A magyar oktatásnak az államalapítás óta fontos részét jelentik az egyházi intézmények, a különböző rendek, illetve történelmi egyházak által kézben tartott általános iskolák, gimnáziumok, líceumok, valamint egyetemek. A katolikusok és a protestánsok szerepe az elmúlt években ezen a területen is egyre erősebbé vált, hiszen ma már számtalan kistelepülésen vagy épp nagyvárosban ők üzemeltetik az oktatási intézményeket, sőt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a következő években egy teljesen új kampuszt kap a Palotanegyed szélén, a Magyar Rádió egykori épületeiben.
A Rákosi-korban államosított iskolák közül a rendszerváltás után számos épületet, illetve intézményt nem kaptak vissza a különböző történelmi egyházak – így járt a Nagykörúttól pár lépésre álló, a kétezres évekig középiskolai kollégiumként, illetve iskolaként működő Hegedű utca 1-3. is, amely az elmúlt másfél évtizedben az azóta megszűnt összművészeti központ miatt hívta fel magára a figyelmet.
A két épület rövidesen azonban nagy változások elé néz, hiszen
A végleges építési engedély 2020 októberi kiadása óta még nem kezdődtek el a munkák, a látványtervek azonban elérhetők a tervező Debout honlapján.
Ezekből egyértelműen kiderül, hogy a műemléki védettséget élvező utcai szárnyak mögött álló, a Liszt Ferenc téri szomszédos házak tűzfalaihoz tapadó épületrészek eltűnnek, helyüket pedig egy modern épületszárny veszi át.
A megnyitása után a Marriott-csoporthoz tartozó márkák egyikéhez, a mostanra világszerte közel száz szállodával büszkélkedő Moxy-hoz kerülő hotelnek természetesen meg kell majd felelnie az anyacég alapelveinek, így biztos, hogy az Andrássy út közelsége miatt egyelőre a Moxy Andrássy nevet viselő projektben egy
szórakozásra vadászó utazók játszótereként
működő, magát túl komolyan venni nem akaró szálloda születik, ahol a vendégek a recepció helyett a bárban vehetik fel a szobájukat nyitó mágneskártyákat, illetve az azokhoz járó üdvözlő koktélokat.
Cikkünkben a projekt jelenleg ismert részleteit, az épület történetét, illetve az évek óta a háttérben álló befektetőt mutatjuk be, hiszen az néhány héttel ezelőtt nemcsak nevet váltott, de hirtelen a tulajdonviszonyai is megváltoztak: hátterében a magyar ingatlanpiac egyik legérdekesebb szereplője, a kétezres években belügyminiszterként (1998–2002, 2010-), illetve nemzetbiztonságért felelős miniszterelnök-helyettesként (2018-) is működő Pintér Sándor által felvásárolt, majd családjának cégévé tett IMMOBIL 2000 Ingatlanközvetítő és Hasznosító jelent meg.
Bontás és építés
De mi történik majd az épületek belső terében? Mi vár az utcafront mögött rejtőző, a járókelők számára nem ismert értékekre? Megváltoztatják-e a munkák a meglepő módon még ma is egységes utcaképet? A fenti látványterveket látva először ezek a kérdések fogalmazódhatnak meg a főváros arcáért, az elmúlt évszázadok építészeti örökségéért aggódók fejében.
A választ a Budapest Fővárosi Kormányhivatala vonatkozó határozata, illetve a fővárosi önkormányzat 2017 elején készített ingatlanvagyon-értékelése adja meg: a dokumentumokból nem csak az épületek jelenlegi állapotára, de a már megszületett tervek néhány részletére is fény derül.
Biztosra vehető például, hogy az 1927–1930 között született, háromemeletes, a rendszerváltás után tetőtér-beépítést is kapó udvari, illetve a többszörösen átalakított oldalsó szárnyak is
Az utcáról ma látható, a reformkor végén, illetve a forradalom és szabadságharc leverése utáni évtizedben született épületrészek természetesen megmaradnak – köszönhetően azok műemléki védettségének –, épp úgy, ahogyan a hozzájuk kapcsolódó, kis toronnyal is rendelkező kápolna, ami a szálloda központi eleme lesz majd.
