A magyar szecessziós építészet központi figurája, Lechner Ödön (1845–1914) negyven évet átívelő pályáján Budapest legszínesebb, a főváros képéből nem csak az utcát néző homlokzataikkal, de tetőzetükkel is kiemelkedő épületeit alkotta meg.
A jórészt a pécsi Zsolnay-gyárban készült tetőcserepek, illetve pirogránit díszek ma, több mint százhúsz évvel a helyükre kerülésük után is élénk színeikkel vonzzák a szemet, a szépségük azonban csak a levegőből látható igazán.
A Lechnerrel kapcsolatban a legtöbbször emlegetett anekdota ennek a miértjére is választ ad. A tervezőt eszerint egy tanítványa – a legtöbb forrás szerint a később kora egyik legnagyobbjává vált Málnai Béla (1878–1941) – a Hold utcai Postatakarékpénztár építésekor arról kérdezte, miért van szükség ennyire díszes tetőre, mikor az az utcáról úgysem látszik igazán.
Az építész erre válaszul – az Isten építészeként is emlegetett Antoni Gaudí (1852–1926) gondolataival egybecsengve – kijelentette:
Ezt az elvet az építész, illetve kortársai számos óriás tervezésekor szem előtt tartották, így a Magyarországról mostanáig több mint hétszázezer fotót készítő Civertan Stúdió az elmúlt években szuperfotót készíthetett a város legkülönbözőbb részein lévő csodákról. Ezek közül mutatjuk most be a legszebbeket.
A viszonyítási pont
Ha magyarországi szecesszióról beszélünk, akkor a legtöbbeknek az Iparművészeti Múzeum Üllői úti tömbje jut először eszébe: a százhuszonöt évvel ezelőtt, 1897-ben az első látogatók, illetve az átadáson részt vevő két császár előtt megnyílt közgyűjtemény otthonát 2017 szeptemberében zárták be, felújítása pedig azóta sem kezdődött el, így kérdés, mikor láthatjuk legközelebb a homlokzaton lévő apró, magyaros pirogránit díszeket, a csodás főbejáratot vagy épp a kupola tetejéről 2011-ben eltávolított lanternát.
A Civertan fenti képén ezek még mind a helyükön vannak, így egy fokkal könnyebben elképzelhetjük, milyen lesz majd a legkorábban csak a 2020-as évek végére újjászülető, sőt, a tervek szerint új szárnnyal is bővülő épület.
Kőbánya csodája
A kőbányai római katolikus egyházközség kétezer főt befogadni képes otthonának tervei ötödik nekifutásra, 1893 őszére születtek meg, majd kezdetét vette a hosszú építés, aminek során Lechner nem csak a magyar népi motívumkincsből, de a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk jegyeiből, illetve a perzsa épületek világából is merített, a számtalan Zsolnay-elem ölelésében pedig Róth Miksa mozaikjaival is találkozhatunk.
Ady esküvőjét is látta
A Lechnernél kilenc évvel fiatalabb Pecz Samu (1854–1922) hírnevét egyházi építészként alapozta meg: előbb az unitáriusok Nagy Ignác utcai központját (1885–1890), majd a debreceni Kossuth utcai református templomot (1886–1888) álmodta meg, a következő évtizedben pedig a vízivárosi kálvinisták által kiírt pályázaton is ő győzött.
Az 1896 virágvasárnapján megnyílt neogótikus, Ady Endre és Horthy István házasságkötéseinek is helyet adó templomot a vörös tégláihoz illő barna-sárga-zöld cserepek fedik.
A földtudósok egykori otthona
A Magyar Királyi Földtani Intézet alapításának harmincadik évfordulójára, 1899-re elkészült szecessziós székház építéséhez szükséges költségekbe az állam mellett a főváros, illetve a természettudósként és mecénásként is jelentős Semsey Andor is beszállt, Lechnernek így nem kellett visszafognia magát: a homlokzati kerámiabetétek, az eget és vizet szimbolizáló, kék árnyalatú cserepek, a csavart kémények, illetve a tetőn lévő földgömböt vállain tartó ősmagyar alakok mellett a ma is eredeti díszítőfestésüket mutató belső terek is kivételesek.
