Kultúra

Szovjet emlékművet bontottak le Hevesben, játszóteret építenek a helyére

A községben két hasonló alkotás is állt. A másik a helyén maradt.

Az elmúlt évtizedekben színesfémbányászatáról ismert, alig ezerötszáz fős Gyöngyösoroszi története során szőlőtermelőknek, a XIX. században pedig arany-, ezüst- és ólombányának is otthont adott, igazán ismertté azonban csak a Rákosi-korban vált, hiszen itt nyílt meg a maga nemében egyedülálló, a hazai ipari építészet egyik legötletesebb épületcsoportjaként megszületett – a Bányászati Tervező Intézet által kifejlesztett gravitációs technológiát használó, így a szállítóberendezések beépítését jórészt szükségtelenné tévő – Gyöngyösoroszi Ércelőkészítő (1952-1955), ami amellett, hogy munkát adott a helyieknek, nehézfémmel szennyezte a közeli patakot és környékét, de kellő munkavédelem híján a dolgozók egészségét is tartósan károsította.

Az ércelőkészítő részlete, a bal szélen a lépcsőzetes épületsorral, a megnyitás évében. Fotó: Fortepan/UVATERV

A község az elmúlt évtizedekben a daganatos megbetegedések magas száma, illetve a rendszerváltás után rendszeresen vett talajminták eredménye miatt került a figyelem középpontjába, de alapvetően alvó községként létezett.

A KékesOnline október 9-én azonban több mint harminc képes fotósorozatot közölt a változásról, amit számos település már a rendszerváltás után megtett, mások azonban azóta sem:

a 2019-ben megválasztott polgármester, Tóth Szilveszter ugyanis ledöntette a falu 1969-ben kihelyezett, vörös csillagot már rég nem viselő felszabadulási emlékművét.

A település templomkertjében korábban is állt egy azonos célú emlék, azt azonban már hosszú évtizedekkel ezelőtt a temetőbe helyezték át, ahol nemrég fel is újították. A község nemrég felújított művelődési háza mellett végzett munkák után a területen egy játszótér születik, ezt pedig a tervek szerint még idén átadják.

A rövid riportból arra is fény derült, hogy mi lesz a lebontott emlékművel:

A talapzatról leszedett gyöngyössolymosi követ talán majd felhasználjuk egy másik beruházásunkhoz, jó lehet például kerítésalapnak. A bontásból eredő egyéb maradványokat szabályosan elszállíttattuk.

nyilatkozta a lapnak a polgármester, aki hozzátette: ha rajta múlt volna, akkor az alkotást már jóval korábban lebontották volna.

A döntés miatt a térség országgyűlési képviselője, Horváth László is örömét fejezte ki, és szimbolikus lépésnek nevezte a történteket.

Az emlékmű önmagában nyilvánvalóan nem hordozott művészeti értéket, kérdés azonban, hogy a helyéről való eltávolítás után következő darabokra törés, majd kerítésalappá és szeméttelepre távozó törmelékké átlényegülés tényleg létfontosságú volt-e,

hiszen ha egy történelmi korszak által emelt köztéri alkotásaokat nyom nélkül eltüntetjük a települések képeiből, akkor azzal magát a kort próbáljuk meg nyom nélkül eltüntetni.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy az évtizedek óta mozdulatlanul álló felszabadulási emlékműveknek továbbra is változás nélkül a helyükön kell maradniuk, de a budapesti Szoborpark példája megmutatta, hogy az áthelyezést is lehet kulturált mederben folytatni, sőt, egy egyszerű, a történelmi tényeket tényszerűen elmagyarázó tábla elhelyezése, illetve a településen belüli áthelyezés is megoldhatná a helyzetet.

Mert a pusztítás akkor is pusztítás, ha nem épületekről, vagy mesekönyvekről, hanem egy mérhetetlen pusztítást előidéző történelmi változásról van szó.

A kiemelt fotó Horváth László Facebook-oldaláról származik.

Ajánlott videó

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.