A járókelők a tervek szerint semmiféle drasztikus változással nem találkoznak majd, hiszen az évszázados fa nyílászárók megmenthető hányadát restaurálják, a többit az eredetiek mintájára gyártják újra, a tetőt pedig cseréppel borítják majd. A homlokzat mögött ennél persze nagyobb változásokra kell számítani, hiszen a két épület legutóbb a hatvanas években látott nagyobb felújítást, így a födémek ugyan rendben vannak, a beépített faanyagokat azonban
Az ötven évvel ezelőtt nem elbontott eredeti tartófalak, illetve az 1/b. jelű épület első emeleti falai sem állnak biztos lábakon: a karbantartások hiánya, a vizesedés, az átépítések, illetve a XIX. század derekán használt építési technológia kezdetlegessége miatt a szakvélemény szerint
a megmaradt elemek teherviselése nem igazolható.
A kormányhivatal ezek fényében is úgy véli, hogy műemléki érték nem sérül, illetve nem semmisül meg, így a legidősebb épületrészek remélhetőleg valóban a lehető legtöbb eredeti részletet tartanak majd meg magukból.
Az új hotelszárny megszületéséhez közel 4500 négyzetméternyi épületrésznek kell majd eltűnnie, így egy minden emeletén szállodai szobákat rejtő, nyolcszintes épület (pince + fszt. + 6 em.) születik majd, aminek homlokzatát
A több mint 8000 négyzetméteres hasznos alapterülettel tervezettel szállodáról jelenleg elérhető terveket, illetve a kormányhivatal határozatát látva persze további kérdések is felmerülnek:
- Nem tudni, hogy az elhanyagolt állapot miatt pontosan mennyi tűnik majd el a megmaradó, védett épületek eredeti alkotóelemeiből.
- Kérdés, hogy milyen szerepet szánnak a kápolnának – a határozat szerint „a kialakuló szálloda központi eleme lesz”, az azonban nem egyértelmű, hogy ez mit is takar.
- Mihez kezdenek a számos ponton már utólagos megerősítést kapott, részben még az eredeti kőlemezeken nyugvó függőfolyosókkal – vajon megmaradnak a kőlemezek, a vasbeton vázas részek esetében pedig visszaállítják az eredeti állapotot?
Pintér Sándor vigyázó szemei
A két épület jövőjének ködös részletei mellett a hátterében lévő cég is megérdemli, hogy beszéljünk róla. A Hegedű utca 1-3. 2017 végén a Terézvárosi Önkormányzat kezéből a CEDCO Ingatlanfejlesztő Kft. kezébe jutott, ami némi várakozás után, 2018 novemberében el is indította a hátsó szárnyakra vonatkozó bontási engedélykérést.
A kérelem az év végére zöld utat is kapott az V. kerületi kormányhivataltól, így 2019-ben megkezdődhetett a hotel tervezésének legfontosabb lépése: a tervcsomag elkészítése. A CEDCO végül 2019 decemberében adta le az építendő új szárny, illetve az utcai rész revitalizációjának terveit, amire 2020. október 30-án jogerős építési engedélyt is szereztek.
A közel öt évvel ezelőtt alapított CEDCO Hungary ügyvezetője és tulajdonosa az alapítás óta a hongkongi, izraeli, illetve szovjet utódállamokbeli befektetések terén három évtizedes tapasztalattal rendelkező Michael Michaely, aki az európai befektetéseit összefogó központi cégként álmodta meg a vállalkozást, amihez a következő évben létrehozta a CEDCO Hungary tulajdonában álló CEDCO Alapkezelőt.
A cég a hivatalos honlapja szerint ma három fővárosi szállodaprojekt megvalósításán is dolgozik: ezek egyike a cikkünkben tárgyalt Moxy, ami mellé rövidesen egy Residence Inn by Marriott, illetve egy Four Points by Sheraton is társul, így összesen hétszázzal növelik majd a budapesti hotelszobák számát.
A felügyelőbizottságában a korábban a MOL, a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató, és a Rába vezetői, illetve igazgatósági székeiben is megfordult Lengyel Péter, illetve a Budapesti Városfejlesztési és Városrehabilitációs Vagyonkezelőben (BVV) és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőben (MNV) is feltűnt Nagy Attila is helyet kapott, a cég vezérigazgatója 2019 óta a korábban a Magyar Posta, illetve a Magyar Posta Befektetési Zrt. vezetésében helyet foglalt Papp György, tulajdonosi háttere azonban néhány héttel ezelőtt átalakult:
kezébe került, sőt, új nevet, illetve székhelyet is kapott, így
Az IMMOBIL elmúlt két évtizedes története nem volt mentes a szokatlan fordulatoktól: a 2000-ben alapított, előbb egy liechtensteini offshore-cég teljes (2000–2001), majd a BKV egyik osztályvezetőjeként és főmérnökeként is aktív dr. Tölgyesi Vilmos többségi tulajdonában (2001–2005) lévő cégben az első belügyminiszteri ciklusát épp befejező dr. Pintér Sándor 2002-ben szerzett tulajdonrészt.
