A ‘70-es években úgy pezsdült fel a párizsi divatvilág, mint egy megpiszkált hangyaboly: a francia fővárosban nyüzsögtek a világ minden tájáról érkezett hírességek, művészek és ambiciózus tervezők, egymást érték a bemutatók, az újságos standok pedig színültig teltek divatlapokkal. Több fronton megújulóban volt ekkoriban a szakma: a fiatalabb generációk elkezdték kiszorítani a régi nagy neveket, legendás házak kerültek a kihalás szélére, miközben a mindenki számára elérhető pret-á-porter ringbe szállt az exkluzív haute couture-rel a szakma és a közönség figyelméért.
Mindennek középpontjában két kiemelkedő tervező rivalizálása állt.
A két tervező között kiéleződő harc feszült időszakáról szól a nemrég megjelent Becoming Karl Lagerfeld című sorozat, ami már csak azért is üde színfoltja a mostanság igen telített divattervezős film- és sorozatválasztéknak, mert kettejük közül a német tervezőt teszi meg főszereplőjének (Daniel Brühl alakításában). Saint Laurent-ről számtalan dokumentumfilm mellett 2014-ben egymás után két játékfilm is készült; az egyikben Pierre Niney, a másikban az azóta síbalesetben elhunyt Gaspard Ulliel játszotta a legendás tervezőt, Lagerfeld viszont csak az előbbiben tűnik egyáltalán fel. A mellékszereplővé lefokozott Yves azonban a kevés képernyőidő ellenére ezúttal is domináns alakja a történetnek, hiszen nemcsak a szakmában, de a magánéletben is Lagerfeld riválisává vált, mikor viszonyba kezdett a német tervező fiatal szerelmével, Jascques de Bascher-val. Hogy miért bukkannak fel képernyőinken Saint Laurent újabb és újabb változatai, és mit tud ez a mostani, arról a tervezőt alakító színész, Arnaud Valois mesélt lapunknak a párizsi bemutató előtt.
A zsenit már sokféleképp láttuk, most az embert akarták megmutatni
Yves Saint Laurent nem véletlenül ihleti meg a filmeseket: tipikus hollywoodi történet az övé a művészről, aki nagyon fiatalon jutott nagyon magasra. Az 1936-ban, az akkor még Franciaországhoz tartozó Algériában született tervező huszonegy évesen már a Dior művészeti vezetője volt, aki gyakorlatilag megmentette az anyagi csőd szélén álló céget, huszonhat éves korára pedig saját márkája és divatháza is lett. A ‘70-es években aztán már a világ legismertebb tervezői között tartották számon. Számos kihívással szembesül, aki egy ilyen ikonikus figurát akar képernyőre vinni, pláne, ha már jó páran megpróbálkoztak vele előtte, ráadásul nem is sikertelenül.
Arnaud Valois 2006-ban indult színészi karrierje során ez volt az első alkalom, hogy valós személyt alakított. Yves Saint Laurent munkásságával divat iránt érdeklődő, öntudatos franciához híven persze tisztában volt, de a tervező Lagerfeldhez fűződő, barátsággal vegyes rivalizációjáról és kettejük szerelmi bonyodalmairól csak a felkészülés során szerzett tudomást. Kiolvasott jó pár életrajzot, de Daniel Brühlhöz hasonlóan – aki Párizs Lagerfeldnek kedves utcáit rótta, és megpróbálta elképzelni, mivel tengetné a tervező mindennapjait –, Valois is gyakorlatibb módszerrel igyekezett feltérképezni Saint Laurent karakterét.
Nagyon sok életrajz készült róla, de engem jobban érdekelt, hogy ő mit olvasott, hallgatott, nézett vagy fogyasztott szívesen; a személyes ízlése. Megnéztem például egy csomó filmet a 40-es és 50-es évekből, amiket szeretett, vagy amikhez ő készítette a jelmezeket. De hozzáfértem régi interjúkhoz is, amiket még a hetvenes években adott. Ezekre alapoztam a karaktert. Na meg persze sokat segített Pascaline Chavanne, aki a sorozat összes jelmezét készítette: ezekben a csodálatos ruhákban sokkal könnyebben érzi magát az ember Yves Saint Laurent-nak. Intenzív utazás volt, de imádtam minden percét
– meséli Valois.
