedig óriási csinadrattaként képzelte el. Hatodik stúdióalbuma, a Hurry Up Tomorrow idén januárban jelent meg, a maratoni hosszúságú, 22 dalt tartalmazó album nagyrészt művészi traumafeldolgozás, ahol arról énekel, hogyan zárult rá a siker aranykalitkájának ajtaja, a fojtogató érzéstől pedig már egy hang sem jön ki a torkán. A Hurry Up Tomorrow-t sajátos búcsúalbumként promózta, amelyben leszámol saját, sikeres, de zűrös alteregójával, Weeknddel, ez lesz az utolsó lemez, amelyet ezen a néven ad ki, utána karriert frissít, és azt már saját nevén teszi. Mindezt azonban nemcsak dalban, de filmben is megénekli, a most bemutatott Hurry Up Tomorrow ugyanis olyan, mintha egy mozifilm hosszúságú, gigantikus Weeknd-klip lenne, amelyben saját művészetén is elmereng.
