Augusztus közepén mindenféle előjel nélkül bukkant fel a Magyar Közlönyben az új műemléki védettségeket, valamint a védvonalak sok esetben való megszüntetését hozó lista, amin egy igazi meglepetésnek is jutott hely: a sorban az új otthonát a Magyar Radió stúdióinak helyén felepíteni vágyó Pázmány Péter Katolikus Egyetem egykori piliscsabai tulajdonának egy része is feltűnik. A kormány ezzel egyértelművé tette, hogy az épített örökség fontos részének tartják a piliscsabai Stephaneum Makovecz Imre tervezte részét (1997-2001).
A lépésnek voltak persze előzményei, hiszen jól ismert tény a kormány az ezredfordulón az Apor Vilmos térre álmodott katedrális megvalósításával való egyetértése, pedig azt korábban a szakma egy része mellett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, sőt, Erdő Péter sem támogatta.
A észak felől csatlakozó „Stephaneum-klub” toldalékszárnyra nem kiterjesztett, csak a fő tömeget érintő védelem legfőbb oka az épület túlélésének biztosítása lehet, hiszen az egyetem által 2020-ban elhagyott, majd az állam kezébe kerülő együttes állapota forrásaink szerint egyáltalán nem mondható kielégítőnek, a nehezen fenntartható, öncélú részletekkel teli, több ponton beázó, használói felé korhadó faanyagokkal forduló főépületnek pedig minél gyorsabban teljes felújításra van szüksége – írtuk egy korábbi cikkünkben.
A területről 2021 áprilisában mindössze annyit lehetett tudni, hogy idővel nemzeti tudáspark lesz belőle, ennek érdekében pedig létre is hozták a Makovecz Campus Alapítványt, ami a Magyar Narancs szerint inkább kereszténydemokrata szabadegyetemet akar benne létrehozni. A teljes megújulás azóta sem indult el, a kormányzati beruházások egész sorának szüneteltetését hozó utóbbi éveket nézve pedig talán csak matematikai esély van arra, hogy rövidesen minden a régi fényében ragyogjon.
A védelmet a kormány Makovecz iránti egyértelmű szimpátiája – ennek legegyértelműbb jele az életmű gondozásáról szóló Kormányhatározat (2022/2015.) megszületése, valamint az ehhez kapcsolódó támogatási összegek – is indokolta, sőt, az Orbán Viktor mellett korábban számtalanszor kiálló építészt a miniszterelnök maga is számos alkalommal méltatta.
A témában a legfontosabb gondolatok idén tavasszal, a makói Hagymatikum méretes bővítésének átadásán hangzottak el: Orbán a 2011 őszén elhunyt Makoveczet itt egyenesen Magyarország Gaudíjának nevezte, hiszen az épületeiről
nem tanultuk, hogy ő tervezte, egyszerűen felismerjük azokat. Elég csak rájuk néznünk, és rögtön látjuk. Művészete nem példa egy építészeti stílusra, hanem egy stílus maga
– mondta.
A miniszterelnök hozzátette: a nemzeti oldal győzelmével ismét megnyíltak a kapuk a tervező rajzasztalon maradt álmai előtt, azoknak pedig nyilván nincs igazuk, akik korábban ellehetetlenítették Makoveczet, most pedig úgy gondolják, nincs értelme a terveket valóra váltani.
Egy október elején született rendelettervezettel a kormány aztán újabb lépést tett a Makovecz-életmű felé, hiszen Lázár János építésügyi miniszter tizenkét épület kiemelt műemléki védettségét javasolta.
Ezek a következők:
- A XIX. századi Farkas-kúria átalakításával született bagodi faluház (Bagod, Faluház utca 1., 1984-1987, Koppány Zoltánnal és Vincze Lászlóval),
- A Rudolf Steiner elveiből táplálkozó, meglepő, konkáv főhomlokzattal az utat néző berhidai vendéglő (Berhida, Rákóczi Ferenc utca 1., ép. 1963-1964),
- Az 1944-1990 közt tönkretett embereknek emléket állító, egy pécsi nyugdíjas gyógyszerész magánvagyonából eredetileg illegálisan felállított Üldözöttek emlékére, (Budapest, I. Attila út – Dózsa György tér, 1996),
- Adventista imaház (Csenger, Zrínyi köz, 1989-1992),
- Művelődési ház (Jászkisér, Jubileum tér 10., 1982-1985),
- Az egy sváb templom tornya, illetve egy székely harangtorony által is inspirált kakasdi faluház (Kakasd, Rákóczi Ferenc utca 285., 1994),
- Pavilonos rendszerű, főépületének alaprajzával egy madarat formázó általános iskola (Neszmély, Petőfi Sándor utca 10., 1987-1991),
- Lakótelepi piac (Paks, Kishegyi út 44., 1987-1989),
- A két jurtaszerű tömeget is mutató solymári Waldorf-óvoda (1989-1992),
- A három dombból álló, tornyán szárnyakat viselő Szent István-templom, (Százhalombatta, Szent István tér, 1993-1998),
- A Fachwerk-homlokzatával a török kiűzése után érkező sváb telepesekre, kőfalával pedig a közeli romokra emlékeztető tornacsarnok, Visegrád, Rév utca 2. (1985-1988),
- A helyiek által felépített zalaszentlászlói faluház (Zalaszentlászló, Kossuth Lajos utca 19., 1981-1985).
A tervezet a következő hetekben való elfogadása esetén tizenhatra nőne tehát a műemlék Makovecz-művek száma, hiszen a szeptemberben a törvény hatálya alá vont Stephaneumot megelőzően az állam 2017-ben a farkasréti temető ravatalozójára (1975-1977), a Visegrádi Erdei Művelődési Házra (1984-1988), valamint a baki faluházra (1985-1988) is kiterjesztette a védelmet.
A fenti listából látszik, hogy az állam két kivételtől – az Ekler Dezső által Makovecz „első autentikus munkájának” nevezett berhidai vendéglőtől, valamint a ravatalozótól – eltekintve csak az építész nyolcvanas és kilencvenes évekbeli munkáit tartja védendőnek, és azok közül sem feltétlenül a legveszélyeztetebb, vagy épp legerősebb darabokat.
Ez persze csak szűk szeletét adja annak az életműnek, aminek számos szelete valóban megérdemelné a műemlékstátuszt, főleg, ha legalább egy részére igaz a műemlékké nyilvánítás egyik legfontosabb indoka:
Egy ilyen védvonalnak köszönhetően nagyobb eséllyel lennének megelőzhetőek azok a helyzetek, mint ami a kovácsműhelyből lett balatonszepezdi Sellő étterem és borozó esetében nemrégiben előállt:
Rövid válogatásunkban épp ezért olyan értékeket gyűjtöttünk össze, amik az építész az adott kor nemzetközi építő- és szobrászművészetének trendjeibe illő, vagy épp azoktól messzire álló, egyedi munkákként, egyelőre még védtelenül állnak az ország különböző pontjain.
A Cápa
Az idén épp hatvan éve átadott, a Velencei-tó irányába kinyíló Cápa vendéglő (1963-1964) nyílászáróit néhány évvel ezelőtt ugyan kicserélték, kerthelyisége pedig átalakul, de fő tömege ma is eredeti arcát mutatja.