A régi budapesti fotókat gyűjtő Facebook-csoportokban nap mint nap elképesztő mennyiségű képi és videóanyag gyűlik össze, melyek közt nem csak filmhíradók és ismert fotósok sokszor újra és újra feltöltött munkái, de igazi kincsek, illetve privátfotók is szép számmal tűnnek fel.
A Zugló régi képeken nevű, közel ötezer tagot gyűjtő csoportban csütörtök délelőtt megjelent képhármas tökéletes példa ezekre, hiszen az egy mára eltűnt Egressy úti ház, a 98/B. kertjében élő őzről mesél.
A tízes évektől egészen a lebontásáig a Reinisch család, illetve leszármazottaiak, a Szentiványiak által birtokolt ház különös lakójáról szokás szerint minden kommentelő egy apró, néha persze egymásnak picit ellentmondó információt oszt meg, az egykor itt élt, – a képeket is megosztó – Szentiványi Noémi visszaemlékezéséből azonban biztosnak tűnik, hogy a Kövér Lajos utca sarkán álló ház előtt elhaladók
A Bozó nevet kapott őzre Noémi nem csak agrármérnökként, de tanárként is aktív édesapja egy martonvásári osztálykirándulás folyamán talált rá, és vitte haza. Az állat mindössze három évig élt, hiszen egy, a tartását rossz szemmel néző idegen megmérgezte, vagy olyan ételt adott be neki a kerítésen át, amitől az elpusztult.
A XIX. század utolsó harmada óta zöldségeket termesztő, majd a századfordulótól kezdve élővirágot árusító (boltjuk a Deák téri metróállomás felszíni épületében kapott helyet), illetve savanyúságokat gyártó Reinischek a szomszédos telken az első világháború éveiben nyitott konzervgyára az őz érkezésekor már rég nem működött: épületeit az államosítás után a Taurus Gumiipari Vállalat egy raktára vette át, ami a rendszerváltást követően a Magrovet Magkereskedő és Termelő Kft.-nek adták át a helyüket.
A ház és az ipari épületek helyén ma egy, 2015 után épült modern társasház áll:
Jó látni, hogy a történet az épülettel ellentétben nem tűnt el végleg – köszönhetően a gombamód szaporodó helytörténeti csoportoknak, melyek elképzelhetetlenek lennének az olvasók aktív közreműködése, így a kutatók számára nyilvánvalóan láthatatlan gyűjteményeikből a Facebookra kerülő fotók és visszaemlékezések nélkül.
Vég nélkül beszélhetünk persze a Facebook, illetve a social media káros hatásairól, de azt azért be kell látnunk, hogy a múlt kutatásában, illetve az emlékezésben számtalan alkalommal tesznek jó szolgálatot.