Az országos rendőrkapitányból lett miniszter az évtized végére sorban kivásárolta a tulajdonostársait, 2005-ben pedig már felesége volt a cég egyik ügyvezetője.
Mindennek fényében igazán meglepő fordulatot hozott a 2010-es év, hiszen a Fidesz győzelmét hozó választások után Pintér egy csapásra megvált a cégtől: új gazdái a mostanra az egyik legfontosabb NER-üzletemberré vált Garancsi István érdekeltségébe tartozó CD Hungary (a cég történetét korábban hosszú cikkben mutattuk be) egyik kevéssé ismert leágazása,
Az IMMOBIL 2000 ügyvezetői posztjain a nagy váltás után két, a CD Hungary-vel kapcsolatba hozható személy mellett maga Garancsi is feltűnt, három évvel később azonban a Pintér család úgy döntött, hogy újra saját cégeik közt akarják tudni az IMMOBIL-t, így visszavásárolták azt.
tulajdonosi jogköreit pedig egy néhány hónapos időszaktól eltekintve – ekkor egy ciprusi offshore-hátterű, Leisztinger Tamáshoz kötődő ingatlanbefektető, a Cratis került a képbe –
így az utca út- és járdaszakaszainak felújítását is magával hozó projekt néhány hete már teljes egészében a miniszter családjához kötődik.
A reformkortól a XXI. századig
A Hegedű utcai épületek persze nem csak a befektető személye miatt érdekesek, hiszen várostörténeti, illetve történelmi jelentőségük sem elhanyagolható: a századfordulón még Próféta néven futó rövidke útvonal 1/B. számú háza az építészként (a lebontott régi pesti városháza, az Üllői úti egykori Kilián laktanya), illetve építőmesterként (Citadella, illetve a Nyugati pályaudvar elődjeként létezett pesti indóház) több mint négyszáz munkát jegyző Kasselik Ferenc (1796–1884) tervei szerint 1845-ben, szomszédja pedig a Rákóczi úti Pannónia Szállót (ma az ELTE épülete), illetve a rég eltűnt Karátsonyi-palotát jegyző Pán József munkájaként a következő évtized derekán született meg.
Az épületek máig sem vesztették el klasszicista stílusjegyeiket, az elmúlt több mint másfél évszázad modernizálásai, átépítései, illetve bővítései azonban erősen rányomták a bélyegüket a homlokzat mögötti terekre.
Köszönhető mindez főként a Pauli Szent Vincéről nevezett Irgalmas Nővéreknek, akik az 1/B. jelű épületet már 1863-ban megvásárolták, hogy ott alakítsák ki az első fővárosi tanintézetüket. A kiegyezés korában Szürke Nővérek, illetve Keresztény Szeretet Nőszerzet néven emlegetett apácák főnöknője – akit az építésügyi beadványok Hahn Mária fejedelemasszony néven emlegetnek – a következő években előbb egyemeletes (ép. Hild Károly, 1864), majd földszintes (ép. Limburszky József, 1866) toldalékot, végül pedig egy újabb emeletet (ép. Rill Imre, 1871) emeltetett a házra, aminek méretei a következő évtizedekben csak tovább nőttek, kiszolgálva a rend egyre növekvő igényeit.
A szomszédos, néhány évvel fiatalabb épület csak fél évszázaddal később jutott a rend kezébe: 1910-ben végül Stieber Vincze apátplébános vásárolta meg azt az apácák számára, akik 1917-ben ajándékozás útján az addigra szintén többszörösen bővített ház gazdáivá váltak.
A Szent Teréz Tan- és Nevelőintézet néven összevont épületek hosszú évtizedeken át katolikus lányok bentlakásos iskolájaként működtek, egy idő után azonban egyre szélesebb néprétegeket, illetve egyre tágabb korosztályokat is kiszolgáltak. A két világháború között már óvodát, illetve elemi és polgári iskolát is találhattunk volna a falak mögött, sőt, egy 1933-as hirdetésük szerint „mérsékelt díjazás mellett” már a kétéves kereskedelmi iskolájukba is felvettek bentlakó növendékeket.
