Holokausztról beszélni a film nyelvén rizikós vállalkozás. Évtizedekre nyúlik vissza a megjeleníthetetlen megjelenítésének problematikája, vagyis hogyan lehet jól hozzányúlni ehhez a témához. A számos díjat bezsebelt A létezés eufóriájánál fel sem merül ez a kérdés, talán azért sem, mert jóval több, mint egy holokausztfilm.
A Tünet Együttest vezető Szabó Réka néhány évvel ezelőtt vetette fel az akkor 90 éves, holokauszttúlélő Fahidi Évának egy táncelőadás, a Sóvirág ötletét, melyben Fahidi és Cuhorka Emese táncos szerepelnének. A létezés eufóriája a darab próbafolyamatát követi végig, mely Fahidi Éva visszaemlékezéseire épül, a kamaszkortól kezdve, a deportáláson és a visszatérésen át, az első szerelem megéléséig, a családalapításig és megöregedésig.
Fahidi Éva húszévesen egyedül jött haza Auschwitz-Birkenauból, ahol 49 családtagját ölték meg, köztük anyját, apját és kishúgát is. A létezés eufóriája erőssége amellett, hogy viszonylag pátoszmentesen sikerül beszélnie erről a témáról – Fahidinek köszönhetően – hogy a holokauszt borzalmainál jóval többről szól. Szabó Réka a táncelőadásban egy duettet képzelt el, melyben Fahidi és Cuhorka életét, valamint kettejük testét szerette volna párbeszédbe hozni.
A sikeres végeredményt hosszú próbafolyamat előzte meg, melyben Fahidi sokszor nem is annyira a fájdalmas emlékekkel, hanem a testével való kapcsolatával küzd meg. Ez pedig A létezés eufóriája másik nagy erőssége, hogy Fahidit nem emelik fellengzős magasságokba, amiben szerencsére jó partner. Kilencvenéves, de ugyanúgy hajlong, nyújt és csücsül a földön, mint fiatal partnere, közben pedig folyamatosan mesél .
Kendőzetlenül beszél arról, hogyan vágták kopaszra néhány perc alatt gyönyörű, hosszú haját Auschwitzban, hogyan képzelte el sokszor anyja halálát, milyen volt visszatérnie egyedül vagy apja felelősségéről, aki nem látta 1935-ben, hogy el kell menni az országból. A létezés eufóriája fontos film a traumafeldolgozást illetően, de annál jóval többről szól.
A létezés eufóriája május 15-ig online megnézhető itt.
