Kultúra

„Fehér és kiváltságos” – így állt a PC zsűri Nádas Péter német irodalmi díjesélye útjába

Nádas Péter két éve, fotókiállításának megnyitóján. MTI/Kovács Anikó
Nádas Péter két éve, fotókiállításának megnyitóján. MTI/Kovács Anikó
A kiteregető zsűritagok szerint az európai szerzőket nagyjából feleslegesen olvasták el, hiszen esélyük sem volt.

A berlini HKW (Haus der Kulturen der Welt, A Világ Kultúráinak Háza) Nemzetközi Irodalmi Díját évente ítélik oda, és már csak a vele járó anyagi elismerés miatt is rangosnak számít: 35 ezer eurót, csaknem 14 millió forintot adnak mellé, ebből 20 ezret a szerző, 15 ezret a mű első német fordítója kap.

A pályázatokat nem a szerző/fordító hírneve, hanem a könyv minősége alapján bírálják el. (…) A pályázatok elbírálásakor a kiadó, a szerkesztő, a szerző, a fordító, ezek nemzetisége, etnikai hovatartozása, politikai és vallási nézetei tekintetében nem kivételeznek és félreteszik az előítéleteiket

idézi a Prae.hu irodalmi portál a zsűritagokkal ismertetett elbírálási szempontokat. A hét 2023-as zsűritag közül ketten azt állítják a Die Zeit hetilapban megjelent írásukban: mi sem lehetne távolabb a valóságtól, és az olyan, fehérként és kiváltságosként elkönyvelt európaiak, mint Nádas Péter is az irodalmi minőség mérlegelése nélkül, sőt annak ellenére csúsztak le a díjról és szorultak le kevés híján még a rövidlistáról is. (A Prae szemléjét a Telex szúrta ki.)

Juliane Liebert és Ronya Othmann leírták, hogyan zajlott a folyamat. Minden zsűritag véletlenszerűen kapott mintegy 20 könyvet, melyekről rövid kritikát írtak, és kiválasztottak hármat a longlistre. Minden könyvhöz mindenki hozzáférhetett, így mindegyiket meg is lehetett beszélni. Hosszas és termékeny vita zajlott, amelynek során összeállt a „longlist”, amelyből aztán kiválasztották a győztest.

De azon a napon, amikor meg kellett határozni a shortlistet, mint a szerzőpáros írja, a korábbi vita kicsúszott a civilizált mederből. A shortlisten hat könyv szerepelt, és a hét zsűritag mindegyike hat pontot adhatott, könyvenként egyet. A HKW illetékesei vezették az ülést, szavazati jog nélkül. A szavazás ezután nyílt volt. Az irodalmi szempontok alapján összeállított szűkített listára egy francia nyelven író, Párizsban élő szenegáli, egy, az Egyesült Államokban élő dél-koreai, egy, jelenleg Berlinben száműzetésben élő orosz, egy fehérorosz, egy mexikói és egy francia író került. A zsűri pontszámai alapján egy férfit és öt nőt jelöltek volna. Két könyv öt pontot kapott, három négy pontot, egy mű hármat és további négy alkotás kettőt-kettőt.

Az egyik zsűritag azonban ezzel a döntéssel nem értett egyet. Azt mondta, nem tudna együtt élni azzal, hogy a két-két ponttal jutalmazott könyvek között három fekete nő is szerepel, akiket ezzel kizárnak, míg egy fehér francia nő bekerült a szűkített listára. Ezért ő visszavonta a szavazatát, hogy odaadja az egyik kétpontos feketének: a zsűri négy a három ellenében megszavazta a cserét a shortlisten.

Ezután el kellett dönteni, ki kerüljön be a helyére. A két pontot kapók között volt Nádas Péter is, akinek a beszámoló szerint Rémtörténetek című regényét korábban a zsűri körében mesterműnek minősítették. Az újabb vitában többen azt mondták a Prae által idézett beszámoló szerint, kétségkívül a mezőny legjobb könyve, ugyanakkor Nádas egy kiváltságos fehér szerző, akit az újságírók szeretni szoktak. A szerzők egyike, Ronya ezen a ponton felhozta, hogy a zsidó családból származó szerző évtizedekig élt a szocialista Magyarországon, és alighanem Orbán Magyarországán sem lehet igazán vidám az élete – ezeket nem gondolta irodalmi szempontnak, de itt úgy érezte, kénytelen felhozni őket. Erre azt a választ kapta, hogy a fehér francia szerezte A tengerről nem maradhat, az Üres tömeg pedig nem eshet ki, hogy legyen spanyol nyelvű könyv a mezőnyben. „Nádas a jobb szerző, de politikailag Cherie Jonest kell választani” – mondták neki a korábban „erőszakpornóként” is címkézett, „netflixes stílusúnak” minősített szerzőről.

Három zsűritag azt mondta Ronyának előtte és utána, hogy Nádas könyve a legjobb, senki sem érhet fel hozzá, de ő egy nagyon befutott és fehér férfi, és a magyar egyébként is egy általánosan elismert nyelv. Egy másik zsűritag azt mondta Liebertnek, az írás társszerzőjének: „Sajnálom, szeretem az irodalmat, de a politika fontosabb”. A cikk két szerzője a Prae tolmácsolásában azt írta erről,

már nem azt éreztük, hogy egy zsűri tagjai vagyunk, hanem irodalmi funkcionáriusok.

A két zsűritag ezután levelet írt a HKW-nek, majd miután az válasz nélkül maradt, Ronya publikált a témában a FAZ vasárnapi kiadásában. Ezután meghívták őket egy tisztázó beszélgetésre, ahol abban maradtak, mindenki marad a megvariált rövidlistán, de a két bőrszínük miatt kihúzott mű is felkerül rá hetedikként és nyolcadikként. Végül ez a rövidlista került nyilvánosságra. Egy újabb, döntő szavazáson a szenegáli származású szerző műve futott be, de még itt is vita kerekedett arról, joga volt-e két fehér fordítónak dolgoznia a német változaton, és használhatták-e ők az eredetiben szereplő „nigger” szót.

A 2024-es zsűrinek már sem Ronya, sem Liebert nem volt tagja.

A díjat megnyerő, magyarul is kiadott szenegáli szerzővel, Mbougar Sarr-ral készült beszélgetésünket itt, a Nádas Péterrel a Rémtörténetek megjelenésekor készült interjúnkat itt olvashatják:

Kapcsolódó
Nádas Péter: Nincs költészet, ami át tudná adni a túlélők szégyenét
Interjú Nádas Péterrel, aki úgy véli, gyakorlatilag benne vagyunk a harmadik világháborúban. Új regénye egy Duna menti faluban mesél az emberi kiszolgáltatottságról, függőségekről, erőszakról, a műveltség és a barátság megtartó erejéről és a kísérteni visszajáró halottakról. De vajon milyen kísértethistóriáktól félt gyerekkorában? Interjú.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik