1994 volt az az év, amikor a virtuálisvalóság-szoftvert fejlesztő informatikai vállalat frissen kinevezett felsővezetője, Demi Moore szexuálisan zaklatta a mit sem sejtő Michael Douglast, majd, amikor az az utolsó pillanatban mégsem akarta az irodai íróasztalon magáévá tenni őt, halálos bosszút esküdött ellene.
Legalábbis ilyen év volt 1994, ha hihetünk Hollywoodnak és a Zaklatás című filmnek, amelyet harminc évvel ezelőtt ezen a napon mutattak be. Más idők jártak akkor, de a Zaklatás története azért nem csak 2024-ből visszapillantva tűnik nevetségesnek, légből kapottnak és provokatívnak. Mutatnak rá jelek, hogy Barry Levinson rendező, aki néhány évvel korábban az Esőemberért nyert Oscar-díjat, ugyancsak tudatában volt, hogy a Zaklatás kissé mintha parodisztikus lenne.
De a kilencvenes években járunk; a thriller műfaj és különösen az erotikus thriller vonzása túl erős volt ahhoz, hogy Levinson érdemesnek lássa vígjátékká oldani. Így a Zaklatás is komoly.
Hogyan kapcsolódott ez a film Michael Douglas korábbi szerepeihez, a Végzetes vonzerő és az Elemi ösztön bűnös szexuális játszmákba bonyolódó hőseihez, és milyen hatással volt a zaklatót játszó Demi Moore karrierjére? Na, és mit keresnek itt a gyári hibás CD-ROM-ok?
„48 órával ezelőtt a férjem pénisze egy másik nő szájában volt”
A Zaklatás harminc évvel ezelőtt szép sikert aratott. Nem hozott akkora bevételt, mint az év legnépszerűbb filmjei, a Forrest Gump, Az oroszlánkirály vagy a Két tűz között, de bevételi adatok tekintetében simán megelőzte az Ace Venturát, a Négy esküvő, egy temetést és a Beverly Hills-i zsaru harmadik részét. Ezen nincs mit csodálkozni: a korszak legnagyobb filmsztárjai közül kettő, Michael Douglas és Demi Moore játszották a főszerepeket, a forgatókönyv alapjául szolgáló regényt pedig a bestsellerszerző, Michael Crichton írta, akinek egy másik, Őslénypark című könyvét egy évvel korábban Steven Spielberg vitte filmre zajos sikerrel.
Ráadásul a Zaklatás rá tudott csatlakozni a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának fontos hollywoodi trendjére, az erotikus thrillerek divatjára. Abban az időben a videópornó népszerűsége némiképp a hollywoodi műfajokat is átalakította, a szex egyre több történetbe szűrődött be, a legközvetlenebbül pedig a thriller felé talált utat. A thriller eleve a bűn érzékiségéről szól: olyan hősökről, akik a bőrükön érzik a bűn közelségét. Szorongást kelt bennük, egyúttal izgatja is őket. Kézenfekvő volt éppen ebbe a bűnügyi műfajba belevinni az erotikus jeleneteket, amint azt ebben a korábbi cikkünkben már alaposan körbejártuk.
A fősodorbeli erotikus thrillerek első számú férfisztárjának címe kétségtelenül Michael Douglast illeti. Douglas akkor már régóta Hollywood élvonalához tartozott – közel húsz évvel korábban, producerként nyerte első Oscar-díját a Száll a kakukk fészkére révén, 1988-ban pedig a Tőzsdecápák Gordon Gekkójaként a színészi Oscart is megkapta –, többféle szerepben is helyt állt, de visszatérő karaktertípusát az erotikus thrillerekben találta meg. Tipikus szerepében ő lett a keményen dolgozó vállalati ember, a reagani neoliberális kapitalizmus motorja, akit otthon, kertvárosi házában szerető család vár. De, mint mi mindannyian, ő is gyarló.