Az iratok palotája
A Várnegyed szélén, az évszázados házaktól teljesen eltérő léptékű Magyar Nemzeti Levéltár épületéről (Pecz Samu, 1913–1923) az elmúlt években számos alkalommal esett szó, hiszen a kormány úgy döntött, hogy felépíti az eredeti terveken látszó, de valójában sosem létezett igazgatói szállásépületet és kaput, valamint helyreállítják az 1945-ben felrobbantott, eredetileg kémények szánt tornyát is, aminek létjogosultságát már a két világháború közt is megkérdőjelezték.
A tetőszerkezet az 1980-as évek folyamán helyreállított arcát mindez persze nem változtatja majd meg, a toronyból kinézve azonban végre a madarak szemszögéből is láthatjuk majd azt.
A kaptárba tartó méhek
A ma a Magyar Államkincstár otthonául szolgáló egykori Magyar Királyi Postatakarékpénztár a pesti belváros egyik legszebb, sokak által egyáltalán nem ismert, a Szabadság tértől alig néhány lépésnyire álló épülete.
A mindössze két hónapos határidővel kiírt első tervpályázaton győztes minisztériumi mérnök, Berczik Gyula helyett a második fordulóban győztes Lechner Ödön és társa, Baumgarten Sándor munkájaként, stílusa miatt jókora ellenszélben felépült bankház magán hordozza a pénzintézetek otthonainak jellemző jegyét:
A magyaros motívumok persze itt sem hiányoznak, a zöld és arany tetőzet csúcsára nézve pedig a nagyszentmiklósi aranykincs egyik legismertebb darabja, a bikafejes ivóedény arcával is találkozhatunk.
Az utolsó koronázást is látta
A Budapestre érkező turisták egyik legfontosabb célpontját, az ezeréves alapokon nyugvó Mátyás-templomot mindenki jól ismeri, azt azonban kevesen tudják, hogy az mai külső képét egy két évtizeden át (1874–1896) tartó, Schulek Frigyes tervei szerinti átépítésnek köszönheti. A korábban sosem létezett gótikus arcot 150 ezer vörös, sárga, illetve barna tetőcseréppel fejelték meg, a repülőgéppel szerencsés irányból érkezők, illetve a Halászbástyáról bámészkodók legnagyobb örömére.
Ezeknek persze csak egy része élte túl az elmúlt több mint százhúsz évet, így folyamatos pótlásukra volt szükség, a végeredmény azonban mindenért kárpótol.
A fogalommá vált Műegyetem
A II. József által 1782-ben alapított első hazai mérnökképző a századfordulón szerezte meg az akkor még mocsaras, ingoványos Lágymányosi-Duna felé eső jókora földdarabját, majd a talaj megszilárdításával egyidőben megkezdődött a terület beépítésének tervezése Czigler Győző irányításával, akinek 1905-ben bekövetkezett halála után a Budavári Palota átalakulásában létfontosságú szerepet játszó Hauszmann Alajos vette át a stafétát.
A K jelű főépületet (1906–1909) végül Hauszmann álmodta meg, akinek tömbjéhez Pecz Samu tervezett román és gótikus jegyeket is mutató könyvtárat, aminek olvasótermét építésekor a világ legnagyobb hálóboltozata fedte.
Eredetileg mindkét épület cserepeit a Zsolnay szállította – ezeknek ma már csak egy része van a helyén, némi fantáziával azonban könnyen elképzelhetjük, milyen lenne a kép, ha egy nagy felújítás során minden újra a helyére kerülne.
Hús, zöldség, gyümölcs és szuvenír
Budapest világvárossá válásának a központi tereket elfoglaló piacok fedett épületekbe való szorítása is fontos részét jelentette, így a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódó fejlesztések nyomán egymás után bújtak ki a földből a vásárcsarnokok: a sort 1897-ben hat belvárosi példa, majd némi lemaradással a vízivárosi Batthyány téren álló társuk (1902) követett.
Mindezek közül az úttörő Központi Vásárcsarnok – ami az igazi Zimmer Ferit is látta – lett a legfényűzőbb, hiszen a Pecz Samu tehetségét dicsérő neogótikus épülethez nemcsak egy, a dunai rakpartig érő, vasúti rakodóvágányt is rejtő földalatti folyosó kapcsolódott, de a Fővám térre néző cserepek is sokat emeltek a fényén.
