Az egykori V.A.M. Design Center helyén a héten nyitotta meg a kapuit a dzsungeles 26°, telis-tele pálmákkal, dizájn bolttal, étteremmel. A huszonhat ráadásul nem csak a házszámra utal, hanem arra is, hogy nagyjából ez a növények ideális hőmérséklete, így trópusi párában ebédelhetünk vagy koktélozhatunk esténként. A hely végre egy kis színt hozhat az egészen eldurvult Király utca forgatagába, és azt se felejtsük el, hogy a jó pár évig kallódó, Király utca 26. alatti épületre ismét érdemes odafigyelni. A héten még csak próbaüzemmel működő 26°-ban lehet inni, vacsorázni, bekapni egy szendvicset, venni egy szép vázát vagy jógázni. De ennél is érdekesebb, hogy a befektetők mit kezdtek a Hild-féle alapokkal, és azzal az óriási térrel, amit annak idején Vincze Miklós (nem azonos a 24.hu újságírójával) üvegezett be, hogy kortárs magyar művészeket futtasson fel, és kiemelt szerepet adjon a hazai dizájnnak.
A V.A.M. Design Center épületére sokan valószínűleg onnan emlékeznek, hogy itt volt a valódi tömegeket megmozgató Body kiállítás a preparált testekkel. Pedig jóval korábban szintén híres ház volt ez, sőt, egész Pest a csodájára járt.
A legmodernebb borászat a város közepén
A Király utca 26. szám alatti Jálics-ház pincéjében és a földszinti üzletben a 19. századi Pest legnagyobb borkereskedése működött. Jálics Mátyás a XVIII. században érkezett Budára Csáktornyáról, akinek a fia, Kristóf szerezte meg a nemesi címet 1795-ben. Unokája, a Gyöngyösön, Bécsben és Triesztben megforduló Jálics András Ferenc (1795-1874) tanulta ki a borászatot, és az ő nevéhez fűződik a több mint egyholdas (egy hold majdnem 4316 négyzetméternek felel meg) pincerendszer kiépítése, ami a Király utca és a mai Paulay Ede utca két szomszédos telkét kötötte össze. Jálics Budán és Pesten is szőlőültetvényeket gondozott, 1828-ban nagykereskedői jogot szerzett, később pedig feleségével, Schopper Karolinával vásároltak meg egy romos telket a Király utcában: itt egy egyszintes ház állt, amit az 1838-as jeges árvíz tépázott meg.
Azt az Építészfórum is összefoglalta a házzal foglalkozó korábbi cikkében, hogy nem sok épületnek volt esélye a megáradó, a kiépítetlen, lapos rakpartokon könnyen kitörő Dunával szemben: a környéken csak az olyan masszív kőpaloták álltak ellen a víznek, mint a kétezres években gyönyörűen felújított, Brein Fülöp tervei alapján született Király utca 9. (ebben működik ma az Arioso) – aminek már csak a buliturizmussal kell felvennie a harcot –, vagy Pollack Mihály bérházai.
A Hild József szignózta terveket annak a célnak megfelelően dolgozták ki, hogy egy nemzetközi színvonalú borászati üzem kaphasson helyet a város szívében. Jálics András Ferenc innen exportált palackokat a Közel-Keletre, Ázsiába, Szingapúrba és Japánba, Dél- és Észak-Amerikába vagy Franciaországba, így a Jálics név igazi branddé vált. Ehhez szükség volt a ház alatt futó pincére, amit összekötöttek egy később szintén Jálics-kézbe került telekkel, a sarokszomszédos Paulay Ede utca 23.-mal (fia, Jálics Kálmán hozta ide a cégét).
Az 1840–1846 közt felépített házat Hild József (neki köszönhetjük például az esztergomi bazilikát vagy a Szent István-bazilikát, amit a halála után Ybl Miklós fejezett be, de Hild munkája a Deák téri evangélikus templom homlokzata is) tervezte, és az épületbe a szomszédok legnagyobb bánatára gőzgép és hordóemelő csörlő is került, hogy tényleg a lehető leghatékonyabban folyjon a munka. Jálics az ekkorra már rég vigalmi negyeddé vált, mulatókkal teli Király utcában tehát nemcsak bort mért, de palackozottan is árusított, sőt, a város több helyen is volt boltja. A Király utca 26. elosztóként működött, hiszen innen irányították a céget, melynek számtalan vendég is a csodájára járt – olyannyira, hogy 1873-ban még a walesi herceg (a későbbi VII. Edward király) is reggelizett egyet a pince éttermében, akkora kuriózumnak számított.
