Kultúra útitárs
LONDON, ENGLAND - MARCH 20: Gallery assistants prepare to hang a lithograph print of "The Scream" by Edvard Munch during a press event to promote the "Edvard Munch: love and angst" exhibition on March 20, 2019 in London, England. The print is one of around 15 lithographs made by Munch and was made before the famous colour painting. The exhibition runs from April 11 to July 21 2019 and is the largest UK exhibition of his work in 45 years. (Photo by Leon Neal/Getty Images)

Volt idő, amikor csak egy harapós kutya vigyázott a múzeumra, szét is lopták

Ha egy norvég festményt kell mondani, akkor valószínűleg mindenki Edvard Munch Sikoly című képét vágja rá. Ha még egyet, akkor pedig mindenki vakarná a fejét, mert amennyire világhírű lett ez a festmény, annyira nem szokás semmit sem tudni a norvég festészetről általában, és a Munch-életműről sem. Tipp csalóknak a fenti játékhoz: mondhatják négyszer egymás után a Sikolyt, mert a norvég expresszionista festő 1893 és 1910 között ennyi változatot festett belőle.

Az egyiket 120 millió dollárért vette meg 2012-ben egy New York-i bankár, ami a 23. legmagasabb, festményért aukción kifizetett összegnek számít.

Egy másikat pedig 2004 augusztusában fényes nappal olyan játszi egyszerűséggel loptak el az oslói Munch Múzeumból, mintha nem a világ egyik legdrágább és leghíresebb képéről volna szó. Egy járókelő le is fotózta a Sikollyal és egy másik híres Munch képpel, a Madonnával a hónuk alatt rohanó tolvajokat. A festményeket annak ellenére csak két évvel később találták meg, hogy egy édességgyártó felajánlott nyomravezetőí díj gyanánt kétmillió norvég koronát érő M&M’s-et.

Armed robbers flee the scene after robbing the Munch Museum in Oslo and load the paintings into the back of a getaway car, 22 August 2004 at around 11am local time. The armed thieves stormed in as the museum was about to open to the public and made away with, among others, Edvard Munch's best known paintings "The Scream" and "Madonna". (Photo by POLICE / SCANPIX / AFP)
Cukorkát nehezebb boltból lopni, mint a Munch Múzeumból képet. Fotó: SCANPIX / AFP

Ez csak az egyik őrült történet, amiről a Munch Múzeum EXIT! című kiállítása szól, ami egyben az utolsó az 1963-ban átadott épületben, ugyanis hamarosan impozáns új épületbe költözik a múzeum az Oslo-fjordhoz, az opera háta mögé. Azonban a múzeum történetét feldolgozó, szeptemberig futó kiállításon végighaladva megdöbbentő látni, milyen hosszú út vezetett odáig, hogy Norvégia egyik nemzeti büszkesége ne egy kisvárosi művelődési ház jellegű épületben legyen bemutatva.

Még a kurátorból is műkincstolvaj lett

Amikor Munch 1944-ben, 80 évesen meghalt a náci megszállást nyögő Norvégiában, már évtizedek óta elismert művész volt, de valószínűleg maga sem tudta, hogy mi lesz a művei tízezreivel, amelyeket végrendeletében Oslóra hagyott. A világháború után a norvég fővárosban élelmiszer is alig volt, a házak romokban álltak, emberek aludtak az utcán, szóval nem az volt a városvezetők legsürgetőbb gondja, hogy mi lesz a Munch-hagyatékkal.

Azonban az idők szellemére fittyet hányva úgy döntött az önkormányzat, hogy építenek egy múzeumot a gyűjteménynek. Nem ment egyszerűen: csak 1963-ban nyílt meg a két fiatal norvég építész tervezte szerény épület, amire a helyi mozik dobták össze a pénz egy részét. Három évvel járunk azelőtt, hogy az első olajcég elkezdett fúrni a norvég partoknál, szóval nem a mostani Oslót kell elképzelni, ahol Teslák suhannak hangtalanul a pénzszagban.

Azonban már ekkor is – mint a XX. század második felében Norvégiában szinte mindig – szociáldemokrata kormánya volt az országnak, és a múzeum tervei, illetve az első igazgató, Johan H. Langaard elképzelései is eszerint alakultak: semmi grandiózus tér, nagyzolás, pompa nem járt a fejekben, csak közel akarták hozni a művészt a közönségéhez.

Hosszú évekig még belépődíjat sem szedtek a múzeumban, és a biztonságra sem sokat adtak a norvégok, amiből aztán lettek bőven gondok: csak az nem lopott onnan, aki nem akart.

A kezdetektől turistamágnes múzeumban sokáig egy kockás füzetben vezették a látogatók nevét, és a pedáns alkalmazottak még azt is beírták minden nap, hogy milyen volt az időjárás. Az viszont egyenesen röhejes, hogy mennyire nem vigyáztak a dollár százmilliókat érő gyűjteményre. Erre rendszeresen fel is hívták a múzeum figyelmét, amire mi volt a válaszlépés? 1967-ben felvették Ivant, a rottweilert.

Ivan, a biztonsági őr. A szerző felvétele

Ivan több rendes múzeumlátogatót harapott meg, mint ahány tolvajt elkapott (ez utóbbi egyáltalán nem sikerült neki), úgyhogy nem nyúlt hosszúra a karrierje. A kutya háta mögött még a múzeum vezető kurátora is rendszeresen lopott: Reidar Revoldot 1968-ban ítélték öt év börtönre, mert körülbelül 70 tételt adott el a múzeum raktárából.

Ekkor döntöttek úgy a múzeumban, hogy katalogizálják a gyűjteményt, mert Revold lopásának mértékét is csak azért lehet megsaccolni, mert senki nem tudta, pontosan miket hagyott a festő a városra. Mint ekkor kiderült, hozzávetőleg 28000 műtárgyat, amelyeknek viszont csak a töredéke fért el a múzeum egyszerű falain, a nagy részük a raktárakban porosodott, és porosodik a mai napig. Úgyhogy igen csak időszerű az az új épület így több mint fél évszázad után. De ami ki van állítva, azt sem nagyon védi semmi a látogatóktól, ami meglepő lehet a lézerrel, üveggel, kötéllel, mindenfélével védekező múzeumok után.

Semmi védelem, milliméteres közelségbe lehet hajolni Nietzschéhez. A szerző felvétele

Azon túl, hogy egy kurátor rendszeresen lopott,

  • 1988-ban egy 21 éves focista egyszerűen betört egy ablakot, bemászott, leakasztott egy képet, majd távozott, mire kiértek a rendőrök,
  • ugyanezzel az ablakbetörős módszerrel, ugyanez a fiatal focista, Paal Enger lopta el a Sikoly egy másik példányát a norvégok nemzeti múzeumából,
  • tűntek el printek, litográfiák, amikről nem is sejtik, hová lehettek,
  • és ott volt mindezt megkoronázva a 2004-es műkincsrablás, amiről a cikk elején volt szó: két fegyveres besétált egy augusztusi vasárnap délelőttjén a múzeumba, lefegyverezték az egyetlen biztonsági őrt, lekapták a két képet a falról, majd bevágták őket egy kocsi csomagtartójába, és elhajtottak.

2005 tavaszán kezdték el letartóztatni az elkövetőket, végül hatan álltak bíróság elé a rablás kiterveléséért és végrehajtásáért. Hárman 4 és 8 év közötti letöltendő börtönbüntetést kaptak, kettejüknek ráadásul egy 750 millió koronás (34 milliárd forintos) büntetést is be kellene fizetniük Oslo kasszájába. Ez a jelképes összeg körülbelül annyi, amennyiért hat évvel később megvették a másik Sikolyt. A miheztartás végett: ennyi pénzből fel lehet újítani az M0-ás egy jelentős részét.

A rablás után tíz hónapra lehúzták a múzeum rolóit, hogy fejlesszék a biztonsági rendszert. Majd amikor 2006-ban előkerült a két kép – azt azóta sem árulta el a rendőrség, hol és hogyan találtak rájuk –, akkor pár napra úgy állították ki őket, ahogy megtalálták: kilyuggatva és kissé elázva.

Áldatlan állapotok

A rablások és lopások mellett sokáig anyagilag is nehéz helyzetben volt a múzeum, annak ellenére, hogy nem telt el év nagyszabású Norvégián kívüli Munch-kiállítások nélkül. Vagyis éppen nem annak ellenére, mert a képek szállításáért a múzeumnak kellett fizetni, és ez sokszor többe került a horribilis biztosítási költségek miatt, mint amennyit a világ múzeumai fizettek a kölcsönvett alkotásokért.

Rohadt a fapadló, potyogott a falakról a vakolat, halmokban álltak a pincében, folyosókon, sarkokban a festmények. Kritikus volt a helyzet.

Egy tárló a kiállításon: egy megkezdett konzerv és az utolsó festményhez használt paletta is megmaradt. A szerző felvétele

1983-ban egy lottót szerveztek, ahol Munch alkotásokat lehetett nyerni, így szereztek annyi pénzt, hogy ne kelljen bezárni a múzeumot. Az első 11 lottójegyet Szonja norvég koronahercegnő vette meg, de átlagemberek nyerték az értékes festmények legjavát, így polgári otthonokba került egy rakás kép a múzeumból. A megváltás 1991-ben érkezett egy japán olajcég jóvoltából, 57 millió norvég korona adomány formájában. Ebből még bővíteni is tudták az épületet, a norvégok hálájuk jeléül öt cseresznyefát ültettek a múzeum elé.

De hamarosan a fejezet is lezárul a múzeum életében, és az olajból rendesen meggazdagodó ország 180 millió euróból építi az Edvard Munch nagyságához méltó modern múzeumot, ami 2020-tól már látogatható is lesz.

Kiemelt kép: Leon Neal/Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Plastic cups are pictured on August 13, 2019 in a recycling facility in Bourg-Blanc, western France. (Photo by Fred TANNEAU / AFP)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.