A színésznő beszédében többek között azt is megemlítette, hogy Judy Garland a maga idejében nem kapta meg ezt a díjat.
„Bár vissza-visszapillantunk a sivár, elnyomott és kizsigerelt tinédzserkorba, a Judy főszála akkor kezdődik, amikor Garland, akit hazájában már megrágott és kiköpött a szakma, tartozásokkal tele, lakás és pénz nélkül maradva rákényszerül, hogy gyerekeit apjukkal hagyva elfogadjon egy felkérést, mely egy londoni turnéra szól. A britek ugyanis még ekkor is rajonganak az Amerikában már levitézlett díváért, fellépéseire minden jegy elkelt, körülrajongják, érkezése hírértékű, interjúk várnak rá, első rangú hotelben lakhat, ellátják mindennel, még egy szervező-gardedámot is mellé rendelnek, aki gondoskodik róla, hogy mindene meglegyen, no meg, hogy színpadra is álljon a terveknek megfelelően. Garland ugyanis ekkor már nem túl megbízható, sokat iszik, gyógyszerfüggő, az egészsége romokban, és – ami a legfontosabb – rettegése a kudarctól olyannyira megbénítja, hogy nem egyszer úgy kell feltolni a színpadra. Ott már persze megtalálja magát, mégis csak a kor legnagyobb előadóművészéről beszélünk, és estéről estére csoda születik a színpadon. De közben eredendő magánya azért ott van, a gyerekeinek hiánya is kínozza, se enni, se aludni nem bír továbbra sem. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve ötödszörre is férjhez megy, látszólag végre boldog lehet, még egy ígéretes üzleti lehetőség is felmerül, ami megoldhatná az anyagi gondjait, ám végül borul minden, és Judy még a londoni esélyét is elbaltázni látszik” – foglaltuk össze korábban a film történetét.