Ugyanezen év szeptemberében indult el a tizenhat évnél idősebb lányokat célzó hat hónapos esti kereskedelmi tanfolyamuk, aminek során a diákok a legszükségesebb tudást sajátíthatták el:
A Korunk Szava szerint (1933. nov. 15.) az ekkor tizenkilenc nővérből álló tanári kar ötszáz diák fejlődését felügyelte, de arra is jutott energiájuk, hogy minden nap
A német és francia nyelvoktatást, illetve a zongoratanítást is nélkülözhetetlennek tartó szerzetesnők a harmincas évek hajnalán a budai Csúcshegyen építtettek fel egy kis épületet, aminek kertje, illetve játszótere a Hegedű utcából rendszeresen felvitt fiatalabb diákok kikapcsolódását segítette.
A második világháború derekán, 1941-ben a rend már kijáró növendékeket is örömmel fogadott, így innen kezdve egyetemi hallgatók, lánygimnáziumok, líceumok, illetve négyéves kereskedelmi iskolák diákjai is színesítették a diáksereget.
Az államosítást a hazai egyházi intézményekhez hasonlóan az irgalmasrendi nővérek sem kerülhették el, így az épületek elhagyására kényszerültek.
A 3. számú házba 1948 őszén egy általános iskolai tanulókat kiszolgáló otthont költöztettek, aminek fővárosi, illetve vidékről érkező diákjait elsősorban szociális helyzetük és családi körülményeik figyelembevételével válogatták ki. A hasznosítás célja a Rákosi-éra éveiben nem változott, az 1956-os forradalmat követő kádári konszolidáció azonban gyökeres változásokat hozott: 1960-ban a Kohó- és Gépipari Minisztérium (KGM) technikumának diákotthona költözött a falak közé, a kapu mellett pedig a szocializmus évtizedeinek jó részében az Asztalos János Fiúkollégium felirat fogadta az utcán sétálókat.
A száznyolcvan férőhelyes intézmény hosszú időn át csak fiúkat fogadott, 1987-ben azonban már húsz lánynak is helyet adtak, számuk a következő évben pedig tovább nőtt.
A rendszerváltás után a Páli Szent Vince Szeretet Leányai néven is emlegetett egykori tulajdonosok természetesen visszaigényelték a házat, az azonban a következő másfél évtizedben Terézvárosi Középfokú Kollégium néven továbbra is fővárosi fenntartású diákotthonként működött. A férőhelyek száma az idő múlásával egyre gyorsabban apadt: 2007-ben már csak 90, 2008-ban pedig mindössze 58 diákot tudtak volna felvenni, így nem meglepő, hogy az épület a következő évben bezárta a kapuit.
Ennek legfőbb oka a elhanyagoltság volt: az intézményt fenntartó főváros a hosszú évek óta folyó kisebb-nagyobb felújítási, illetve modernizációs munkák ellenére nem tudott hirtelen 80 millió forintot szánni a legszükségesebb munkákra, sőt, a diákok balszerencséjére azt is felismerték, hogy
A ház Dohány utca felé eső szomszédjának sem jutott sokkal több szerencse az elmúlt néhány évtizedben: a kommunista hatalomátvétel után Fővárosi Általános Leányiskola néven tovább élő egykori irgalmasrendi lányiskola udvarán álló tornateremben a hatvanas évek folyamán
a diákok azonban a rendszerváltás előtt is találkozhattak itt plasztront és vívónadrágot viselő, kezükben fegyvert tartó sportolókkal, hiszen a Honvéd 1987-től kihelyezett vívótanfolyamot indított ugyanitt.
A rendszerváltás után már Terézvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium néven futó intézmény a 2000-ben emelt szintű angol- és németoktatás mellett japánórákkal is csalogatta a diákokat, ez azonban nem mentette meg a bezárástól: 2003 tavaszán a kerület nyílt licit útján kívánt megszabadulni az épülettől, a 346 milliós kikiáltási árat azonban jó eséllyel senki sem kívánta kifizetni, így Terézváros vezetése csereingatlanként kínálta fel azt a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak, az azonban nem kapott az alkalmon, így újra és újra licitre tűzték (2005-ben már közel 453 millió forintot kértek volna érte), sikertelenül.
Az iskolát ekkorra már bezárták, egykori udvarán, illetve tornatermében pedig 2005-re a
jelent meg, ami három évvel később, 2008 tavaszán a Ferencvárosból költöző
A koncerteknek, filmvetítéseknek, művészeti előadásoknak, illetve kiállításoknak köszönhetően a kétezres évek Budapestjének egyik legnépszerűbb helyévé vált intézmény itt vált igazán összművészeti központtá, ez azonban nem igazán hatotta meg a kerületet, hiszen kimondottan hektikusan hosszabbították csak meg a hely bérleti szerződését, egy, három, hat, vagy épp tizenkét hónappal eltolva a költözés idejét.
