1999. július 25-én, vagyis épp 25 évvel ezelőtt ért véget a Woodstock ’99 fesztivál, amely totális katasztrófába torkollt az utolsó két napra. Hogy mi mindent rontottak el a rendezők, arról számos cikk és több dokumentumfilm is igyekezett levonni a tanulságokat, legutóbb pár éve a Netflix idézte fel idézte fel egy három részes dokusorozatban.
Terelj össze több százezer fiatalt a nyár legmelegebb hétvégéjén egy sík betonplaccra, ahol véletlenül sincs árnyék. Ne engedd, hogy vízhez jussanak, és árulj mindent aránytalanul drágán. Ne legyen se biztonsági személyzet, se takarítás, majd ha még nem lennének eléggé felhergelve, a biztonság kedvéért lépjenek fel Amerika legdühösebb rockzenekarai, és ha ez még nem lenne elég, osztogass gyertyákat is a tömegben. Ez volt a Woodstock ’99 fesztivál receptje, a végeredmény pedig káosz, gyújtogatás, erőszak, csoportos nemi erőszak, fosztogatás, és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem történt tömeges tragédia
– írtuk a sorozatról szóló cikkünkben, amelyben azt is felidéztük, hogy a fesztivál tényleg maga volt az Anti-Woodstock, kezdve a helyszínnel, egy használaton kívüli légibázissal: a július közepi forróságban, egy olyan helyszínen (az eredeti Woodstocktól jó 160 kilométerre lévő Rome város mellett) tartották meg, amely gyakorlatilag egyetlen óriási betonplacc, és ahol a két színpad között majdnem két és fél kilométert (!) kellett caplatni, nem volt megoldva a megfelelő ivóvíz-ellátás. A helyzet annyira kritikus volt, hogy több mint hétszáz embert kezeltek kiszáradásos és napszúrásos tünetekkel, a fesztivál után több résztvevő is beperelte a rendezvényt veszélyeztetésért.
A hőségben felgyülemlő indulatok már az utolsó előtti napon fellépő Limp Bizkit koncertje alatt vandalizmusban csapódtak ki, de a zárónapon szabadult el csak igazán a pokol, mikor épp a Red Hot Chili Peppers játszott a színpadon. Vasárnap reggel a szervezők még próbáltak úgy tenni, mintha minden rendben menne, és lesöpörték az aggodalmaikat megfogalmazó fellépők észrevételeit.
A fesztiválozók köreiben közben az a szóbeszéd terjedt, hogy a Red Hot Chili Peppers után egy igazi meglepetésvendég is a színpadra lép, melyről a legvadabb elméletek indultak el a fesztiválon, és Prince-től kezdve Michael Jacksonon át a Guns N’ Rosesig terjedt a közönség fantáziája.
Este aztán egy egészen hátborzongató ötlettel hatvanezer gyertyát osztottak ki a Red Hot Chili Peppers közönségének, a Columbine-mészárlás áldozataira emlékezve, aztán a zenekar a biztonság kedvéért még eljátszotta Jimi Hendrix Fire (Tűz) című számát is. Nem sokkal később valóban máglyák gyúltak a nézőtéren, addigra pedig már kiderült, hogy a meglepetésvendég is Hendrix volt a nagyképernyőn. A tűz elérte a fesztiválkamionok egy részét, a többit pedig a feltüzelt tömeg ostromolta meg, és elkezdődött a fosztogatás, melynek végén több százezer dollárnyi merchandise-terméket, ételt, italt, sőt egy teljes bankautomatát is elloptak. A biztonságiak – akik eleve kevesen voltak, ráadásul sok önkéntes közülük átállt a fesztiválozók közé – gyakorlatilag tehetetlenül nézték a történteket.
A történtek némileg beárnyékolták a béke és szeretet jelében fogant Woodstock legendáját, aminek talán abban is lehetett szerepe, hogy végül az 1969-es hippifesztivál 50. évfordulójára tervezett jubileumi gigarendezvényt sem sikerült összehozni.
