Az értékes budapesti épületállomány tekintélyes hányada már hosszú ideje könyörög egy-egy felújításért, hiszen a sikeres projekteknek köszönhetően újra emelik a város fényét. Ám az ilyen híreket az elmúlt években a bontásokról, illetve a védettségek megszüntetéséről szóló döntések teszik láthatatlanná. Így ezek az épületek – a felújítások sorozatos hiányának vagy épp a tudatos gyengítésnek köszönhetően – sok esetben már tényleg elértek arra a pontra, hogy a szakszerű felújításukhoz óriási összegek kellenének, így megmentésük üzleti szempontból egyszerűen nem lehet megtérülő befektetés.
A szemmel láthatóan jó állapotú műemlékeket érintő munkák azonban egyszerűen érthetetlennek tűnnek – kitűnő példa erre a viharos történelmű Kálvin tér fölé magasodó, a Magyar Gazdák Biztosító Szövetkezetének központjaként megszületett mai Aegon-székház (ép. Hültl Dezső, 1911) esete, ami az elmúlt napokban elveszítette a díszei egy részét.
A Kossuth tér déli oldalának épületeit (1928) – köztük a kilencven év késéssel felépített Kossuth tér 6-8.-at –, a Péterfy Sándor utcai kórházat (1931-1932), illetve a csodás szobrok őrizte autóbuszgarázst (1930) is megálmodó Hültl nemrég felállványozott munkája előtt ugyanis
A helyzet első látásra nehezen magyarázható, hiszen a székházat két évtizeddel ezelőtt – a KÖZTI-ben dolgozó Farkas Dániel és Tasch Péter tervei nyomán – újították fel kívül-belül, a munkákat pedig 2001-ben a szakma legkomolyabb nívódíjával, a Prix d’Excellence-szel ismerték el.
Az üveggel borított belső udvart (erről átadás utáni fotók itt láthatók) kapott épület homlokzatának állapota a járókelők szemszögéből nézve egyáltalán nem tette indokolttá a munkákat, a munkákról pedig semmiféle látványtervek nem állnak rendelkezésre, így kérdéseinkkel a biztosító sajtóosztályához fordultunk. Hosszú válaszukban jelezték, hogy a szakértői vélemény szerint
az épület homlokzatán és homlokzati szerkezetén számos olyan hiba és sérülés található, amely beavatkozást igényel. […] A feltáró munkák során kiderült, hogy a bástyák és posztamensek a homlokzati falhoz nincsenek bekötve, csak a műkő elemek illesztésénél alkalmazott habarcsolás köti őket össze a homlokzattal. A folyamatos állagromlás hatására leginkább a kőkorsók állapota vált kritikussá: ezekről, a szakértő szerint, nagyobb, több kg-os vasalatlan darabok törhetnek le, súlyos károkat okozva.
A veszélyes állapotot megörökítő fotókhoz azt is hozzátették: a díszek
belső részein jól látható, hogy a felületi repedések átmenő repedések, ezeken keresztül víz szivárog a belső részbe és a belső felületen kilógó vasalatot, valamint a posztamensből kilógó acél rudat erősen korrodálja. A fedőn megálló és beleszivárgó víz fagyási repedéseket okoz, a fedő esetenként kézzel kettétörhető. Mindezek indokolták az elemek cseréjét. Mivel ezek az elemek a magasabb emeleti szinteken helyezkednek el, a járókelői szemszögből kevésbé voltak érzékelhetőek.
Az Aegon reakciójában mindemellett kijelentette, hogy a leszerelt díszeket az előző felújításkor, tehát húsz évvel ezelőtt faragták, így százéves részletek nem semmisültek meg, a most hiányzókat pedig természetesen maradéktalanul pótolni fogják.
