December közepén jókora vihart kavart Horvátországban egy, a miniszterelnök Facebook-oldalán megjelent fotó, aminek hátterében a közel teljes Nagy-Magyarországot együtt ábrázoló térkép látható. A Fidesz-székházban tartott elnökségi ülésen készült kép láttán Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök kijelentette:
Ha jól tudom, nem ez az első alkalom, hogy ezt a térképet mutatták Fidesz-tanácskozás során. Horvátország határai ott vannak, ahol vannak.
A diplomáciai affért okozó térképről megkérdeztük a miniszterelnöki sajtóirodát. Helyettük a Fidesz sajtóosztálya küldött rövid választ, amiben jelezték: a Lendvay utcai székház egy történelmi épület, falán az eredeti térkép látható, a magyar történelmet pedig egyáltalán nem kívánják megtagadni.
A válaszban megbújt az állítás, miszerint a térkép nem csak néhány éve az épület része, így kutatást folytattunk a Lendvay utca és a Dózsa György út találkozásánál álló villa története kapcsán. Cikkünkből kiderült, hogy az épületet három évtizeden át a Máramarosszigetről indult, fakitermeléssel dúsgazdaggá vált Groedel család lakta, ők 1905-ben költöztek be a Kármán Géza Aladár és erényi Ullmann Gyula tervei szerint megszületett épületbe. Az utcában a két világháború közt több épületet is birtokló, értékes műgyűjteményt felhalmozott családtagok az erdélyi, majd felvidéki és lengyel erdők kitermelésével a magyar vasútépítés létfontosságú részesei voltak, de számtalan középület és villa berendezése, illetve belső díszei is az általuk szállított faanyagból születtek meg.
Kutatás nélkül is egyértelmű volt, hogy a fotón látható egykori díszes ebédlőt a Groedelek alakították ki, a térkép azonban sehogyan sem illett a képbe – miért is tenne egy zsidó kereskedőcsalád teljes falat borító, a közel teljes Nagy-Magyarországot ábrázoló óriástérképet az ebédlőbe? – gondoltuk.
A rejtélyt erősítette, hogy az épület a kommunista hatalomátvétel után előbb kollégiumnak, aztán a Tanügyi Akadémiának, majd az Evangélikus Teológiai Akadémiának (1952-1962), végül pedig a szovjet mintára született, vallásellenes célokat szolgáló Állami Egyházügyi Hivatalnak (1962-1989) adott otthont, így egy ilyen térképet semmiképp sem tarthattak szem előtt hosszú évtizedeken át. Ez így is történt, hiszen egy 2014-es fotón annak még semmi nyoma sem látszik, így csak az elmúlt öt évben kerülhetett a mai helyére – feltételeztük, hiszen nem találtunk olyan, a felújítás hónapjai során született sajtóközleményt vagy hírt, ami egy térkép a textilréteg mögötti csodálatos megtalálásáról szólt volna.
Cikkünk megjelenése után viszont a Fidesz arról tájékoztatta lapunkat, hogy a térkép bizony évtizedeken át a falat védő textilréteg mögött bújt meg, és csak a székház közel félmilliárd forintból megvalósuló, 2016-2017-es felújítása során került elő.
A pártigazgató-alelnök Kubatov Gábortól meghívást kaptunk az épületbe, hogy személyesen is meggyőződhessünk erről. A karácsony előtti épületbejáráson a villa eredeti állapotát leginkább őrző földszinti tereket jártuk be, ennek nyomán pedig meggyőződhettünk arról, hogy a látott szekció jelenlegi képe alapján
A műemléki helyett mindössze fővárosi védettséget élvező épületből a kormánypárt igyekezte a legtöbb eredeti részletet megőrizni, illetve kifogástalanul felújítani – mesélte Kubatov, ami a termeket látva nem is kétséges, és a 460 millió forintos keret mellett erre minden esélyük meg is volt.
A telken a századforduló óta két épület áll, hiszen az építés után lovak és egy minden bizonnyal gazdagon díszített kocsi, később pedig egy autó tárolására szolgáló, de az emeletén a kocsisnak és a személyzet egy részének is otthont adó, Lendvay utca felé néző épület már hosszú évtizedekkel ezelőtt irodatérré vált, átalakítása azonban elég jól sikerült ahhoz – bár a homlokzat tagolása és mintázata jócskán eltér a villáétól –, hogy sokaknak egyáltalán nem egy garázs jut róla eszébe.
Az egykori kiszolgáló épülethez egy boltíves kapuzattal csatlakozó villa kívülről ma az eredeti képét mutatja, így hiányoznak róla az elmúlt évek néhány hasonló munkáján megjelenő, az épületek képét megbontó kültéri egységek.