Közel három év után végül betelt a pohár: a Pro Urbe Budapest-, illetve a Kulturális Minisztérium Eurorégió Innovációs Díjával kitüntetett központnak a jelképes bérleti díj helyett már havi 3 millió forintot (plusz áfa) kellett volna fizetnie ahhoz, hogy maradhasson, ellenkező esetben pedig március 31-ig el kellett hagynia az épületet.
A Tűzraktér vezetői ezt nem hagyták annyiban, hiszen úgy érezték, hogy a tetőjavítások, a zárcserék, a parketta-felújítások, illetve a hiányzó cserepek és a közel száz ablaküveg saját forrásból való pótlása után nem igazán érdemlik meg ezt a bánásmódot, főleg, hogy a megadott határidővel szinte lehetetlen volt új helyet találni
A megadott határidőig az önkormányzathoz egyetlen pályázat sem érkezett be, az mégis kiürítésre szólította fel őket, egyúttal jelezte: az alkotók engedély nélkül bérelnek műtermet a házban, a bérelt terület további kiadására a Tűzraktérnek ugyanis nincs engedélye.
A helyzet a következő hónapokban elmérgesedett: mindkét fél aláírásokat gyűjtött, a kerület a Népszava (2011. ápr. 4.) szerint pedig kommunikációs hadjáratot indított a hely ellen.
Végül egyetlen hónapnyi haladékot kaptak, a kulturális intézmény pedig egy mentő ötlettel állt elő: havi másfél millió forintot ajánlottak fel, az önkormányzat ezt azonban nem fogadta el (noha nem volt senki, aki átvette volna a kiköltözők helyét), sőt, arról beszélt, hogy a cég 2011. január 1-jétől az alkotókkal együtt
Az ügy végül a bíróságig jutott és a kerület győzelmével zárult. A Tűzraktér ezzel párhuzamosan Budára, a Fő utca mentén álló, évtizedek óta felújításra váró Király Fürdőbe költözött. A 2011. szeptember 10-én, Vízraktér néven megnyílt utód végül alig öt hónapig maradt életben, 2012 februárjában ugyanis örökre bezárta a kapuit.
A Terézvárosi Önkormányzat végül nem futott neki újra a kiürített épületek eladásának, sőt, eldöntötték, hogy azt továbbra is alkotóházként fogják működtetni. Fenntartását az adófizetők pénzéből működő Terézvárosi Kulturális Közhasznú Zrt.-re bízták, lemondva arról, hogy akár csak minimális összegeket söpörjenek be a bérbeadásból, sőt, a döntéssel a felújítás költségeit is magukra vállalták,
A tervek nem váltak valósággá, így pályázatot írtak ki a két ház hasznosítására. Ennek győztese a vártnál jóval nagyobb ambíciókkal érkezett: teljes, a burkolatok és az elektromos hálózat cseréjét is hozó felújítással számolt, majd a Terror Háza arcán is dolgozó Kossuth-díjas belsőépítész, F. Kovács Attila tervei nyomán itt nyitották volna meg az iSKOLA nevű helyet, aminek részeként az egykori tantermekből 16–20 műtermet alakítottak volna ki, de könnyen változtatható méretű rendezvénytermekkel, kiállítóterekkel, a földszinti tornaterembe kerülő koncert-, előadó- és színházteremmel, illetve étteremmel is számoltak.
Az álom végül ebben az esetben sem vált valósággá, a mostani hotelterv megvalósulása esetén azonban legalább az utca felőli, védett szárnyak megmenekülnek (az utcakép tehát változatlan marad), a rossz állapotú kiegészítésektől azonban nyilvánvalóan örökre el kell majd búcsúzni. A teljes együttes megmentése egyszerűen túl nagy összegeket venne igénybe, így az építészettörténeti jelentőséggel, illetve egyedi részletekkel nem rendelkező szárnyak túlélése nem is lehet indokolt.
A projekttel kapcsolatos kérdéseinket a tervet jegyző Debout Designnak is feltettük, ők azonban a befektetőkhöz irányítottak, akik a cikkünk megjelenéséig eltelt hetekben nem válaszoltak a levelünkre. Esetleges későbbi reakciójukkal a cikket természetesen frissítjük majd.
