Villámgyorsan ment át a magyar parlamenten a kata módosításáról szóló törvényjavaslat, amelyet hétfőn nyújtottak be, kedden pedig már meg is szavazta a fideszes többségű országgyűlés. Az eljárás sokaknál kiverte a biztosítékot, a spontán gyülekező tüntetők két hidat is lezártak kedden, miközben zajlott a törvény parlamenti vitája.
A változtatás a becslések szerint több százezer embert érint, többek között a kreatív iparban dolgozókat, akiknek jelentős része eddig katázott, ám szeptembertől ez nem áll módjukban. Így az adóterheik a várakozások szerint jelentősen növekedni fognak. Színházi, könyv- és zeneipari szakembereket, valamint érdekvédelmi egyesületeket kérdeztünk arról, hogyan értékelik a történteket.
A kicsiknek totálkárt jelent
Más szellemi szabadfoglalkozású szakmákhoz hasonlóan a könyvszakmában is rengetegen éltek ezzel az adónemmel – mondja Nyáry Krisztián író, kommunikációs szakember, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója.
Az írók az eladások alapján kapnak honoráriumot, ők rendszerint katás vállalkozóként szerződtek a könyvkiadókkal. Ugyanígy a könyvek előállításában résztvevő grafikusok, fotósok, külsős szerkesztők, műfordítók közül is rengetegen katáztak eddig, mert ők folyamatosan több kiadónak dolgoznak.
Nyáry szerint az új szabályozás elsősorban nem a kiadói alkalmazottakat, hanem a külsős, többfelé számlázó szakembereket érinti hátrányosan. „Ha valaki kihasználta a kata 12 millió forintos, éves keretösszegét – ami a könyvszakmában amúgy ritka, rendszerint ennél kevesebbet keresnek a szakmabeliek –, akkor eddig évente 600 ezer forintot adózott. Az átalányadózás szerint, úgy számoltam, 2,7 millió forintot kellene fizetnie évente, plusz a könyvelő díját.” Ezt a vállalkozók csak úgy tudják kigazdálkodni, ha több pénzt kérnek a kiadóktól – ha tehetik. A kiadók pedig nem találnak majd grafikust vagy műfordítót egy-egy munkára, mert nem tudnak annyival többet fizetni.
Nyáry Krisztián a saját példáján mutatta be lapunknak, milyen nehéz helyzetbe kerülhetnek most a könyvszakma képviselői.
Nekem van egy bejelentett állásom a Líra Könyv Zrt.-nél. Magánemberként szerződöm, mint szerző, de egyéb munkáimhoz eddig egy katás bt.-n keresztül számláztam. Ide tartoznak az író-olvasó találkozók, az előadások, a kisebb cikkek és a színházi munkák. Egyelőre nem tudom, mi a megoldás az utóbbi esetben, mert az átalányadózás a bt.-kre nem terjed ki. Leszerződtem munkákra, amelyeket nem tudom, hogyan fogok teljesíteni, mert úgy tűnik, a bt.-m már nem adhat ki számlát.
Nyáry szerint rengetegen szembesülnek most hasonló problémákkal a könyvszakmában, és minderre ráadásul másfél hónap alatt kell megoldást találniuk.
Gál Katalin, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke is lesújtónak látja a törvénymódosítás várható következményeit, ami szerinte tarthatatlan helyzetet idéz elő az amúgy is kihívásokkal küzdő könyviparban és az eleve alulfinanszírozott kulturális szférában. A nagy kiadói konglomerátumokat talán kevésbé érzékenyen érinti a változás, mert ők tőkeerősebbek, többen dolgoznak náluk alkalmazásban „belsősként”, így könnyebben tudják racionalizálni a munkaelosztást.
A kis és a közepes kiadókat viszont totálkárossá teszi. Szabadúszó műfordítók, szerkesztők, szerzők, tördelők, grafikusok, mindenki belepusztul ebbe a helyzetbe. Nem tudom, hogy ez cél volt-e, vagy inkább döntéshozói átgondolatlanság áll a dolog mögött
– mondta a 24.hu-nak Gál, aki szerint a változtatás miatt jelentkező plusz adóterhek összeadódva olyan nagyok, hogy azt a könyvek árában már képtelenség megjeleníteni, mert az már nem lenne megfizethető a vásárlók számára. Különösen, hogy a jelentősen megemelkedett papír- és energiaárak, valamint az elszabadult infláció mellett eleve drágultak a könyvek. Az a könyv, ami most 4 vagy 5 ezer forintba kerül, akár 25 ezer forintig is felszökhetne. Gál szerint amúgy sem nehéz belátni, hogy a szükségleti hierarchiában a kulturális tényező nem az alapzat része, így nehéz időkben az emberek inkább élelmiszert vesznek először, nem pedig könyveket.
