Ha igaza van Carl Gustav Jungnak, és az ősöreg mítoszok segítenek megérteni a modern ember lelki nyavalyáit, úgy Az Északi felér egy terápiával. Robert Eggers viking bosszúthrillerét ugyanis annyira átitatja az óészaki mítoszok, a sagák atmoszférája, hogy szinte a szagukat is érezni. Vér-, fém-, test- és mítoszszag szökik az orrunkba, amint elkezdődik a film, és ott is marad az erőszakos fináléig. Aki az Így neveld a sárkányodat! családi animációiban találkozott csak vikingekkel, meg fog lepődni.
A történetet viszont jól ismerjük, elvégre William Shakespeare is Amleth, a viking herceg legendáját használta fel a Hamlet egyik ősforrásaként. Eggers és forgatókönyvíró-társa, a regényíróként ismert Sjón ezt a tragikus mesét helyezi vissza a kilencedik századi Izlandra, ahonnan talán eredetileg származik. Sok itt a feltételezés, a ködös részlet, ami teret hagy a rendezőnek, hogy az óészaki istenekkel közeli kapcsolatot ápoló, mágikus szemléletű hősökkel népesítse be a lenyűgöző izlandi tájakat. Valahol arrafelé, Hrafnsey királyságában éri a vég Aurvandill királyt, akit saját féltestvére, Fjölnir végez ki. A kisfiú Amleth elmenekül, de megesküszik, hogy megbosszulja az apját, megmenti az anyját – akit Fjölnir nőül vesz –, és megöli a nagybátyját.
Az Északi cselekményének nagyobbik része arról szól, hogyan tér vissza felnőttként Amleth Fjölnir birtokára, és segítőtársával, egy Ruszföldről elhurcolt rabszolgalánnyal milyen bosszúhadjáratot folytat. Eggers az Amlethnek kijáró nézői rokonszenvet fokozatosan, változatos megoldásokkal építi le: előbb megmutatja, hogy céljai elérése érdekében a főhős ártatlan falusiak lemészárlásától sem riad vissza, majd az áruló gyilkosként megismert Fjölnir karakterét is érdemben árnyalja. Mindez a középkori viking világ alaposabb feltérképezését szolgálja. Eggers a jogos bosszú erkölcsi parancsával indítja az elbeszélést, hogy a befejezésre megkérdőjelezze e helyzet tisztaságát.
Az amerikai rendező még negyvenéves sincs; ez a harmadik nagyjátékfilmje. 2015-ben A boszorkánnyal hívta fel magára a figyelmet, amely fontos darabja lett a leggyakrabban „poszthorrorként” emlegetett, szerzői indíttatású, olykor élesen társadalomkritikus (Tűnj el!, Valami követ) vagy bátran pszichologizáló (A Babadook, Fehér éjszakák) filmcsoportnak. Már A boszorkányban is feltűnt Eggers apró részletek iránti figyelme: a 17. századi Új-Angliában játszódó rémtörténetben korhű angolt beszéltek a szereplők, ennek megfelelően a közönség nem elhanyagolható része egy szót sem értett a filmből.
Ugyanakkor A boszorkány feminista lázadástörténetként is nézhető, és ez a kettőség, archaikus és kortárs egymás mellé rendelése Eggers következő moziját, a két elmebeteg férfi kálváriájáról szóló, erőteljesen lovecrafti ihletésű A világítótoronyt is meghatározta.
Biztosak lehetünk benne, hogy az utolsó megbüdösödött állatbőr is éppen olyan, amilyen egy viking harcos vállán is fityeghetett volna. A félisteni főhősfigurát már a Tarzan legendájában is magabiztosan hozó Alexander Skarsgardra pedig mintha nemcsak ezeket az irhákat, hanem Amleth szerepét is ráöntötték volna.
A nagyszabású és korhű díszletvilág meg a rengeteg statisztát mozgató, bonyolult csatajelenetek is tanúskodnak róla, hogy Eggers most nagyobb pályán játszik. Az Északival lehetőséget kapott rá, hogy kultfilmmé nemesedett fesztiválsikerei után Hollywood élvonalában is próbára tegye magát. Történetét ezúttal is fantasztikus motívumok szövik át, ugyanakkor A boszorkánnyal és A világítótoronnyal ellentétben viszonylag könnyű eldönteni, hogy ezek mindössze a hősök víziói, vagy valóban varázslatok. A három film közül Az Északi története a leginkább célorientált, a hős útja itt a legegyenesebb. Vagyis Eggers bevette Hollywoodot, de ugyanennyire igaz, hogy Hollywood is megszelídítette őt.
Márpedig jelképes téteket nyer a dominancia témája egy olyan filmben, amelyben folyton az a kérdés, ki hódít meg kicsodát, és hol az egyik kiskirály igázza le a másik faluját, hol fordítva.
Ennyiben Eggers új rendezése, ahogy az előző kettő, metszően aktuális, miközben a messzi múltba kalauzol. Vagyis valóban mitikus ereje van.
Az Északi (The Northman), 2022, 137 perc. 24.hu: 8/10.
