A fiatal belga-francia rendező, Guillaume Senez első játékfilmjében szülővé váló tizenöt éves kamaszokról forgatott (Maxime és Madeleine), most pedig ugyancsak kényelmetlen témához nyúlt: egy a családját faképnél hagyó anyáról, és a gyerekeit egyedül nevelő férje küzdelmeiről készített filmet. A szóválasztás nem véletlen: a film francia címe (Nos batailles) is azt jelenti, hogy Küzdelmeink, a magyar forgalmazó választása valamiért mégis az Életem értelmei címre esett. Tény, hogy ez nyilván hívogatóbb, mint a küzdés, de a rendező mégis csak azt a címet adta neki, és ilyenkor illene rábízni a címadást – főleg, hogy a film témáját is jobban visszaadja.
Olivier (Romain Duris) csoportvezetőként dolgozik egy nagy csomagküldő kereskedőcég raktáráruházában, szakszervezeti tagként pedig külön felelősséget is érez a beosztottjai iránt. Pláne, amikor az egyiküknek nem meri elmondani, hogy leépítették, az pedig a fenyegetését beváltva öngyilkos lesz. Olivier helyzete pedig ennél csak sokkal nehezebb lesz, miután a boldogtalanságát elfojtó felesége, Laura (Lucie Debay) váratlan és rejtélyes módon egy nap nem jön haza, magára hagyva Oliviert a két kisgyerekkel. Bár a feleség eltűnése központi kérdés a filmben, az Életem értelmei nem egy rejtélyt megoldó thriller: Olivier ugyan eleinte nyomoz, sőt még egy rendőr barátjától is segítséget kér, de hamar kiderül, hogy itt semmilyen bűncselekményről nem lehet szó, Laurának egyszerűen elege lett. Hogy ez pontosan mit jelent, átmeneti-e az eltűnése vagy végleg kiiratkozott a család életéből, tulajdonképpen mindegy is, hiszen az apa ott marad egyedül a 9 éves Elliottal (Basile Grunberger) és a 6 éves húgával, Rose-zal (Lena Girard Voss). Az igazi kérdés nem az, hogy mi van Laurával, hanem hogy Olivier hogyan tud megfelelni ebben a krízishelyzetben, mely idővel állandósul, pláne, hogy a munkahelyén is egymást érik a válsághelyzetek.
Az Életem értelmei stílusában hasonló a francia filmművészetben jelenleg oly markánsan jelen lévő realista irányzathoz, de akár még a családi drámákat annyira kedvelő Kore-eda Hirokazu is eszünkbe juthat róla, sőt, a magyar Egy nap talán mindennél egyértelműbb hasonlat. Senez filmjében is hétköznapi emberek küzdenek hétköznapi problémákkal, melyeket a rendező kellő empátiával mutat be, egyszersmind éreztetve, hogy a közönségfilmek által sugallt világképpel ellentétben az igazi problémákat nem a gonosz külvilágban, hanem a saját életünkben kell keresni. Ilyenkor mutatkozik meg, kik az igazi barátok, kikre lehet számítani a gyereknevelésben, és persze főleg az, hogy a gyerekeket addig főleg a feleségére bízó Olivier képes-e megtalálni a hangot a gyerekeivel.
Romain Duris az egyetlen igazán ismert színész a szereplők közül, és ő tényleg úgy is alakítja a jószándékú, de lobbanékony és a konfliktusokat kissé ügyetlenül kezelő apát, hogy minden hülyesége ellenére muszáj szimpatizálnunk vele. Pedig még szerencséje is van, hiszen Elliot egy a korához képest érett és intelligens kisfiú, aki nem gyújtja magukra a házat akkor sem, ha egyedül maradnak a húgával; az anyja is mindig kéznél van, és még van egy húga is, a pár napra hozzájuk látogató, színésznőnek tanuló Betty, akit ragyogóan alakít az Egy fiatal nő c. filmjével frissen ismertséget szerző Laetitia Dosch, és aki a legmeghatóbb jelenetekért is felelős a filmben. A hangsúly azonban Olivier tanulási folyamatán, fejlődésén van, és hogy miként tud megfelelni a váratlan kihívásoknak, melyekből akad itt bőven.
Épp ezért lenne lényeges az eredeti cím: Senez filmjében az élet valóban küzdelmek összessége (nemcsak Olivier esetében), de ettől még korántsem siralomvölgy, és a leginkább magukon a szereplőkön áll, képesek-e minden eléjük vetett akadály ellenére optimistának maradni. Az Életem értelmei hangvétele pedig szerencsére sosem csúszik el a kilátástalanság irányába, így a filmben marad egy adag könnyedség is, mellyel egy mai, teljesen valóságosnak ható történetet tesz fogyaszthatóvá, természetes színészi alakításokkal és tényleges problémákkal. Lehet, hogy nem tör új utakat, de aki a humanista, visszafogott stílusú, valósághű filmeket kedveli, egész biztosan nem fog csalódni.
Életem értelmei (Nos batailles), 2018, 98 perc. 24.hu: 7,5/10
Borítófotó: ADS Service