A szellemi szabadság is sérülhet
Egy kis kiadó már csak azért sem tudna elegendő belsős szerkesztőt, tördelőt foglalkoztatni, mert a könyvkiadás szezonális iparág, ahol az év néhány időszakában – mint jellemzően a karácsony, a könyvhét vagy a húsvét – hirtelen megugrik a munkamennyiség, és garmadával jön a szerkeszteni- meg a tördelnivaló. Ezután viszont hosszabb pangás következik. „Ennek a munkának egyszerűen olyan a természete, hogy nem tudod elosztogatni egyenletesen egész évre. Ezért alakult ki az, hogy a sűrű időszakokban kiadják a munkát külsősöknek, hogy bírják a terhelést.”
Gál szerint ennek folytán nem pusztán egyéni és kiadói egzisztenciák kerülnek veszélybe, még a kiadás szabadsága is durván sérülhet. „A kiadás szabadságát lehet ezernyi eszközzel gátolni, és ez durván benne van. Hiszen olyan akadályok jönnek létre, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a kiadók szabadon döntsenek arról, hogy egy könyvet kinek a fordításában vagy szerkesztésében adják ki.” Ráadásul épp azok a kisebb vállalkozások szorulnak sarokba, amelyek a magyar könyvkiadás sokszínűségének fontos zálogai. Gál szerint az iparág mintegy 30 százalékát ugyanis még mindig ezek a kisebb kiadók adják.
Velük szemben azok az intézmények kerülnek előnyös helyzetbe, amelyeknek nem a fő, hanem a járulékos tevékenysége a könyvkiadás, mint például a Századvég Kutatóintézet, a Terror Háza vagy más múzeumok. Az erre fordítható anyagi forrásaik ugyanis sokkal jelentősebbek, mint azon kiadóké, amelyek hosszú évek kemény munkájával szervesen felépítettek valamit, és tudják, hogy mit miért adnak ki, és kik fogják majd azt jó eséllyel megvenni. Gál arról is beszélt lapunknak, hogy a kreatív ipar érintett részeinek érdekvédelmi szervezetei között formálódik egy együttműködés, hogy közösen álljanak ki a törvénymódosítás ellen.
A törvény az amúgy is nehéz helyzetben lévő könyvszakmában dolgozó szellemi szabadfoglalkozású – sokszor családfenntartó – írók, költők, szerkesztők, korrektorok, fordítók, grafikusok, illusztrátorok, könyvtervezők anyagi ellehetetlenítéséhez vezet. A könyvszakma a kreatív ipar zászlóshajójaként szolgált eddig, szinte elenyésző állami támogatás mellett. Ne vegyék el az olvasóinkat, ne tegyék tönkre alkotó emberek és családok százezreit a könyvkultúra brutális rombolásával. Kérjük, hogy a szellemi szabadfoglalkozású emberek, akik a közjót szolgálják, ne essenek áldozatául a tervezett törvénynek
– szerepel a sajtónyilatkozatukban.
A Magyar Műfordítók Egyesületének elnökével, Nádori Lídiával is beszéltünk. Külön felmérést ugyan nem végeztek erről, de szerinte a műfordítók közül nagyjából mindenki katázik. Ez szeptembertől nem lesz opció, mivel senki nem magánszemélyeknek, hanem kiadóknak számlázik a fordítási munkák után. Kalkulációik szerint az új helyzet minimum kétszeres adóterhet jelent majd az eddigiekhez képest. Nádori elmondása szerint van, aki ebben a fordulatban a lehetőséget is látja: „A megnövekedett adóterhekre is hivatkozva most kell emelnünk az árainkon, mégpedig legalább 25 százalékot, de inkább többet, erről kezdtünk el informálisan beszélgetni. Mivel anyagilag már így sem vagyunk megbecsülve, csak előre menekülhetünk: többletterhet nem tudunk vállalni, tehát muszáj áthárítanunk ezeket a kiadókra. Erre szervezeti szinten biztathatjuk a kollégákat, de a tárgyaláson ketten vannak: a kiadó és a fordító” – mondta.
Belerúgni a földön fekvőbe
A zeneipar számára is hatalmas érvágást jelent a módosítás, vagy, ahogy Kádár Tamás, a Music Hungary érdekvédelmi szervezet társelnöke – és a Sziget Fesztivál főszervezője – fogalmazott a 24.hu-nak:
Ez a földön fekvő emberbe történő belerúgás esete.
Mint mondja, az új szabályok tömegeket lehetetlenítenek el a szakmában, ugyanis zenészek, technikusok, kisegítők és más iparági dolgozók tízezrei használták ezt az egyszerűsített adónemet – és nem véletlenül. Tapasztalatai szerint ez nem az adóelkerülést szolgálta, épp ellenkezőleg: a kata nagyban hozzájárult a zeneipar kifehéredéséhez, többek között ezért is tartja borzasztó lépésnek a korlátozásokat.