A séta során csak a földszinti szakaszt jártuk be, sem az első, sem a második emeleti irodaterekbe nem kaptunk bepillantást, de Kubatov elmondása szerint a legfelső szint a XXI. század elvárásainak megfelelő, modern irodatereket rejt, a középső pedig a két korszak közti átmenetet képviseli.
Az épületet a rendszerváltás után megkapó Fidesz a felújítást megelőzően negyedszázadon át használta ezeket a tereket, de az épület legérdekesebb része csak 2016 végén került a látómezejükbe: a munkák során a szakemberek eltávolították az egykori ebédlőből lett tárgyalóterem egyik falán lévő, színében és korában eltérő, de stílusában hasonló textilburkolatot, mögötte pedig egy méretes térkép tűnt elő.
A projektet irányító Szalay Tihamér és az építészettörténész Déry Attila kutatása nyomán fény derült a textil hordozóanyagú falikép témájára is:
A párt az ipartörténeti emlékként is jelentős, meglepően jó állapotban megmaradt térkép restaurálása és láthatóvá tétele mellett döntött, így az korábbi gyanúnkkal ellentétben nem kölcsönzés vagy a műtárgypiacról való vásárlás által került a nagy port kavart fotóra.
A falakat borító faburkolat, illetve a kazettás mennyezet rárakódott lakkrétegektől való megszabadítása után ma újra eredeti fényében ragyog, az immár már csak három falon végigfutó nagyméretű, koruk miatt igen sérülékennyé vált textilfelületek pedig restaurálás nélkül is jól festenek, sőt, a sokszor steril és túlgondolt felújításokkal szemben egészséges patinát adnak a teremnek.
A villa más részei is meglepő mértékben képesek volt megtartani a századfordulós értékeiket: az általunk bejárt termekben csodával határos módon sem Budapest ostroma, sem a szocializmus számtalan értéket elpusztító, vagy egyszerűen csak raktárakba süllyesztő évtizedei nem tettek kárt, noha a földszinti szobák egy részének minimalizmusa nyilvánvalóan nem a Groedelek érdeme.
Az épületbe való belépés után azonnal egy ruszkicai márvánnyal – a Kárpátok legfontosabb márványbányából származó csiszolt kőlapokkal – borított, rövid lépcsősorral induló előcsarnok nyílik, amit a szinte világító mennyezeti díszek, illetve az azokat a nemes kőtől elválasztó aranyozott szegély tesznek még lehengerlőbbé.
A teremből a térképet is rejtő, már említett egykori ebédlő – ma tanácsterem – , illetve a rengeteg apró részletet rejtő, impozáns hallt érünk el.
Az immár felülről átsétálható üvegtetővel rendelkező, kecses kagylófülkét rejtő szoba a századfordulós magyar építészet egyik remeke, a galériára vezető lépcsősoron felkúszva pedig közelről is megcsodálhatjuk az üvegtető és a díszítmények tartására koncentráló emberfejeket, és szinte látjuk magunk előtt a tulajdonos család állukat kereső vendégek előtti büszkeségét.
A kanapé két oldalán álló lámpatestekbe helyezett minikiállításra viszont nem voltunk felkészülve – az egyik üveglap a Fidesz alapító okiratának másolatát, a másik pedig néhány harmincéves fotót rejt:
Az alig kétéves szünetet kivéve már a rendszerváltás óta a Fidesz tulajdonában álló, előbb 2003-ig, majd 2011-től a párt székházának számító épület legfontosabb, védelmet érdemlő részletei mindent összevetve tehát példaértékűen újultak meg, külső képét pedig a felsőbb szinteken történt modernizálás sem változtatta meg.
A dicséret persze nem egészen a pártnak jár, hiszen a munkálatokat vezető Ybl-díjas építész, Szalay Tihamér az elmúlt években már számos – sokszor kormányközeli forrásból átalakított – évszázados középület helyreállításával tette le a névjegyét: nevéhez kötődik a Ludovika egykori főépülete (ma a Nemzeti Közszolgálati Egyetem otthona, Mányi Istvánnal közösen), a Ganz-gyár egykori törzsépületéből lett Millenáris Classic (Jeney Andreával közösen), és ő felel a Széll Kálmán tér fölé magasodó, várszerű Postapalota még folyamatban lévő irodaházzá alakításáért is.
Századfordulós elegancia
A Lendvay utcai székház belső terének többi részletét bemutató fotóink itt, egy galériában lapozhatók végig:
