Mohos Márton / 24.hu
Kultúra ismeretlen budapest

Új gazdára vár az Andrássy úti villanegyed évtizedek óta kézről kézre járó műemléke

Az öt évvel ezelőtt még 171 millió forintért tulajdonost cserélő házért most több mint egymilliárd forintot kérnek.

Budapest értékes épületállománya az elmúlt években jókora változásokon esett át: védett vagy védelemre érdemes épületek váltak életveszélyessé, vagy épp tűntek el a városképből. A tulajdonosok általi elhanyagolásnak, illetve az ingatlanbefektetők bontási vágyának betudható folyamat következménye a legtöbb esetben azonos: az évszázados épületek helyét az esetek többségében környezetükbe nem illő iroda- vagy társasházak foglalták el. A változások nem korlátozódnak a frekventáltabb környékekre, hiszen a bontások miatt a külső kerületekben is számtalan új otthon születik ott, ahol korábban építészeti vagy helytörténeti szempontból értékes villa állt.

A bontás, illetve építés persze nem az egyetlen megoldás arra, hogy a befektetett összeg gyorsan megtérüljön, hiszen a homlokzatok mögött folyó gyökeres átalakítások, illetve az emeletráépítések is segíthetnek a célok elérésében, így még több lakás vagy épp használhatóbb alaprajzú terek születhetnek.

Az utóbbi esetben a járókelők semmit sem vesznek észre a változásokból, az építéskori vagy egy bővítés, illetve átalakítás során született részletek (stukkódíszek, nyílászárók, csempék, kályhák) elvesztése azonban egy helyi vagy műemléki védettséget nem élvező épületnél is szomorú, főleg, ha mindehhez egy vagy több, a homlokzat egységét megbontó ráépítés is társul. Műemléki védettséget élvező épületeknél a kibelezés természetesen nem lehet a változás része, az összképet rontó bővítések azonban csak egy felelős gazda esetén megúszhatók.

Ez a veszély fenyegeti most az Andrássy úttal párhuzamos Benczúr utca 29. számú házát is, ami épp új gazdát keres, hiszen egy 2,606 millió fontos árcímke kíséretében, húsz hálószobás házként tűnt fel a brit RightMove nevű ingatlanos oldalon:

Rightmove

A mai árfolyamon 1,05 milliárd forintos ár első hallásra talán soknak tűnik, az azonban vitathatatlan, hogy ennyiért egy zárt kerttel rendelkező, háromemeletes társasházat, illetve egy egész tervcsomagot kaphat a vásárló, hiszen a feltöltött képek közt a különböző szintek alaprajzai mellett néhány, egy esetleges felújítás utáni állapotot mutató látványterv is látható.

A műemléki védettséget élvező házat építtető Hikisch Lajos építőmester és neje, Schwartz Fáni 1888 júniusában kaptak építési engedélyt, a rajzokon látható kétemeletes ház pedig alig tizenhárom hónap múlva, 1889 júliusában már az első lakók előtt is megnyitotta a kapuit.

A terület múltja

A XIX. század derekán még díszkertekkel és kisebb-nagyobb nyaralókkal teli környék az Andrássy út vonalának kijelölése (1870), illetve annak átadása (1885) után vált a tehetős középosztály és a felső tízezer kedvenc lakóhelyévé. A mai Benczúr – kijelölésekor még Nagy János – utca kis házai és egészen a Városligeti fasorig nyújtózó zöldterületei a XIX. század utolsó évtizedében változtak csábító otthonokká, így az építési vállalkozó Hikisch számos vagyonos társát megelőzve építette fel a házat.

 

A telken az 1867-1872 közti állapotokat mutató térképen három épület is állt, körülötte pedig díszkert terült el.

A quattrocento reneszánsz jegyeket mutató ház terveit a XIX. és XX. század fordulóján számos fővárosi épület – köztük a közeli Fasori Evangélikus Gimnázium – kivitelezését végző Schubert és Hikisch-cég másik feje, Schubert Ármin szignózta, a munkát pedig az amúgy is a cég rendelkezésére álló mesteremberek végezték, így a tulajdonára nem csak befektetésként tekintő gazda – ő maga is beköltözött az egyik lakásba – biztos lehetett abban, hogy a minőség terén minden a legnagyobb rendben lesz.

