A hirosimai robbanás előtt mindössze három héttel folyt első amerikai nukleáris fegyverteszt, az új-mexikói sivatag közepén végzett Trinity bebizonyította: a Manhattan terv közreműködőinek – így Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő és Neumann János – két, illetve három éven át folytatott munkája nem volt hiábavaló, és megszületett a fegyver, minden addiginál nagyobb és koncentráltabb pusztítást képes végezni.
A bomba megszületéséhez vezető útról, a kísérletekről, illetve a Japánt ért támadásról az elmúlt több mint hetven évben oldalak millióit írták tele, a visszaemlékezések jó része azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a csapatot vezető Robert Oppenheimer a robbanást követő vészjósló mondatával – „Szólt a Magasztos Úr: Most én vagyok a Halál, világok pusztítója” – egy időben egy új anyag is született:
A nappalinál is erősebb fényjelenséggel járó detonáció során kialakult kráter szilícium-dioxidból álló homokjának megolvadásával a kísérletek során keletkezett, alacsony radioaktivitású, üvegszerű anyag azóta a gyűjtők, illetve az atomkor történetével, illetve kutatással foglalkozó intézmények féltett kincsévé vált – derül ki az Atlas Obscura vonatkozó cikkéből.
A robbanás során előbb cseppfolyóssá, lehűlés után óceánzöld, üvegszerű anyaggá váló homokot először látó, azt begyűjtő tudósok lába jó eséllyel földbe gyökerezett a krátert látva, hiszen az
– emlékezett vissza a TIME riportere egy 1945. szeptemberi sajtóesemény során az új-mexikói kísérleti atomrobbantás helyszínén látottakra.
Az amerikai hadsereg ekkor, a két, Japánban történt bevetés után egy hónappal már felvállalta, hogy a területen egy atombomba-kísérlet történt, sőt, jól láthatóan propagandacélokra használta, a látogatással elfedni próbálva a Hirosimából és Nagaszakiból érkező, a sugárfertőzöttek halálának emelkedő számáról szóló híreket.
Robert Patterson hadügyminiszter a sajtó képviselői előtt egyenesen kijelentette:
“Az a hosszan tartó radioaktív sugárzás nem létezik, amit a japánok említettek”,
a kísérleteket vezető J. Robert Oppenheimer pedig egyik lábát az összedőlt torony romjaira téve pózolt a fotósok előtt.
Az újságírók jó része természetesen zsebrevágott egy darab, veszélytelennek bélyegzett trinititet, ezt pedig nyilvánvalóan senki nem tiltotta meg, sőt, az anyag a kormány szemében értelemszerűen fontos bizonyítéka volt annak, hogy a
A trinitit néhány hét alatt felkapott anyag lett: a Párizsból indult világhírű ékszertervező, üzletét a háború előtt New Yorkba áthelyező Marc Koven (1903-1970) előbb fülbevalókat, majd hajtűket, végül pedig egy atomot idéző brosst készített belőle, hirtelen bedobva azt a luxusékszerek világának középpontjába.
Számos híres modell, illetve híresség – így a brosst megrendelő, az Üvöltő szelek Cathy-jeként élete alakítását nyújtó Merle Oberon – mutatta meg magát bennük, így a kevésbé tehetős emberek is szükségét érezték egy hasonló ékszer beszerzésének.
Nem volt nehéz dolguk, a területre ugyanis két napig bárki bemehetett, de a következő hónapokban is igen gyengén őrizték a környéket, így százak, vagy talán ezrek elégíthették ki kíváncsiságukat, illetve a zöldes anyag utáni vágyukat – mesélte az Atlas Obscurának nyilatkozó antropológus, Martin Pfeiffer, akit néhány évvel ezelőtt egy barátja ajándékozott meg egy darabbal.
1952-ben a hadsereg végül kitakarította a nem körültekintően lezárt zónát, a krátert pedig földdel hordták tele, a hangyákat mindez azonban nem érdekli:
Az erre járó turisták ezreit az apró rovarok tehát ma is segítik abban, hogy egy darab történelemmel távozzanak, annak ellenére, hogy azok ellopása pénzbüntetéssel és börtönnel is jár.
A trinitit-kereskedelem mindennek ellenére ma is folyik: a kémiai kutatásokhoz szükséges felszereléseket és anyagokat árusító United Nuclear-nál például már alig nyolcezer forintnyi dollárért megvásárolható egy töredékekkel teli, ujjnyi üvegcse, de ennek kétszereséért már akár egy tiszteséges méretű darabbal is gazdagodhatunk.
A ritkább példányok – így a torony megolvadt fémvázának egy részét is tartalmazó fekete, vagy a gyújtózsinór réztartalmát megőrzött vöröses darabok – ennél persze jóval magasabb árakon cserélnek gazdát.