Tépjük le a sebtapaszt: a kábelcsatornák mellett elrohant az élet. Pontosabban a konkurencia rohant el, főleg a prémium csatornák és a streaming-szolgáltatók, olyannyira, hogy A magyar kábelcsatornákra ugyanis, kevés kivételtől eltekintve, még az anyacsatorna esetleg érdekes saját gyártású tartalmai is több hónapos késéssel jutnak el, addigra pedig egy valóban érdeklődő néző, aki már réges-rég tud egy új sorozat érkezéséről, már megnézte, eredeti nyelven, felirattal, legális vagy – nincsenek illúzióink – illegális forrásokból. És emberünk tud róla, mert a magyar sajtó munkatársai is – magamból, illetve a mi szerkesztőségi gyakorlatunkból kiindulva – a nemzetközi premierdátumokat figyelik, ahhoz igazodnak, hisz nem engedhetik meg maguknak, hogy, mondjuk, egy Golden Globe-jelölt sorozat új évadjáról csak akkor írjanak, amikor az a magyar kábelcsatornákra is megérkezik.
Amíg nem tudnak gyorsabb átfutással, neadjisten a nemzetközi premierrel egy időben a magyar csatornákra kerülni a nemzetközi tévésikerek, addig a hazai kábelcsatornák dolga igencsak nehéz marad, ha egy friss tartalmat szeretnének promótálni, vagy akár csak elérni, hogy egy náluk frissen képernyőre kerülő tartalomnak hírértéke legyen. A másik mód, amivel a hazai kábeltévék felhívhatják magukra a figyelmet, az a ténylegesen saját gyártás: a magyar csapattal, magyar nyelven készült egyedi műsorok. Ez melós is, drága is, de a ’90-es évekbeli B-kategóriás filmekkel és unásig ismert sorozatokkal labdába rúgni ma már legfeljebb az idősebb korosztálynál lehet. Ezt felismerték a csatornák is, és ahol van erre szándék, ott történtek is kisebb-nagyobb sikerek, például a Viasat és a Spektrum csoport már jegyez néhány olyan címet, amire a sajtó és a nézők is figyelnek.
Utóbbi kezdte korábban, már sok éve készülnek izgalmas és nem egyszer nemzetközi porongon is sikerrel szerepelt saját tartalmaik. 2017-ben készült dokusorozatuk, a Tabukról tabuk nélkül még úgy is kiemelkedően erős volt, hogy akadt némi gyerekbetegség az átkötő szövegek gördülékenységében, és a stíluson is rontott némi felesleges hatásvadászat. Viszont a témák és a mélység, amellyel megközelítették azokat, ezzel együtt is feledhetetlenné tették a sorozatot. Az azóta eltelt két évben pedig az alkotók láthatóan tanultak egyet s mást, mert a második évad szokatlan módon még jobban sikerült, mint az első.
A sorozat koncepciója lényegre törő: tabutémákat szeretnének megfosztani tabujellegüktől. Az első évadban a halálra való felkészülés, a halál és a gyász mellett szó esett nem hagyományos családokról, megismertünk swingerklubba járó párt és börtönviselt embereket, ezerféle figurát, aki valódi, személyes élményekkel tudott beszélni egy-egy témáról. A készítőknek külön kalapemelés jár a műsor előkészítő szakaszáért, ugyanis egy ilyen műsor pont annyira tud erős lenni, amennyire a megszólaltatott emberek képesek őszintén és érdekesen mesélni, a Tabukról tabuk nélkül alanyai pedig hajlandóak voltak belemenni a témák mélyebb rétegeibe, a készítők meg képesek voltak mindezt úgy megmutatni, hogy nem freakshow vagy szenzációhajhászás lett a végeredmény.
A második évad ezt a munkát folytatja, és itt a folytatás szó szerint értendő, ezért is írok ennyit az előző évadról, ugyanis a nyitó, „nulladik” epizódot egy az egyben annak szentelték, hogy az első évad egyes szereplőihez visszatérjünk, és megnézzük, merre haladt tovább az életük, milyen új témákat hívtak életre a velük történt események. A sorozat erős kezdéssel mindjárt a legmegrendítőbb szállal indul: az első évadban a sorozat bebocsátást nyert Burger Barna, a többek között politikusok, művészek és egyéb közszereplők portréit megörökítő fotóművész otthonába, éspedig abban az időszakban, amikor Burger egészségi állapota már annyira leromlott betegsége, az ALS miatt, hogy folyamatos gondoskodásra szorult. Ez a betegség teljesen érintetlenül hagyja a tudatot, így a fotográfus teljes rálátással beszélt azzal, amit átél a teste gyors sorvadását tapasztalva és látva azt, hogy mindez hogyan hat a családjára. A néző bőre alá lopakodó, súlyos és fájdalmas élmény volt látni ezt, most pedig a sorozat visszatért a Burger-házba, amely azóta, még az előző évad forgatásának idején elveszítette családfőjét. A haldoklás helyett immár a gyász és a feldolgozás a tabu, amiről elgondolkodhatunk, nemcsak Burger Barna, hanem az előző évad egy másik szereplőjének sorsa kapcsán.
Furcsamód a gyerekek azok, akiktől a legtanulságosabb mondatok elhangzanak, akiken a tetteiben is a legtermészetesebb egyensúlyban van élet és halál elfogadása. A sorozat egyébként is a gyerekszereplői által tanít a legtöbbet, és az a leküzdhetetlen érzésem van, hogy mindez még csak nem is szándékos, egyszerűen csak így adták ki a véletlenek. Egy örökbe fogadott kisfiú szemén át látjuk, mennyire természetes, ha az együk szülő Apu, a másik meg Apa, egy buszsofőrnek készülő hétéves meséli lelkesen, hogy mennyire várja az iskolakezdést, és nem aggódik azon, hogy anyu, aki értelmileg akadályozott, tud-e majd segíteni a leckében – a különböző korú gyerekszereplők a sorozat legnagyobb bölcsei. De lefegyverző őszinteségű mondatok hangzanak el a tinikorból és a felnőtt lét különböző szakaszaiból is, a mozgássérültek szexuális aktusainak mikéntjéről például ilyen konkrétan még aligha beszéltek magyar tévécsatornán. Ugyan mindegyik téma kellő mennyiségű gyomrost osztogat, de nem marad el a humor sem, néha pedig – főleg a bűnről szóló résznél, melyben régi ismerősünk, a nyolcadik kerület gyerekeinek egyik védője, Sipos Mihály, Misi bácsi is megjelenik – még a legszélesebb látókörű nézőnek is össze kell szednie a nyitottságát.
Az első évad szereplőit felidéző „nulladik” epizód után – melyet október 18-án már levetítettek, ám aki lemaradt, a cikk végén megnézheti – a forma az előző évad koncepcióját követi, azaz minden rész egy-egy konkrét témát jár körül: a bűnt és a vezeklést, a fogyatékosságot, az öngyilkosságot, a mentális betegségeket, a meddőséget és a zaklatást, mindegyiket a megszokott mélységben és leplezetlenséggel, okoskodó szakértők helyett valódi érintettek megszólaltatásával. A házigazda ismét Thuróczy Szabolcs, aki sokkal kényelmesebben mozog a riporteri szerepben, mint az előző évadban, talán mert reálisabb, kevésbé kimódolt kereteket kapott mindehhez, teljesen hiteles, ahogy a nyolcadik kerületi kifőzdében lecsózik a beszélgetőtársaival, és az is, ahogy az átkötő szövegeket elmondja. Sokat is javultak a szövegei, a sorozat levetkőzte a hatásvadász elemeit, és ettől a letisztultságtól az egész hatás pont sokkal erősebb lett. A Spektrum megtalálta a kényes egyensúlyt, amelyben egyszerre tudott fogyasztható maradni a tradicionálisabb tévéműsorokhoz szokott nézőknek, és egyszerre volt képes felvenni a versenyt a piac nagypályás szereplőivel.
A Tabukról tabuk nélkül második évadja hat epizóddal október 25-én este 22 órakor debütál a Spektrumon. 24.hu: 9/10
Trailer helyett pedig álljon itt az új évad „nulladik” epizódja.
Kiemelt kép: Spektrum / Szabó Gábor
