A rendszerváltás óta a két világháború közti, valamint az 1945 utáni modern építészet számtalan lakó-, illetve irodacélú épülete vált semmivé, vagy alakult át gyökeresen – a trendből a korszak ipari örökségének színvonalas darabjai sem maradtak ki, így sokukra (köztük a száz éven át működött zuglói Zsolnay-gyárra) ma már csak emléktábla vagy egy-egy megmaradt részletük emlékeztet.
A tendencia a következő években is megmarad: a harmincas évek dohányosainak mindennapjaiban fontos szerepet betöltő Modiano-gyár rövidesen gyökeres átalakuláson megy át, több, nagy múltú társa pedig épp mostanában indult el az eltűnés felé, hogy a helyükön otthonok, hotelszobák, illetve üzletek jöjjenek létre.
A Győri Keksz haláltusája talán még ennél is szomorúbb volt. A Bach Hermann gőzmalmának 1880-ra véget érő átépítésével létrejött első hazai kekszgyár az első világháború éveiben nőtt igazán naggyá, hiszen a katonák mellett az otthon maradtak is felfedezték maguknak az ostyákat, kétszersültet, kekszeket és mézeskalácsokat. A hirtelen jött üzleti sikert a húszas években a cég okosan használta ki, hiszen épp száz évvel ezelőtt, 1922-ben csokoládé-, 1926-ban pedig cukorkagyártásba kezdtek, így rövidesen több mint háromszáz terméket juttattak el a világ különböző részeire.
A céget 1947-ben államosították, az ezután létrejött Győri Keksz- és Ostyagyár azonban folytatni tudta a sikerszériát, így a Rákosi-, majd a Kádár-kor egyik legfontosabb hazai élelmiszeripari óriásaként látta el az országot édességekkel,
A hetvenes években az ötödik ötéves terv keretében bővítéseket hajtottak végre, a nyolcvanas évek újabb fejlesztéseket, épületeket, raktárakat, gyártósorokat hoztak, így az 1991-es privatizáció után a céget felvásárló brit United Biscuits egy jól működő gyárat vehetett át. Az öröm azonban nem tartott sokáig, a 2000-ben érkezett új gazda,
Erre az országos méretű tiltakozás miatt végül nem került sor, a veszély azonban nem múlt el, hiszen a kekszekhez szükséges gyártósorokat, illetve a cég központját Székesfehérvárra költöztették.
A bezárás sokáig a levegőben lógott, a koporsóba az utolsó szöget azonban nem a Danone, hanem a következő tulajdonosok, a Kraft Foods, illetve az abból 2012-ben megszületett Mondelez ütötték be, elindították ugyanis az épületegyüttes bontását, a gyártósorokat pedig Szlovákiába, Lengyelországba és Törökországba vitték.
A Sziget városrész arcát megváltoztató nagy bontás után végül csak az egykori munkásszálló, illetve az
A százvagonnyi édességet elnyelni képes kocka első pillantásra talán egyáltalán nem tűnik érdekesnek, pedig a helyhiány miatt felfelé terjeszkedő, jórészt előregyártott elemekből létrejött (az ország számos pontján gyártott és alkalmazott) szerkezetű, bordákkal megmozgatott homlokzatú épület a magyar ipari építészet érdekes darabja, ami így, egy üres terület közepén állva még jobban érvényesül, mint egy sűrűbb, ipari beépítés részeként.
A targoncákra méretezett teherlifteket is magában foglaló torony élettel való megtöltése az elmúlt években többször is napirendre került, az álmok azonban sosem hagyták el a tervezőprogramokat vagy a tervasztalokat. Ezek közül Szalánczi Donát 2015-ben született diplomamunkája tűnt a legígéretesebbnek, hiszen a Média Építészeti Díját is megjárt terv
A 2018-ban állami tulajdonba került területet kezelő győri Széchenyi István Egyetem végül egy hasonló cél mellett döntött: az itt létrehozandó Tudományos és Innovációs Park úgynevezett Brand épületévé akarják azt változtatni, ehhez azonban gyökeres átalakításra van szükség.
Az intézmény 2021-ben nyílt, európai uniós közbeszerzési eljárást hirdetett ennek megoldására, az ott megszabott, tartalékokkal együtt 3,6 milliárdos keretösszeget azonban végül mindhárom pályázó túllépte, így egy új, tárgyalásos eljárásban próbálták megtalálni az építészeti tervek elkészítése mellett a szükséges bontásokat, építéseket, valamint a környezetrendezést is elvégző céget.
Múlt novemberben végül a West Hungária Bau Kft. (WHB), illetve az Euro Generál Zrt. alkotta W-E 2021 Konzorcium ajánlatát hozták ki győztesnek,
az összesen harmincmilliárd forintnyi uniós pénzből megvalósuló program első ütemének munkáit – vette észre az Átlátszó.
A két cég közül az előbbi neve talán sokak számára ismerősen csenghet, hiszen a WHB többségi tulajdonosa a Tiborcz István korábbi társaként sikeressé vált, a Forbes magazinnak a leggazdagabb magyarokat bemutató 2021-es listája szerint 41,1 milliárd forintos vagyonnal rendelkező Paár Attila. Az üzletember érdekeltségeit a koronavírus-járvány sem rázta meg – épp úgy, ahogyan a Győrben és környékén kimondottan sikeres Euro Generál résztulajdonosáét sem: a Mészáros Lőrinchez tartozó Opus Global 2018-ban vásárolt 50 százalékos tulajdonrésze 2020 júliusától ugyanis a számos ingatlanprojektben érdekelt Fejér B.-Á.-L. Zrt.-hez került, aminek tulajdonosai
A munkák részeként az új emelettel, illetve földszintes kiegészítéssel is bővíteni kívánt épület homlokzatai – a keleti oldalon ennek helyét teljes egészében egy interaktív médiafelület veszi majd át –, illetve a lifttornya is eltűnik, a megmaradó szerkezetet pedig az új épület teljes egészében magába olvasztja majd.
A projekt hivatalos honlapján elérhető látványtervek, illetve a sajtóban korábban megjelent értesülések szerint a létrejövő épület új emeletén egy Területi Információs Platformot (TIP), illetve külső teraszokat alakítanak ki, alatta pedig két, az egyetem új művészeti karát befogadó szintet, valamint a kreatív iparnak, illetve a startupoknak helyet adó tereket találunk majd, sőt, mindehhez egy földszintes kávézó-büfé is társul.
az azonban mégiscsak némi ürömöt jelent az örömben, hogy ehhez egy érdekes építészeti értéknek kell átalakulnia, aminek így elvész a város- és ipartörténeti szempontból is fontos arca.
Kérdés persze, hogy milyen módon lehetett volna revitalizálni a múltjából adódóan természetes fényt alig beengedő épületet, egy előzetesen kiírt ötlet- vagy tervpályázat azonban talán erre a kérdésre is sikeresebb választ adhatott volna.