Galéria
Mohos Márton / 24.hu

Új gazdára vár az Andrássy úti villanegyed évtizedek óta kézről kézre járó műemléke

Fotó megosztása:

A díszkerttel is rendelkező, homlokzatán lantot vagy bunkósbotot és pajzsot tartó kentaurokat, illetve a férfikor négy állomását tondókon bemutató épület végül azonban csak alig kilenc évig maradt az övé: 1898-ban ugyanis továbbadta azt a fővárosi mérnökként és műszaki főtanácsosként működő, később a Fővárosi Mérnöki Hivatal helyettes igazgatójaként tevékenykedő Jármay Jenőnek (1851-1919) és feleségének, Kammer Ilonának. A pár a következő két évtizedben több bővítést végzett el – nekik köszönhetők például a szép ólombetétes üvegablakok is –, sőt 1914 decemberében egy udvari villára kértek építési engedélyt a fővárostól.

A kérés zöld utat kapott, így a következő évben megjelent a szomszédos Benczúr utca 27. tűzfalához tapadó egyemeletes épület, ami geometrikus díszeivel, illetve késő századfordulós stílusával nem épp kora legsikkesebb épülete volt, ez azonban az építésnél egyáltalán nem volt szempont. Nem egyértelmű, hogy miért volt szükség a bővítésre, hiszen az udvari szárny megnyújtása, vagy egy újabb emelet is ugyanezt az eredményt hozta volna, de valószínűsíthető, hogy az egyetlen családra méretezett épület a családfő két fia, a két világháború közti lapokban vegyészmérnökként, illetve a ruggyanta szakértőjeként emlegetett Zoltán, illetve a húszas évek végén a TÉBE (Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete) titkárává vált, sőt vitézi rangot kapott Pál első saját otthona volt, akik talán nem akarták még teljesen elhagyni a szülői házat, vágytak azonban arra, hogy saját otthonuk legyen.

Érdekes lakók

A két világháború között a több német gyár varró- és szövőgépeit, illetve harisnyagyártáshoz szükséges eszközeit importáló Hampel Alfréd, illetve a világhírű gyermekgyógyász, ifj. Bókay János azonos nevű fia, a Petőfi és Kisfaludy Társaság tagjaként, illetve a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. ügyvezető igazgatójaként is működő Bókay János (1892-1961) élt a falak közt, de a századforduló utáni években is tűntek fel itt ismert személyek: második pénzügyminiszteri ciklusa (1895-1905; 1910-1912), illetve miniszterelnökké és belügyminiszterré válása (1912-1913) előtt Lukács László (1850-1932) is koptatta itt a lépcsőket, amiket járva  Bókay nevelőapjával, az újságíró Ábrányi Kornéllal (1849-1913) is összefutott.

Édesanyjuk 1934-ben bekövetkezett halála után a két Jármay örökölte az épületet, akik egészen az 1952-es államosításokig kézben tartották a házat és a villát, az enyhe háborús károk helyreállítása után (1947) azonban előbbi tizedrészét Gyöngyösi Miklósnak és Halász Rózsának adták el.

Magyar Királyi Légierő / Fortepan A díszkert sétányának képe egy 1944-es légifotón

A rendszerváltás után az épületet privatizálták, lakásainak egy része pedig rövidesen egy nemzetközi reklámügynökség magyarországi központjává vált. A kétezres évek közepéig itt működő cég körül az évek múlásával többször is megváltoztak a tulajdonviszonyok: hat lakás 2003-ban például az eredetileg a Külügyminisztérium Diplomáciai Testületet Ellátó Igazgatósága által alapított, két évvel az ügylet előtt privatizált, már az első Orbán-kormány alatt is egy szövevényes ingatlanügy középpontjába került CD Hungary Rt.-hez került.

Az akkor a mostanra NER-oligarchává vált Garancsi Istvánhoz kötődő (később áttétesen Csányi Sándor és Hernádi Zsolt résztulajdonába került) cég, illetve a kisebb tulajdonhányaddal rendelkező magánszemélyek 2005-re megváltak a lakásaiktól, így az épület és a villa száz százaléka a B-29 Ingatlanforgalmazó Kft. tulajdonába jutott.

Mohos Márton / 24.hu

A CD Hungary ezzel valójában nem tűnt el az épület közeléből, sőt tovább növelte a befolyását, hiszen az alig egy évvel korábban alapított B-29 tulajdonosa a vásárlás évében Telek Péter (a Market Asset Management későbbi, illetve a 2020 óta szintén Garancsi-érdekeltség Las Vegas Casino mai ügyvezetője), az ingatlanpiacon már ekkor is Nobilis Kristófhoz kötődő T’69 Kereskedelmi Kft. és DunaDöme Kereskedelmi Kft., a CD Hungary, illetve az ennek részét képező C.D. COMMISSION voltak. Az ekkori ügyvezetőt, Dúl Zitát ma is számtalan szál fűzi az Orbán-barát milliárdoshoz, hiszen ma a többi közt a MOL Fehérvár FC ügyvezető igazgatói, illetve a BudaPart-projekt egyik vagyonkezelő ügyvezetői posztját foglalja el.

