Az Egyesült Államok területén 1920. január 16-án teljes alkoholtilalmat – hasonlóra a Tanácsköztársaság alatt Magyarországon is volt példa – vezettek be, így a szeszesitalok előállítása, forgalmazása, sőt, importja is tiltottá vált.
A közel tizennégy éven át – 1933. december 5-ig – tartó tiltást a legtöbben persze kikerülték, hiszen zugfőzdék, illetve rejtett kocsmák tömegei jelentek meg az ország különböző részein, sőt, a maffia is innen szerezte a vagyona jó részét – ekkor vált például dúsgazdaggá a legendás gengszter, Al Capone is.
Az alkoholhoz némi csellel azonban legálisan is hozzá lehetett jutni: erre talált kitűnő megoldást a San Franciscó-i Vino Sano Company, ami a Kaliforniában termett szőlőt kis téglákká sajtolta, majd Vino Sano márkanévvel papírdobozokba zárva, instant szőlőléként forgalmazta.
A csomagoláson a cég az elkészítés módját is feltüntette: eszerint egy csomag Vino Sanót egy gallon (3,78 liter) vízben kellett feloldani ahhoz, hogy az ember alkoholmentes szőlőitalt kapjon, a fermentálás elkerülése, illetve a hosszú eltarthatóság érdekében pedig a ma is előszeretettel használt tartósítószert, a nátrium-benzoátot javasolta, vagy kérte, hogy
A veszélyekre való kedves figyelmeztetés persze a használati utasítás szerves részét képezte, ez pedig egy idő után a hatóságoknak is szemet szúrt: 1927 őszén épp ezért eljárás indult a cég tulajdonosa, a San Franciscóban élő Karl Offer, illetve számos, ugyanezt a joghézagot kihasználó kisebb cégek – így a Vine-Glo – vezetője ellen, a vádakat azonban a következő évben kivétel nélkül ejtették.
Az instant szőlőlevek térhódításának végül egy 1931-es, azokat mind egy szálig betiltó törvény vetett véget, a többi út azonban továbbra is nyitva állt az alkoholt vásárolni kívánók előtt.