A család a felső emeleten lakott, ahol sokáig megmaradt a letisztult klasszicista architektúra, hiszen a neobarokkos homlokzatot csak a századforduló után díszítették szőlőfürtökkel és boros motívumokkal. Az épület az államosításig az üzletét 1920-ban bezáró család tulajdonában volt, és csak később, az elvétele után kezdett lepusztulni.
Bor helyett dizájn
Vincze Miklós az államtól szerezte meg a Király 26.-ot, és meglehetősen konkrét és ambiciózus víziókkal álmodta újra azt a kétezres évek elején: meghagyta a nyers tégla falakat, látszóbetonnal választotta el a régit az újtól, a homlokzatot rendbe szedte, valamint műtermeket és irodákat tervezett az emeletre. A falakon kortárs művészek munkái lógtak, a földszinten dizájnbolt kapott helyett, a pincét egy üvegpadlóval világította be, és egy kivételes kiállítóteret is megálmodott, hogy a világot bejárt népszerű tárlatok – így a Body – is mind itt mutatkozhassanak be.
A pince izgalmas térsora, a földszint és az emeleti boltozott terek nagyvonalú összenyitása, a falak és a boltozatok nyersen hagyott kő-tégla felületeinek látványa lenyűgöző, és jó látni, hogy az új kulturális funkcióval a házba újra élet költözött. A beszűkített udvar azonban ipari jelleget öltött, nyomasztó, ez már nem egy klasszicista ház udvara: elvesztette jellemző emberi arányait.
– írta a házról Perczel Anna építész, a zsidónegyed szakértője.
Annyiban mindenképpen igaza volt, hogy a lovaskocsiknak tervezett fakapun belépve legalább annyira rémisztő az óriási tér, mint amennyire lenyűgöző. Itt tartották régen a Marie Claire Fashion Days-t, és bár volt olyan rendezvény, ami nem veszett el a térben, de egyáltalán nem volt egyszerű megtölteni a befedett, gangos udvart.
Dzsungel a város közepén
A V.A.M. Design Centerbe hozott kiállítások a tulajdonos várakozásaival ellentétben nem tudták megmenteni az alapötletet, emiatt végül új befektetőkre talált a ház. Bár régebben szintén próbálkoztak bárral, de az ex-V.A.M. nem találta a helyét az egyre inkább turistásodó környéken. A Komplex nevet viselő ház pincéjében még mindig futnak a kiállítások: jelenleg a Tutanhamon-tárlatért állnak néha hosszú sorok a szűk Király utcán. Az emeleten butikhotel, a Stories működik, és az Opten cégadatai alapján a Gozsdu-udvar tulajdonosaihoz köthető házban – a Király utca 15.-ben üzemelő BB’z bárból ismert Poisson-Angeli Barbara és Csallóközi Barbara – nyitottak a gozsdusokkal közösen egy oázist.
Eddig a 26° csak arról lehetett ismert, hogy itt tartották novemberben a titkos Mark Ronson-bulit, és tele van fákkal.
A 26°-ban folyamatosan párásítanak, kiépítettek egy jógastúdiót, egy kertre néző kisebb, százfős rendezvénytermet, ahova többek között az Edvin Marton feleségeként is ismert Marton Adrienn TV2-n is futó főzős műsora is költözik.
Elől kapott helyet egy bár, és a látványkonyha a mezzés, humuszos, shawarmás étlappal, de a pékárut is helyben sütik, mégpedig a Barakából érkezett, New Yorkban tanult David Seboek pék segítségével. A héten még csak hattól lehet vacsorázni, de a jövő héttől már déltől indul a konyha. Mi csak az étteremből és bárból nyíló gourmet boltban ettünk, ahol szuper szendvicseket és salátákat adnak a dizájn tárgyak és a Zhao Zhou teák mellett. Az azonban jó jel, hogy nem szabadultak el az árak, a mezzék 1200-1500 forint körül mozognak, a saláták 1390-1690 forintba kerülnek, egy lencseleves 1490 forint, a kuszkuszos csirke pedig 2990. Vannak persze húzósabb fogások (egészben sült sügér 7290 forint), de egyáltalán nem lógnak ki az árak a környéken tapasztalt szintből.
A buliturizmus hozadéka, hogy a Király utca körútig futó szakaszán egyre kevesebb az olyan hely, ahova szívesen ülnek be a budapestiek. Sőt, ha lehet, jobb el is kerülni a Gozsdu környékét, de a pálmaházas megoldás annyira jól néz ki, hogy már ezért érdemes ide beugrani.
Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu
