Daniel Radcliffe szerepeltetése elsőre jól irányzott promónak tűnhet, ám elég néhány percig jutni a David Holmes: A túlélő című dokumentumfilmben, hogy kiderüljön: a színész nem csupán húzónévként, hanem elhivatott barátként is van jelen. Főleg azért is, mert A túlélő kis híján az ő rendezői debütálása lett: a most negyvenéves, kerekesszékben élő Holmes sorsát már hosszú idő óta meg akarta ismertetni a világgal. Ő volt az, aki arra ambicionálta a sérült férfit, hogy egy filmben dolgozzák fel a történetét, ám Holmes eleinte nem magát, hanem a kaszkadőrök világát akarta inkább előtérbe tolni. Radcliffe-fel el is kezdtek már forgatni, amikor bölcs belátásra jutott a színész:
Annak ellenére, hogy előtte soha életemben nem csináltam még csak hasonlót sem, valamilyen okból azt hittem, tudom, hogyan kell dokumentumfilmet készíteni. Kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így
– vallotta be Radcliffe a film bemutatóját követően. A projekt azonban így is a Potter családon belül maradt: az a Dan Hartley készítette el végül, aki mind a nyolc filmen dolgozott videótechnikusként. Az, hogy olyan ember vette a kezébe a történetet, aki nemcsak személyesen ismeri Holmest, de végig is kísérte a tragédiáját, a film minden képkockájából süt, és nagyon jót tesz neki: a sokat emlegetett család, bajtársiasság és összetartó közösség fogalmai nem csupán üres frázisok, hanem kézzel tapintható jelenség.
A túlélőnek nem célja mindenki számára legitimálni a kaszkadőrszakmát, hogy a „minek ment oda” típusú áldozathibáztatóknak megmagyarázza: miért vállal valaki olyan munkát, ahol az életveszély a munkaköri leírás részét képezi? Egzakt válasz helyett inkább Holmes sorsán keresztül érzékenyít: a filmben megszólalnak a férfi szülei is, akik keserédes mosollyal idézik fel fiuk gyerekkorát. Egy olyan gyerekét, aki kimerítette az örökmozgó fogalmát, aki mindenre felmászott, mindenhonnan leugrott, minden őrültségben benne volt. Kiapadhatatlan energiáit és kalandvágyát aztán a sportba csatornázta: profi tornász lett, korosztályának egyik legjobbja, akit nemcsak a sport nyűgözött le, de edzőjének mellékállása, a kaszkadőrködés is – a szülők elmondása szerint onnantól kezdve tudatosan készült az új karrierálomra. Mikor Greg Powell, a kaszkadőrszakma egyik Emmy-jelölt nagyágyúja új tehetségeket keresett, eljutott Holmesig is, így szippantotta be az akkor tizennégy éves fiút a filmszakma. Powell volt az, aki kaszkadőröket toborzott az ezredforduló után induló Potter-produkciókhoz, így lett Holmes a címszereplőt alakító Radcliffe első számú kaszkadőre.
A Potter-rajongóknak igazi aranybánya a film: akadnak benne kulisszatitkok és színfalak mögötti jelenetek, amelyekről sokat mesélnek a szereplők. Holmes eredetileg csak Radcliffe kaszkadőre lett volna, ám, miután az első részt készítő Chris Columbus egy kviddicses jelenetnél szembesült a színész mozgáskoordinációs képességeivel – pontosabban azok hiányával –, azt kérte a kaszkadőrtől, hogy segítse Harry megformálóját, a színészt pedig arra, hogy lógjon sokat a kaszkadőrrel, tanuljon tőle. A szoros munkakapcsolat barátsággá alakult, Radcliffe elmondása szerint egyke gyerekként úgy érezte, kapott végre egy menő, idősebb testvért.
A túlélőben is hasonló történeteket hallunk, mint a 2021 elején bemutatott Harry Potter 20. évforduló: Visszatérés Roxfortba című dokumentumfilmben: elsősorban azért volt különleges a Potter-stáb helyzete, mert tíz éven át dolgozott nagyjából ugyanaz a csapat, a gyerekszínészek túlnyomó része a forgatáson nőtt fel, és nem pusztán munkaként, hanem családként tekintettek a stábra. Ezt hangoztatja Radcliffe, Holmes és a filmben megszólaló két másik kaszkadőr, Tolga Kenan és Marc Mailley, akik különösen szoros barátságban maradtak a mai napig. A film első fele őrült jó bulinak mutatja be a kaszkadőrködést, ahogy a srácok is egymást túllicitálva sztoriznak arról, hogyan valósítottak meg őrültebbnél őrültebb ötleteket, nagy egyetértésben bizonygatják, hogy a világ legkirályabb munkája volt a Potter-filmeken dolgozni. Az idilli nosztalgiázásból aztán az zökkent ki időről időre, hogy Holmes egy tolószékből meséli mindezt.
Aki megnézi A túlélőt annak nagy valószínűséggel sosem lesz már ugyanolyan az a bizonyos jelenet a hetedik filmből. A történet egy pontján Harryt megtámadja Voldemort kígyója, Nagini, a fiatal varázsló pedig az ütéstől átzuhan a falon. A jelenetet természetesen kaszkadőrrel vették fel, az előkészületek pedig jól megmutatják a szakmában rejlő veszélyeket: az egyes jeleneteket a kaszkadőrökkel együtt kísérletezve matekozták ki, ebben az esetben azt, mekkora súlyokat rakjanak a csigás emelőrendszer végére, hogy a megfelelő erővel rántsa a falhoz a kaszkadőrt. A jelenetet Mailley és Holmes is végigcsinálták, ám másnap végül az utóbbi ragaszkodott hozzá, hogy őt kössék be. A súly nem volt megfelelő, és olyan erővel vágta neki a fiatal férfit a falnak, hogy azonnal nyakát törte. Powell a balesetet követően csipkedni kezdte a lábát, és azt kérdezte: ezt érzed? Ekkor hangzott el a legrémisztőbb válasz, ami ilyen esetben elhagyhatja a sérült száját: mit?
Holmes addigi élete ott ért véget a matracon, a kórházban a legrosszabbat közölték vele: nemhogy vége a kaszkadőrkarrierjének, de járni sem fog tudni. A film archív felvételeket mutat, ahogy a már említett trió Holmes ágyát őrzi a kórházban, miközben a jelenben még mindig képtelenek könnyek nélkül beszélni a történtekről. Olyan nehézségekről mesélnek az nyilvánvaló krízisen túl, amelyek talán eszünkbe se jutnának: Radcliffe attól félt, hogy képtelen lesz majd megfelelően viselkedni Holmes társaságában. Sajnálja? Nevessen vele? Hogyan idomulhat egy barátság egy ilyen tragédiához? Mailley pedig attól tartott, hogy ő kapta meg barátja munkáját, amelyet nem a veszély miatt nem akart elfogadni, hanem azért, mert bízott benne: Holmes még visszatér.
A kaszkadőr azonban sosem tért vissza, sőt: öt hónapnyi kórház után egy ciszta miatt súlyosbodott az állapota, azóta pedig folyamatosan romlik. Számtalan műtéten van túl, egy ideig az sem volt biztos, hogy életben marad. Holmes szívszorító példával szemlélteti állapotát: a teste börtönné vált, amelyben egyre kisebb a cellája. Napról napra nézi végig például, ahogy az egyik karja fokozatosan mozgásképtelenné válik.
Holmes szomorú sorsa ellenére A túlélő nem válik túlzóan nyomasztóvá, és ebben a sérült férfi megdöbbentően életvidám jelleme játssza a legnagyobb szerepet: a kórházi ágyról is mosolyog, inspirál, jótékonysági kupát szervez – az évente megrendezett David Holmes Jótékonysági Krikett kupa eddig több mint százezer fontot gyűjtött a férfit is kezelő intézménynek. Kezelés közben a nővért faggatja arról, kit vesztett el a koronavírus-járvány alatt, megtudja, hogy egy barátját.
Ha most tudnám, megszorítanám a kezét. Szar az élet, nem?
– vigasztalja a nővért. Ezek az apró pillanatok a legszívszorítóbb részei A túlélőnek.
Radcliffe közben jó érzékkel hol előlépve, hol a háttérben maradva asszisztál Holmes-sztorijához. Sztársága távolról sem nyomja agyon a dokumentumfilmet, és ugyan sokat beszél saját élményeiről, azokat mindig visszavezeti Holmeshoz: többek közt azt is, hogy az utolsó Potter-film után többek közt a baleset miatt is kérdőjelezte meg saját karrierjét. Holmes volt az, aki biztatta: ne adja fel, hiszen ez egy csodás szakma.
„Számomra ez az a sztori, ami a legtöbbet jelenti a Harry Potterből” – vallja Radcliffe, amelyet jól bizonyít, hogy a már említett dokumentumfilmet leszámítva a magát a Potter-franchise-tól határozottan elvágó színész ezúttal mégis szereplést vállalt a varázslósztorihoz köthető filmben.
Ahogyan Holmes, úgy a film sem keres felelősöket: bár édesanyja a baleset után érthető módon arra buzdította a fiát, hogy lépjenek az ügyben, a kaszkadőr azonban csak annyit mondott: nem kapná vissza a lábait attól, hogy valakit kirúgat. A baleset körülményeinek tisztázásáról is hallgat a film, nem derül ki, mi vezetett pontosan a végzetes hibához, de van valaki, aki a mai napig saját felelősségének érzi a balesetet.
Elbasztam az életét
– mondja megtörten a kamerába Powell, aki távolról sem képes olyan önfeledten együtt nevetni Holmes-szal, mint Radcliffe-ék, sőt, bevallja: gyűlöli így látni az egykor ígéretes tehetségnek számító tornászzsenit. A film azonban nem tör pálcát felette, ahogy Holmes sem, aki szerint értelmetlen felelősöket keresni, több szerencsétlen hiba vezetett a balesethez.
A túlélőt Holmes életigenlése zökkenti ki abból, hogy egy rendkívül borús másfél órás élmény legyen. Ahogy mozgástere szűkül, úgy az álmai távolról sem: 2021-ben podcastsorozatot indított, amelyben egykori szakmájáról beszélget, de további tervei közt szerepel, hogy kaszkadőriskolát nyisson, így adná át a filmipar imádatát és a szakma fortélyait – ha részéről csak szóban is – az új generációnak. Akár furcsa ötletnek is tűnhetne, hogy egy tolószékes férfi meséljen a hátraszaltókról és a jól koreografált esésekről, azonban A túlélő tökéletesen célba ér, hogy ez eszünkbe se jusson: mély empátiával mesél egy derékba tört karrierről, amely megcibálta, de távolról sem oltotta ki az küldetéstudatot és az életszeretetet David Holmesból.
David Holmes: A túlélő (David Holmes: The Boy Who Lived), 87 perc, HBO Max.