Kádár szerint a kiút az lehetne, ha a kreatív iparágak számára – beleértve a zeneipart és más területeket is – a kata kivezetésével párhuzamosan létrehoznának egy egyszerűsített adózási formát. Szerinte ez közös érdeke a kormánynak és az iparág szereplőinek. Utóbbiaknak ugyanis teljesen más adózási körülményei vannak, mint egy átlag munkavállalónak. „Ezek nem klasszikus munkaviszonyok, inkább eseti projektmunkák. Eddig volt erre egy jól-rosszul kitalált és üzemeltetett rendszer, de legalább üzemelt a rendszer” – mondja Kádár Tamás, aki szerint a mostani döntéssel könnyen visszaléphetünk a startmezőre. Ugyanis a törvénymódosítással nem maradt olyan adózási forma, ami a nem klasszikus munkaviszonyban dolgozó embereket figyelembe venné.
Ennek pedig logikus következménye lehet, hogy sokan inkább nem adnak majd számlát, vagy nem alapítanak céget. „Szerintem ez visszavezet abba a szürke-fekete világba, ahonnan sok év alatt sikerült kifehéríteni többek között a zeneipart is.” Mindez ráadásul két kemény év után jön, amit eleve nagyon megsínylett a zeneipar. Kádár Tamás szerint a szakma még nem is heverte ki a járványügyi korlátozások sokkhatásait. „Az idei szezon még nem nevezhető a kilábalás első lépésének, inkább a lezárása ennek a nehéz és vészterhes időszaknak. Nem vagyunk még túl a nehezén, és ezt csak külön nehezíti ez a jogszabály-módosítás.”
A színháznak adjuk a számlát, nem az első sorban ülő nézőnek
A kata átalakítása ellehetetleníti a független előadóművészek munkáját is. Erről Nagy Zoltán, a Független Előadó-művészeti Szövetség társelnöke beszélt a 24.hu-nak. Kádárhoz hasonlóan ő is felidézte, hogy tíz évvel ezelőtt éppen a kata bevezetése hozott ki számos szabadúszó színészt, táncost, színházi háttérmunkást a szürke és fekete foglalkoztatásból, és félő, hogy most sokan oda szorulnak majd vissza, ha dolgozni akarnak.
„A szabadúszók egyszerre négy-öt helyen dolgoznak, szó sem volt bújtatott foglalkoztatásról. Ezek az alkotók és háttérdolgozók színházaknak, önkormányzatoknak, cégeknek állítottak ki számlát. Az intézmények maguk követelték meg tőlük, hogy katázzanak, mert mindenkinek így volt a legegyszerűbb és a legolcsóbb. Teljesen általánossá vált ez a rendszer a színházi szakmában” – mondta el Nagy Zoltán, akinek becslése szerint a független táncosok „98 százaléka” katás rendszerben számolt el a fellépéseivel.
Most ellehetetlenül a munka bevett módszere. A színházi szakmában a változtatás lényegében a kata megszüntetését jelenti, mert a színháznak adjuk a számlát, nem az első sorban ülő nézőnek. Választhatunk egy sokkal bonyolultabb és kedvezőtlenebb adózási rendszert, amire ráadásul iszonyúan kevés időnk van.
Nagy azért is fájlalja, hogy társadalmi egyeztetés nélkül „lőtték lábon a rendszert”, mert eddig reménykedtek benne, a döntéshozók specifikus adónemet dolgoznak ki a művészeti ágazatokra, amire több példa is van külföldön. A FESZ társelnöke szerint erre azért volna szükség, mert az előadóművészi munka „nem 9-től 5-ig tart: más a munkarend, és máshogy oszlanak el a munkaterhek”.
Nagy Zoltán hozzátette, a szakmabeliek azt sem tudják most, hogyan tervezzék a következő évadot, amelynek a költségvetését már összeállították az intézmények és a független társulatok is. Ugyanez a kérdés szerinte az előadó-művészeti pályázatokkal kapcsolatban, amelyek keretösszege nem nőtt, miközben a pályázati támogatásban részesülő társulatok, művészek adóterhei nyilvánvalóan jelentősen nőnek.
Mindez a Független Előadó-művészek Szövetségének álláspontja szerint egy olyan szakma képviselőit taszítja anyagi bizonytalanságba, amely az eleve kiszámíthatatlan finanszírozási környezet és a járványhelyzet miatt egyébként is rendkívül ingatag lábakon állt.
Arról is érdeklődtünk, hogy a kőszínházaknál mi lehet a helyzet ezen a téren. A budapesti Katona József Színháztól azt a választ kaptuk, hogy a társulat tagjai alkalmazottak, a színházban dolgozó vendégművészek azonban katások, illetve számos, a színházzal időnként vagy produkcióként együttműködő munkatárs választotta ezt az adózási formát.
A fent említett vendégművészeknek kell majd dönteniük, hogy miként folytatják. Lehetséges alternatíva az egyéni vállalkozók átalányadózása is, ami persze szintén kedvezőtlenebb lesz a számukra
– írják, hozzátéve, hogy hétfő óta még nem indult el párbeszéd ebben a témában. Jelenleg az első sokk és a felháborodás szakaszában van a színházi közösség.