2006-ban márciusában a Nagy-Britanniában bejegyzett Old Point Financial Corporation Ltd., illetve a két ír állampolgárságú férfi által tulajdonolt BEN 29 Ingatlanfejlesztő és Ingatlanforgalmazó Kft. jelent meg a B-29 mögött. Mindkét cég kézbesítési megbízottja ugyanaz az ügyvéd, Tomcsányi Tamás volt, aki az azóta eltelt tizenöt évben számos NER-érdekeltség képviseletét látta el, és a belvárosi ingatlanfejlesztések egyik legfontosabb alakjával, Arie Yom-Tovval is számos esetben működött együtt.

Mohos Márton / 24.hu

Az új tulajdonos pontos kilétére így nem derült fény, ahogyan arra sem, hogy mi volt a cég célja a műemléképülettel, de jó eséllyel luxuslakásokat szerettek volna létrehozni, az ingatlanválság azonban elsöpörte a tervüket. A B-29-et 2013 őszén megszűntnek nyilvánították, 2014 szeptemberében pedig megindult a három éven át tartó felszámolása, aminek nyilvánvalóan az ingatlanvagyon eladása is részét képezte.

Az Elektronikus Értékesítési Rendszerben 2016 júniusában feltűnt pályázat leírása szerint – ami arról is szót ejtett, hogy „az ingatlanok birtokbaadására vonatkozóan per van folyamatban”  –mindössze

306 millió forintos becsértékkel rendelkező épület és villa 171 millió forintért talált új gazdára.

Kilétét a pályázat oldala nem árulja el, a már említett brit hirdetési oldalra feltöltött tervcsomag néhány darabja, illetve a tulajdoni lap szerint az értékes ingatlan egy, az ajánlatok leadási határideje előtt alig néhány nappal született projektcég, a Dquarter 29 Kft. tulajdonába jutott.

A cég célja a társasházként való felújítás volt, efelé azonban nem az megvásárláskor tulajdonosként működő vállalkozó, illetve a hozzá kötődő cégek, hanem a 2017 májusában helyükre lépő, számos vállalkozással rendelkező kínai állampolgárok, a budapesti lakcímmel rendelkező Ji Zhongwei, az egy Pekingtől háromszáz kilométerre található kikötővárosban lakó Yuan Dan, illetve utóbbi édesanyja, a hongkongi Chen Ruowen tettek nagy lépést: az angol nyelvű hirdetésben szereplő tervlapok néhány darabján véletlenül rajta hagyott információk szerint azok ugyanis 2018 júniusa és októbere közt, jóval a kínaiak megjelenése után születtek.

A lapok persze nem csak ezt, hanem a terveket jegyző iroda nevét, illetve az átalakítás célját is elárulják: a főleg lakóházakat tervező szentendrei Pardesign két munkatársa (vezető tervező: Pardi Géza, építész tervező: Márkus Péter) által jegyzett munkák eredményeként 13+4 lakásos társasház született volna 53-113 négyzetméteres lakásokkal. Ezek a tervek azóta sem váltak valósággá, sőt a hatóságokhoz építési engedélykérés sem futott be.

Kérdés, milyen leküzdhetetlen akadályokkal került szembe a cég, a lényegen azonban mindez nem változtat, hiszen ennek köszönhetően az utcafronton álló főépület a kilencvenes években történt belső lakásösszevonásokat leszámítva jórészt ma is a századfordulós arcát mutatja, lehetőséget adva a következő gazdának arra, hogy az értékek figyelembevételével, értő módon újítsa fel a piacon lévő, hasonló korú társainál – így a tőle alig néhány lépésnyire álló egykori szanatóriumnál – sokkal jobb állapotban lévő, bár beázási nyomokat magán viselő lakóházat, illetve a szomszéd tűzfalához tapadó egykori villát.

Az utóbbi évek hasonló tulajdonváltozásai azonban nem feltétlenül hoztak pozitív változást az épületek jövőjében, így csak remélhetjük, hogy a Benczúr utca 29. kivételt jelent majd a megkérdőjelezhető minőségű és stílusú felújítások erdejében.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.